Az, hogy milyen okos vagy ügyes, nincs köztük, és nem véletlenül.
A gyerek el(nem)kényeztetésénél jobb vitatéma kevés létezik a nevelés terén, és azon belül is kitüntetett helye van a dilemmának, hogy mennyire érdemes dicséretekkel elhalmozni a kisdedet. Jó-e folyton erősíteni az önbizalmát, vagy több értelme van a realitás talaján tartani?
Ez releváns felvetésnek tűnik, de a kérdést valójában többnyire rosszul teszik fel. A lényeg ugyanis nem az, hogy mennyit dicsér egy apa – nehéz is lenne erre kvantitatív választ adni, meg hát eleve, hány bravó olt ki egy ejnybejnyét -, hanem az, hogy
miért.
Óriási különbség van aközött, hogy úgy általában szépeket mondunk valakiról, vagy tudatosan olyasvalamiért veregetjük meg a vállát, amiben erősíteni szeretnénk. Előbbi esetben valóban úgy érezheti egy idő után, hogy mindenért tapsot érdemel. A jól célzott elismerés viszont növelheti az egészséges önbecsülését.
Van jó néhány olyan dolog, amiért kimondottan ajánlott dicsérni egy gyereket:
#1 Erőfeszítés
Ha valakit a veleszületett intelligenciájáért vagy más tehetségéért dicsérnek, az rögzült gondolkodásmódhoz vezethet: „vagy jó vagyok valamiben, vagy nem, nincs lehetőség a fejlődésre”. Ha azonban az igyekezetet ismerjük el, az megerősíti benne az elképzelést, hogy mindig fejlődhet. Ez létfontosságú lecke az életben.
Szóval ahelyett, hogy „ügyes/okos vagy”, próbáld azt mondani: „remek dolog, hogy ilyen keményen dolgoztál ezen”. Hiszen nem mindig az a siker, hogy ő legyen a legjobb, hanem a folyamatos törekvés a jobbra.
#2 Kíváncsiság
Albert Einstein egyszer állítólag azt mondta, hogy „nincs semmilyen különleges tehetségem, csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok”. Az első felét nem kell feltétlenül elhinni neki, de tény, hogy kíváncsiság nélkül nincs felfedezés és tanulás. Fontos tulajdonság, már fiatal korban ápolni kell. Szóval dicsérd csak meg a gyereked, ha kérdez, érdeklődik, utánajár valaminek. És persze válaszolj, amire tudsz.
#3 Kitartás
Kitartás alatt elsősorban a kudarcokból való talpra állást értjük: hogy nem hagyja eltéríteni magát azért, mert valami nem sikerült. Ha azt hallja, „jó látni, hogy nem adod fel, hanem újra próbálkozol”, rájön majd, hogy a bukás az élet része, nem tragédia.
#4 Őszinteség
Csak figyelj, és amint rajtakapod, hogy beismeri, amikor rosszat csinált, vagy igazat mond egy sumákságra csábító helyzetben, csapj le rá:
„Büszke vagyok rád, hogy elmondtad az igazat, még ha nehéz is volt”.
Ez megérteti vele az őszinteség fontosságát a bizalomépítésben és a jó kapcsolatok fenntartásában.
#5 Empátia
Aki volt már gyerekközösségben, tudja, hogy abban a korban ez egyáltalán nem magától értetődő érzelmi attitűd. Jó stratégia segíteni annak felismerésében, hogy az együttérzés és a megértés fontos, mert érzelmi intelligencia nélkül nehéz dolga van az embernek az életben.
#6 Önállóság
Minden gyereknél eljön az idő, amikor egyedül akar csinálni olyan dolgokat, amelyekre talán még nem képes tökéletesen. Isten őrizz a könnyebb utat választva lebeszélni erről, csak hogy ne kelljen utána takarítani, rendet rakni, megjavítani, kicsomózni, felépíteni. Ellenkezőleg, gratulálj a függetlenedési törekvésekhez, és hamarosan te is jól jársz vele.
#7 Türelem
Ezt az erényt igazán nehéz elplántálni egy gyerekben, különösen, ha mi magunk is híján vagyunk vagy legalábbis az okostelefonunk erre kondicionál évek óta. De ha sikerül, ne habozz megjegyezni, hogy észrevetted, milyen türelmesen várt a hintára és le vagy nyűgözve. Egyszer még jól fog jönni neked ez is, hidd el.
#8 Bátorság
Ez furcsán hangozhat, mert egy élénk fiúgyerek esetében gyakran inkább az óvatosságért imádkozik az ember. De itt nem a merészségről van szó, hanem hogy képes legyen szembenézni a félelmeivel. Pláne, ha úgy teszi, hogy közben kiáll vala,miért, amiben hisz. A bátorságot megdicsérve egyúttal azt is jelzed, hogy nem baj és nem is szégyen, ha fél.