Nos, ennyit ér, ha van apád, és olyan apád, akinek egyetlen mondata elég, hogy magadba nézz, és átgondold, mivel rontanád el az egész életed.

Az Egy rém rendes család Al Bundyja és a Modern család Jay Pritchettje nemrég egy podcastban beszélt arról, mennyit számított neki, hogy van apja, aki konkrétan a bűnöző életmódtól mentette meg. A hatvanas években a huszonéves Ednek ugyanis összeomlott az álma, hogy amerikaifutball-játékos legyen, mikor kidobták a Pittsburgh Steelers csapatból.

Mint mesélte, ekkor egy fillérje sem volt, és fogalma sem volt róla, hogy mit kezdjen az életével. Gyerekkori barátja, egy bizonyos Jim elkezdte telebeszélni a fejét, hogy szálljon be a szervezett bűnözésbe. Jim demonstratíve egy olyan helyre hívta meg dumálni ezekről a dolgokról, ahova az árfekvése miatt Ednek eszébe nem jutott volna bemenni.

Jim mintegy a beszélgetés keretében Ed számára látványosan lefizette a bár pultosát, hogy adjon át neki néhány fontos információt. Ezután bedobta neki, hogy mi lenne, ha ő is bevetné magát hasonló ügyekben.

A fiatal srácnak imponált gyerekkori barátjának magabiztossága, az összetartónak tűnő közösségbe való tartozás lehetősége, és persze a pénz,

amivel Jim kecsegtette. De nem mondott azonnal igent, gondolkodási időt kért, így volt ideje és alkalma az édesapjának közbelépni.

Jim ugyanis hazavitte Edet, ami feltűnt az apjának, aki jó apaként pontosan tisztában volt vele, hogy a gyereke kivel barátkozott gyerekként, és azzal is, hogy a gyerekkori barátból mi lett felnőttkorára. Mikor a fiatal Ed O’Neill kiszállt a kocsiból és bement a házba, az apja elkapta, és ezt mondta neki: „Le tudnád ülni azt az időt, ami azzal járhat, hogy Jimmel bandázol?” Erre azt válaszolta, hogy nem valószínű, mire az apja:

Ed erre azonnal felvette a telefont, ás ráhívott Jimre, és azt mondta neki, hogy köszöni az ajánlatot, de inkább kihagyná, mert New Yorkba költözik, és színész lesz. És ahogy a fájdalmas közhellyel ilyenkor mondani szokás: a többi már történelem.