Filmstílus-sorozatunkban rendhagyó módon egy mára klasszikussá vált romantikus vígjátékot vesézünk ki a férfidivat nézőpontjából. Az Őrült, dilis szerelem (Crazy Stupid Love) című filmet bátran megnézheti az is, akit amúgy a hideg ráz a zsánertől, mivel baromi vicces és okos, remek színészgárdával, hatalmas szívvel. Amellett azon ritka filmek egyike, amelyekben a férfiszereplők öltözködése nemcsak kiemelkedően stílusos, de a cselekmény alakulásában is fontos szerepet játszik. Vigyázat, spoilerek!

A különféle tárgyaknak a mozgóképeken nemcsak atmoszférateremtő és esztétikai szerepük lehet, hanem narratív-dramaturgiai eszközként is működhetnek – gondolj csak Az Egy Gyűrűre, a horcruxokra, Butch órájára a Ponyvaregényből, a Végtelen kövekre vagy bármelyik macguffinra. Egy-egy jól kiválasztott elem rengeteget elárulhat a karakterről, mindemellett pedig a cselekményt is előremozdíthatja.

Ez a ruhákra is érvényes; segítenek képbe kerülni a kontextussal és a karakter pillanatnyi lelkiállapotával. Nyilvánvalóan rögtön tudjuk, hogy Bruce Wayne nem azért húzza magára bőr/latex szerkót, mert BDSM-fétisbulira megy, és

a Szürke Gandalf-Fehér Gandalf transzformáció sem arról szól, hogy rápörögtek a Perwoll White-ra Középföldén.

Néha azonban visszafogottabbak ezek a változások, és az Őrült, dilis szerelem a ruhákkal előadott mesteri történetmesélés iskolapéldája. Bár a film a sztereotipikusan női műfajnak tartott romantikus vígjátékok közé tartozik, kiemelt szerepet szán a férfikaraktereknek és úgy általában a férfilétnek. Egy elkényelmesedett, igénytelenné vált, férfiasságát vesztett, felszarvazott középkorú családapa (Steve Carrell), valamint egy fiatal, kiüresedett életű csajozógép (Ryan Gosling) jellemfejlődését mutatja be, amely végigkövethető a ruhatáruk alakulásán. Dayne Pink jelmeztervező elképesztő munkát végzett.

Cal Weaver (Steve Carrell)

A film nyitása szavak nélkül is zseniálisan felvázolja Cal jellemét: végigsiklik a kamera az elegáns étterem vacsoravendégeinek gyönyörű bőrcipőin, aztán megáll Carrell széttaposott, piszkos New Balance MX407WB futócipőjén. Utána láthatjuk a karakter slampos kordzakóját, unalmas szemüvegét.

Nem meglepő ezek után, hogy a felesége, Emily (a zseniális Julianne Moore) bejelenti, hogy lefeküdt valaki mással. Cal ezután a környékbeli bár törzsvendége lesz, ahol – kéretlenül – megosztja mindenkivel felszarvazásának szomorú történetét. Itt találkozik Goslinggal, a bár ügyeletes csődörével, aki remek motivációs szónoklattal szakítja ki a férfit a letargiából:

Utána pedig elviszi shoppingolni a film híressé vált jelenetében. A montázs során a túlméretezett, rikító, kanárisárga pólót viselő, bilihajú Carrell smartcasual-királlyá alakul. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a videó azóta kapott egy új értelmezést is a divattrendek változása révén, jelesül: a normcore-ász, apufarmeres, menő New Balance lépőt viselő Carrellből Gosling karaktere karót nyelt, kapuzárási pánikos dudebrót csinál. Akárhogy is, remek a jelenet.

Mondjuk, a cipzáras nyakú, vastag gyapjúpulcsi alatt viselt elegáns ing, paisley-mintás nyakkendővel és velúrzakóval valóban olyan érzés lehet,

mintha magadra húznál egy hordozható szaunát,

szóval lehet, hogy kicsit túltolták.

