Slay kings – 20. századi verzió.
Bár a gengsztereket nem ildomos isteníteni (hiába romantizálják néha Hollywoodban a szervezett bűnözést, ezeknek az arcoknak a többsége ártatlan embereket terrorizáló, erkölcstelen gyilkos), ettől függetlenül tanulni lehet némelyiktől:
vállalkozói és team manageri trükköket, kettős könyvelést – no, meg eleganciát.
Sok piperkőc utcai királyt találni a szervezett bűnözés történetében, aki nemcsak dobtárban, de ruhatárban is otthon volt. Mutatunk néhány gengsztert az előző évszázadból, aki megmutatta az ellenfeleinek, hányas a kabát.
#1 Joe Adonis (1902-71)
Giuseppe Antoni Doto nagy szerényen saját maga választotta a becenevét, és mindig ügyelt rá, hogy úgy fessen, mint aki skatulyából húztak elő. A New Yorkban és New Jerseyben gengszterkedő főnök a korabeli beszámolók szerint gyakran fésülgette frissen nyírt haját a tükör előtt, hiába hordott szinte mindig fedora-kalapot.
A zsebtolvajként indult nárcisztikus olasz-amerikai bűnkirály a legjobb New York-i szabók törzsvendége volt, mindig kifogástalanul képviselte caporegime-ként a modern Cosa Nostrát.
#2 Lepke Buchalter (1897-1944)
Louis „Lepke” Buchalter a maffia hangzatos Murder Inc. (körülbelül: Gyilkosság Rt.) nevű bérgyilkosszervezetének vezetőjeként nagy hangsúlyt fektetett a stílre: egyedül akkor nem kerázta ki magát, amikor 1944-ben a Sing Sing börtön villamosszékében ült, miután feldobta őt egy Abe Reles nevű besúgó.
Buchalter egyébként szinte mindig – akkoriban rendhagyónak számító módon – csizmát húzott öltönyös fitjeihez, amelyeket díszzsebkendővel, kalappal és, ha az időjárás indokolta, passzoló szövetkabáttal egészített ki.
#3 Bugsy Siegel (1906-1947)
Benjamin „Bugsy” Siegel Amerika egyik legkeményebb gengsztere volt, Al Capone nagy haverja. Fizimiskájával és karizmájával nem lógott volna ki a korszak filmsztárjai közül sem, de színjátszási tapasztalatok helyett inkább szeszcsempész- és bérgyilkosmelókkal bővítette a CV-jét – a korszak egyik legerőszakosabb, leghidegvérűbb gyilkosának tartották.
Ennek ellenére játékosan öltözködött: hajszálcsíkos öltönyét gyakran pöttyös vagy kockás ancúgra cserélte, sokszor viselt panamakalapot, és kisujjáról sosem hiányzott a gyűrű.
#4 Al Capone (1899-1947)
A (háta mögött) sebhelyesarcúnak is becézett Capone talán a világ leghíresebb gengsztere, aki kínosan ügyelt arra, hogy a fotósok mindig a jobb profilját fényképezzék, ne pedig a sebhely csúfította balt (persze ez nem mindig jött össze). Az adóelkerülésért lecsukott Capone jellemzően világos nemezkalapot viselt, amelyet grafitszürke öltönnyel állított kontrasztba. Kedvenc kiegészítője egy lánccal ellátott aranyóra volt, a sodronyvastag szivar pedig szinte mindig ott lógott a szájában.
Jó, azért ő sem festett mindig fessül:
#5 Meyer Lansky (1902-1983)
Az Oroszországban született Majer Suchowliński az amerikai maffia egyik legérdekesebb tagja volt. Főleg szeszcsempészetből és kaszinóüzemeltetésből szedte meg magát, aztán amikor Caponét lecsukták, gyorsan kiművelte magát könyvelésből, nehogy ő is pórul járjon. A vagyonát svájci bankszámlákon helyezte el, és offshore bankot is vásárolt. A zsidó származású gengszter amúgy később életmódot váltott, és a bandájával náciszimpatizánsok gyűléseit verte szét,
aztán a világháború alatt az amerikai kormány megbízásából átállt a kémvadászatra.
A legtöbb nagy lábon élő bűnözővel ellentétben nem szivarozott, inkább cigarettázott, és Caponéhez hasonlóan ő is élte a tökéletesen szabott, grafitszürke öltönyöket, melyeket hasonló árnyalatú kalapokkal és fényes anyagú, gyakran mintás nyakkendőkkel kombinált.
#6 Frank Costello (1891-1973)
A valaha volt egyik legbefolyásosabb bűnözőt nem véletlenül nevezték az alvilág miniszterelnökének: kézben tartott egy csomó politikust, bírót, rendőrt és polgármestert. Úgy öltözött, mint egy nemes: bár illegálisan szerezte meg az öltönyrevalót, mindig vágyott a társadalom krémjének elismerésére, és sosem hordott fegyvert – ezzel is jelezve, hogy ő nem olyan, mint a többi rosszéletű.
Dízsszebkendőit lezserül, félig kilógatva hordta zakózsebében, ragaszkodott a kalapjaihoz is, amelyek közül az egyik híressé vált – amikor Vince Gigante maffiózó rálőtt, a golyó Costello fejfedőjét fúrta át, épp csak súrolva a gengszterfőnök búráját.
#7 Charles Luciano (1897-1962)
Ha Costello elődje, „Lucky” Luciano egy más érába születik, valószínűleg egy nagyvállalat ceójaként tengette volna a napjait. Miután a harmincas években meggyilkoltatta az akkori prominens, öreg maffiafőnököket, ő alakította ki a bűnszövetkezetek új struktúráját az öt különböző maffiacsaláddal, emellett pedig segédkezett a gengszterek igazgatótanácsának megszervezésében is –
mondhatni, Luciano volt az, aki üzletet csinált a bűnözésből.
Mivel ő volt a „főnökök főnöke”, rendkívül ügyelt a megjelenésére, hogy komolyan vegyék. Nem bízott semmit a véletlenre, nem kísérletezett: makulátlan, tekintélyes szélességű reverrel megküldött, kétsoros zakójú öltönyöket viselt, jellemzően Patek Philippe karórával. Becenevét amúgy onnan kapta, hogy túlélt minden merényletet – végül szívrohamban halt meg 64 évesen.
#8 John Gotti (1940-2002)
Sokan azt mondják, a kései 20. században tevékenykedő John Gotti tette tönkre az Egyesült Államok maffiáját. Akárhogy is, az utolsó Keresztapaként fontos szereplő a bűntörténelemben, ráadásul úgy tartják, megjelenésével ő inspirálta A Keresztapa (The Godfather) Donjait is. Don Dapper (kb. Snájdig Don) néven is emlegették, mert több ezer dolláros, mindig frissen vasalt öltönyöket viselt, kisujjgyűrűvel, tökéletesen hajtogatott, tarka nyakkendőjéhez illő díszzsebkendővel és slickedback-séróval.
A beszámolók szerint különös ismertetőjele volt, hogy gyakran egy kasmírsálat is tekert a nyakába. Nyelőcsőrák vitte el 61 évesen.
A korabeli gengszterek nemcsak kinyírásban, de hajnyírásban is erősek voltak: