Az egyik, igen: legelegánsabb téli melegítő ital, szakértelemmel buherálva, élelmiszer-mérnök szerkesztőnk konyhájából.

Ahogy odakint egyre hűvösebbé válik az idő, az összejöveteleken természetszerűleg egyre csökken a sörök és a mindenféle hűtött italok népszerűsége – pláne, ha olyan a program, hogy közben ki-kimerészkedünk a szabadba. Kiváló opció ilyenkor az egyik legnépszerűbb – és igényesen elkészítve legelegánsabb – téli ital, a forralt bor. Síelés, kirándulás vagy csak egy hangulatos télesti séta esetében pedig már egyenesen kihagyhatatlan, sőt kötelező tartozék.

A forralt bor nagyon jól tud esni kint a hidegben: a pohár átmelegíti a kezet, a korty a gyomrot, az alkohol pedig a lelket – már ha nem főztük el a borból. Nem véletlen hát, hogy a tipikusan boros nemzeteknél – még mediterrán éghajlat mellett is – komoly hagyományai vannak ennek az italnak, ez pedig számos különféle verziót szült és terjesztett el világszerte.

Általában mindenütt az alkalom szüli a fogyasztását és érkezhet karácsonyi vásár népitató kondérjából, sípálya menti hüttéből, hólapátra támaszkodó jó fej szomszéd kezéből, de

egyes városi legendák szerint e lélekmelengető nedű miatt találták fel annak idején a termoszt is.

Merthogy, amennyiben komolyan vesszük – és miért ne tennénk – a forralt bor is olyan, mint mondjuk a pörkölt: mindig a saját, otthoni produktum a legjobb. Nyilván mindenkinek megvan a maga kedvence, a saját receptje, és senki előtt sem ismeretlen a klasszikus, Magyarországon elterjedt verzió, amivel itt és most nem foglalkozom.

Ebben a festői havazásban elköltött kiadós hólapátolás után úgy gondoltam, adagolok inkább egy kis inspirációt azok számára, akik hozzám hasonlóan szeretnek új ízekkel kísérletezni.

Szerencsére szinte mindegy, milyen palackot ragadunk meg, hogy némi nemes fűszerrel megbuggyantsuk, hiszen jellemzően nem a bor saját kifinomult ízvilága fog dominálni a végtermékben. A forralt bort készíthetjük – lehetőleg minél alacsonyabb tannintartalmú – vörösborból, fehérborból, rozéból vagy sillerből is. Azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy

a fehérbor és a rozé a melegítés hatására hajlamosak zavarosnak mutatkozni,

amitől persze nem lesz semmi bajuk, de a pohárban semmiképpen sem fognak jól mutatni. Épp ezért az alábbi forraltbor-variánsok többnyire vörösborra támaszkodnak- egy kivételével.

#1 Csípős meleg a csípős hidegben – a személyes kedvencem

Azt hiszem, ezt nyugodtan nevezhetjük a legmacsóbb variánsnak is, az a lényege, hogy

tényleg csípős, mert kerül bele egy kis csili és feketebors is. A másik lényeges tulajdonsága, hogy van benne egy kis erdőmester-vibe is, a borókabogyó miatt.

Sorolom a további belevalókat, egy palack könnyű vörösborhoz: 2 rúd fahéj, 5 szem szegfűszeg, 5 szem feketebors, 3 szem kardamom, 10 szem borókabogyó (érdemes előtte picit megnyomkodni, hogy jobban kitáruljon az íze), 1 egész cserjés csili (az a kicsi, gyakran cserépben kapható) a szára nélkül, egy citrom és egy narancs lekapart héja, és dobáld bele a gerezdekre szedett narancsot is. Mandarinnal is fenomenális.

Nyilván bármilyen csilivel elkészítheted, de tartsd szem előtt, hogy ha túllősz a célon, és nem csak kellemes, enyhe csípősségű lesz a végeredmény, akkor megissza a fene az egészet.

#2 Bogyókkal meghűlés ellen

Nyilván nem valami gyógyszerrel megtolt forralt borról van itt szó, hanem az erdők imádnivaló bogyóinak alkoholgőzös ünnepéről. Ennél a változatnál különösen fontos, hogy minél alacsonyabb csersav-, azaz tannintartalmú bort válasszunk, mert itt a gyümölcsbombaság kihangsúlyozása a lényeg.

Elvárás a fanyarság is, de elég annyi belőle, amit egy könnyű vörösbor és a vörösáfonya adnak.

Éppen ezért sillerrel is remekül működik. Onnan indulunk, hogy egy palack bort felütünk két deci vörösáfonyalével, aztán mehet bele az obligát 2 közepes rúd fahéj és az 5 szem szegfűszeg, 2 szem csillagánizs, 10 szem kissé zúzott borókabogyó, egy héjastul felszeletelt narancs, és 5 evőkanálnyi aszalt vörösáfonya. Utóbbiból lapátolhatsz bele többet is, illetve érdekes variációs lehetőség a feketeribizlilé is, azt sem fogod megbánni.

#3 A szerecsenkerék – a kis pikáns

A szóviccem lehet, rémes, de ez a recept is fantasztikus, bízz bennem. Ez egy szerecsendiós-citromos verzió, vörösborból, kellemesen pikáns összhatással. Egy palack borhoz a következő fűszereket adjuk: 2 szem csillagánizs, 2 rúd fahéj, 5 szem szegfűszeg, 2 babérlevél, egy citrom héjastul felszeletelve, és egy szerecsendió, amiből kábé 10 húzásnyit reszelsz bele.

Bolondítható egy kis vaníliával, de a feketebors is jól áll neki. Ez már tényleg nem az a bárhol szembejön kategória és nem is mindenkinek jön be, de épp ez a lényeg, a különlegesség.

#4 A sápadtarcú-kivétel – szabályt ugyan nem erősít, de isteni és könnyed és édes

Ez a változat nem csupán azért számít kivételnek jelen környezetében, mert ez itt az egyetlen fehérboralapú recept, hanem azért is, mert ez az egyetlen olyan, amiben hígítást és édesítést is alkalmazunk. Egy üveg fehérborhoz nagyjából két deci almalevet döntünk, úgy forraljuk föl.

A legideálisabb, ha olaszrizlinggel dolgozunk, de itt is jöhet lényegében bármi, ami nem aszú vagy jégbor.

Kerül bele 2 közepes méretű fahéjrúd, 4-5 szem szegfűszeg, 3 evőkanál méz, 1 kis tasak vaníliás cukor, egy alma felkockázva, valamint egy citrom lekapart héja. Bolondítható – de csak csínján – egy kis gyömbérrel és/vagy feketeborssal is. Így jobban belegondolva, ez a forralt bornak egyébként egy kifejezetten csajozós verziója.