Másokkal közösen átélni valamit akkor is átütőbb élmény, ha nem ismered őket, és még messze is vannak.

Miért jobb csoportosan meccset nézni, mint egyedül? Adná magát, hogy azért, mert lehet közben beszélgetni és koccintani, de valójában nem csak erről van szó. Moziba menni is egész más, mint egyedül filmet nézni, nem is muszáj a többieknek a barátainknak lenniük ahhoz, hogy ütősebb legyen az élmény. Amit másokkal közösen élünk meg, intenzívebben hat ránk, mint amit egymagunkban.

Nem puszta elmélet

A kollektív elme elmélete szerint a közös figyelem felerősíti a tapasztalatokat, és ezt kutatások is bizonyítják: a közös élmények felturbózzák a világra adott pszichológiai és viselkedési reakciókat. A másokéval szinkronizált figyelem erősebb emlékeket és mélyebb érzelmeket eredményez – írja a Psypost.org.

Ez sokféleképpen érvényesül – jobban emlékszünk azokra a dolgokra, amiket másokkal együtt nézünk meg, és a közös célokra való közös összpontosítás növeli a célok elérésére irányuló erőfeszítéseket. Még érdekesebb, hogy azoknak, akikkel együtt élünk át valamit, nem is kell fizikailag jelen lenniük. Függetlenül a helyszíntől, önmagában az érzés, hogy együtt veszünk részt valamiben, felerősíti az élményt.

Csökkenti a megosztottságot

Mindennek valószínűleg evolúciós okai vannak. Az ember társas faj, közös cselekvések tartják életben, az egyedeknek általában szükségük van valamilyen közös alapra, amelyből kiindulva cselekedhetnek. A kollektív tapasztalatok befolyásolják a viselkedést, hasznosabbá téve azt a közösség számára.

A jelenség azért is fontos, mert a kutatások szerint a közös élmény képes kapcsolatokat építeni a megosztott csoportokban, javíthatja az idegenek közötti együttműködést. Amikor például kiderül, hogy emberek reakciója ugyanaz egy zenére, jobban kedvelik egymást, még ha mondjuk, világnézetileg távol is állnak egymástól. A közös figyelem kötelékeket hoz létre,

még az egyének szívverését, lélegzetvételét is szinkronizálja.

Innen nézve logikus fejlemény a modern nyugati társadalmak egyre mélyülő politikai-kulturális megosztottsága. Valaha mindenki ugyanazt a tévéműsort nézte esténként – hogy egyeseknek tetszett, másoknak meg nem, ez esetben mindegy -, ma viszont milliófelé oszlik a figyelem, sokkal kevesebb dologra koncentrálunk másokkal együtt.

Szóval, uraim, becsüljük meg a közösségeinket, a kisebbeket és a nagyobbakat is!