Ezután Carrell/Cal egyre stílusosabb szettekben, középkorú Casanovaként veszi be a vásznat, sorra hódítva meg a bár nővendégeit új megjelenésével és extra magabiztosságával.

Az egyik legjobb szerkó ez a szülői értekezleten viselt vállpántos militarykabát, v-nyakú pulcsival, kockás inggel. Tökéletes választás arra, hogy Cal imponáljon a feleségének, csak az a gond, hogy kiderül, véletlenül levarrta a fia osztályfőnökét.

Ennek ellenére Cal mégsem érzi még igazán jól magát a bőrében a rengeteg ruharéteg alatt: nem random nőkre vágyik, hanem a saját feleségét szeretné visszakapni. Amikor ez sikerül, megtalálja a saját stílusát is: szürke öltöny, nyakkendő nélkül, kigombolt fehér inggel. (Amúgy egy egymillás Ermenegildo Zegna öltönyről van szó, ha esetleg megtetszett a stíl.) A laza, mégis kifogástalanul elegáns megjelenés azt is jelképezi, hogy Gosling karakterével egyenlőek lettek – a nyakkendővel együtt a görcsös megfelelési vágy is lekerült Calről.

Jacob Palmer (Ryan Gosling)

Akadnak ruhák, szabások, színek, amelyeket nem elég hordani, viselni kell őket, vagyis megfelelő önbizalomra és elég érdekes személyiségre van szükség ahhoz, hogy önazonos lehessen bennük az ember. Egy bevállalósabb ruha – tézis. Azt állítod vele, érdemes vagy a figyelemre, ezt azonban utána alá is kell támasztani.

Carrell karakterének ez az elején nem megy, a Gosling által életre keltett Jacob Palmer viszont ilyen arc: nem fél a feltűnő ruhadaraboktól, mert felkészült, magabiztos, jó beszélgetőtárs. Csak éppenséggel tök üres az élete. A fazon lényegében egy glorifikált puás, aki minden este más csajjal megy haza. Kidolgozott csajozási stratégiája van, aminek az ütős megjelenés épp olyan fontos része, mint a jó duma, a koktélkeverés és a Dirty Dancingből lopott csajozós táncmozdulat.

Először egy figyelemkeltő burgundi zakóban bukkan fel – aztán sorra láthatjuk különféle háromrészes öltönyökben, amelyekhez sosem köt nyakkendőt. Ékszert ellenben mindig visel: nyakláncot, pecsétgyűrűt, Rolex BubbleBack 6584 karórát. A farmerre allergiás, kizárólag szövetnadrágokat ölt magára. Főleg dizájnerdarabokat hord: Alexander McQueent, Yves Saint Laurent-t, Simon Spurrt.

Az egyik legkeresettebb ruhadarabja ez a borókazöld színű öltöny, amelyet Albert Hammond Jr. (a The Strokes gitárosa) tervezett. A ruhát a vadászok szerelése inspirálta – a film ezen pontján Gosling is egy vadász, minden éjjel új prédával. Az öltönyt Givenchy félcipővel és Selma Optique napszemüveggel kombózza, és utóbbi annyira bejön neki, hogy még az üzletekben sem veszi le.

Aztán viszont szerelembe esik Cal lányával, Hannah-val (Emma Stone), és már nincs szüksége felvágós öltönyökre, szaténdzsekikre és beltéri uv-védelemre. Még mindig remekül öltözik, viszont most már nem támaszkodik a feltűnő ruhadarabok mankójára: ettől fogva kényelmes, merinógyapjúból szőtt galléros pólóban és pamut Henleyben (lásd még a Drive című filmet) láthatjuk újdonsült barátnője társaságában.

A film végén azért még egyszer öltönybe bújik egy iskolai ünnepség alkalmából, ezúttal azonban a visszafogott, klasszikus tengerészkéket választja, és még egy nyakkendőt is köt, igaz, kicsit rendhagyó színben. Felnőtt férfivé vált, de közben megőrizte a személyiségét is.

A sorozat előző részében Guy Ritchie Gentlemenjét elemeztük: