De addigra már tönkrement az élete. Ha bárki rosszat mond rólad, másnap az egész világ tényként kezeli.

Kedves olvasóink, Rémtörténet, ami bárkivel megeshet rovatunk jelentkezik Angliából, onnan is a helyi futballbajnokságból, bár sportról csak érintőlegesen lesz benne szó. A főszereplő egy profi labdarúgó, aki egy patinás, de éppen a másodosztályban szereplő klub, a Sunderland AFC játékosa volt, amikor 22 évesen felfordult az élete.

Jack Diamond a történetét az ismert brit televíziós, Piers Morgan műsorában mesélte el – azután állt a nyilvánosság elé, hogy egy esküdtszék rekordgyorsasággal felmentette a nemi erőszak vádja alól. Angolul tudóknak (különösen az észak-kelet-angliai akcentust az átlagosnál jobban értőknek) érdemes végignézni az adást:

Diamond élte a fiatal focisták életét, amikor összejött egy vele egykorú nővel. Nem keveredtek szerelmi viszonyba, de többé-kevésbé rendszeres szexuális kapcsolat volt köztük, éveken át. Egy este a nő átment hozzá, és Jack szerint bár az előjátékig eljutottak, szex aznap végül nem volt. Kis idő múlva a nő hazament.

Másnap reggel rendőrök ébresztették a focistát, bevitték, és elmondták neki, hogy a szexpartnere szexuális abúzussal vádolja – erőszakról akkor még nem volt szó. Az is kiderült, hogy a nő nem tett vallomást, a feljelentő ugyanis nem ő, hanem az apja, akinek azt állította, hogy Jack akarata ellenére nyúlt hozzá (az itt használt szakkifejezés a digital penetration, ami azt jelenti, hogy valaki az ujjával nyúl egy testnyílásba).

Vád = élveboncolás

A srácot nyilván sokkolta az eljárás, hiszen meggyőződése volt, hogy semmi rosszat nem tett: minden, ami aznap történt köztük, ugyanúgy konszenzuális volt, mint a megelőző hónapok során. Ezután sokáig nem történt sok minden az ügyben, ezért titkon abban reménykedett, hogy nem lesz belőle semmi.

Majdnem egy év elteltével azonban az ügyészség vádat emelt, mégpedig nemi erőszak miatt is, és az eset nyilvánosságra került, Diamond nevével együtt. Akkor épp kölcsönben volt a harmadosztályú Lincoln Citynél, amely azonnal felbontotta a szerződését, az anyaklubja pedig felfüggesztette. Hetekig nem mert kimenni a házából, és később is csak akkor lépett ki, hogy beszálljon az autójába, amikor épp senki sem volt az utcán.

Újabb szűk egy év telt így el, majd idén januárban megtartották a tárgyalást. A vád- és védőbeszéd után az esküdtek visszavonultak ítélethozatalra, Jack és a családja pedig a büfébe indult harapni valamit. Kisvártatva rohanva érkezett az ügyvédje, hogy azonnal jöjjenek vissza, 7 perc alatt megszületett az ítélet. Mindkét vádpontban felmentették.

Happy end, igaz? Azért nem egészen. A Sunderlandnél ugyan visszavonták a felfüggesztését, de 10 játék nélküli hónap után nem vették vissza a keretbe, hanem ismét kölcsönadták a harmadik vonalba, a Carlisle Unitednek (igaz, azt mondja, nem is biztos, hogy visszamenne az egyesülethez,. amely így bánt vele). Új csapatában 3 meccse van eddig, az ellenfelek szurkolói a felmentés ellenére az erőszakra utaló rigmusokat („She said no, Diamond, she said no”) énekelnek neki. Minden lap megírta, hogy erőszakoló, a cikkeket soha nem fogja tudni eltüntetni – egész életére meg van bélyegezve.

A vádlója nevét eközben rajta kívül még mindig nem tudja senki, nem kell tehát felelősséget vállalnia azért, hogy tönkretette valakinek az életét.

Jack elég egyszerű fickónak tűnik, nincsenek nagy megfejtései a történtekről azon kívül, hogy az úgynevezett jogrendszernek biztosan nem így kellene működnie. De azért egyvalamire felhívja a figyelmet: miközben mindenki a férfiak mentális egészségéről papol – egyébként alappal -, senkit sem érdekel, hogy őt például lelkileg (is) kicsinálták. Hogy mást ne mondjunk, gondolni sem mer arra, hogy legyen egy barátnője. 24 évesen.

Nem ő az egyetlen

Nem került szóba a beszélgetésben, hogy a hamisan megvádolt férfi fontolgatja-e polgári vagy büntetőper indítását. Mindenesetre ha lenne jogilag folytatása az ügynek, az nem lenne példátlan. Morgan is megemlíti, hogy a történtek nagyon hasonlítanak Jordan Trengove és Eleanor Williams esetére: utóbbit tavaly márciusban nyolc és fél évre ítélték, amiért egy kitalált nemierőszak-történettel megvezette a hatóságokat. Trengove egyébként két és fél hónapot börtönben töltött, egy elítélt szaxragadozóval közös cellában, de nem csak ezért van PTSD-je.

Hogy az ilyen ügyekben nincs könnyű dolga az igazságszolgáltatásnak, nem vitás. De az lenne a minimum, hogy amíg valakinek be nem bizonyosodik a bűnössége, addig ne lehessen a nevét közölni, bármilyen formában beazonosíthatóvá tenni a médiában, továbbá kirúgni, felfüggeszteni, megbélyegezni. Nem tűnik teljesíthetetlennek.