Majdnem ötmillióan követik a videóit, amelyekben elmagyarázza, hogyan kell.
Az emberiséget sok olyan törésvonal szakítja szét, ahol nincs és soha nem is lehet semmiféle átjárás – gondoljunk csak az afféle súlyos konfliktusforrásokra, mint a vécépapír-guriga forgásának iránya, amely mentén évszázados múltú iskolák állnak szemben egymással.
Hasonló szakadék választja el azokat is, akik gyermekkoruk megpróbáltatásait a
„legalább a fiataloknak legyen egy kicsivel jobb, mint nekem volt”,
illetve a
„ha én így is életben maradtam, nehogy már az utánam jövők dolga könnyebb legyen”
filozófia jegyében dolgozzák fel.
Nem hirdetnénk most ítéletet a két irányzat vitájában, mindkettő mögött vannak, ha nem is morális alapú érvek, de komolyan vehető pszichológiai faktorok. Az biztos, hogy a Washingtonban élő Rob Kenney az előbbi hozzáállást tette magáévá, amikor – a videói dátuma alapján több mint három és fél éve – elindította a Dad, how do I…?, vagyis Apa, hogyan kell…? nevű Youtube-csatornáját.
Van is már majdnem 5 millió feliratkozója.
Kenney 12 éves volt, amikor az apja lelépett, attól fogva nem volt olyan idősebb férfi a környezetében, akihez fordulhatott volna. Ez indította őt arra, hogy érett felnőttkorában – túl a saját gyerekei felnevelésén – ideje jelentős részét az ilyen helyzetbe kerülő süvölvények segítésére fordítsa.
Nézd csak, nem olyan nehéz
A számtalan, egyébként gyakran szintén hasznos tutorial-csatornától tehát abban különbözik az övé, hogy kimondottan az apa nélkül felnövő gyerekeknek szól – azon előfeltevés alapján, hogy van egy csomó dolog, amit az édesanyjuktól esetleg nem tudnak megtanulni. A videóiban a nyakkendőkötéstől a borotválkozáson és az alapvető otthoni szerelnivalókon át egészen a horgászat alapjaiig rengeteg mindenről mutatja meg, hogy hogyan kell, mégpedig egyszerű, keresetlen stílusban, a kötelező youtuberes ripacskodás nélkül.
Mint a sztoriról beszámoló Ladbible írta, Kenney korábban már megbocsátott az apjának is, és nagyjából akkor döntötte el: az életcélja az lesz, hogy
„jó felnőtteket neveljen fel”.
Ugye?
Akinek van, becsülje meg!