Egy irracionális történet a cancel culture és a kultúrharc értelmetlenségéről.
Az előzeteséből már sejteni lehetett, hogy Nicolas Cage új filmje valami különleges lesz, és az első amerikai kritikák alapján úgy tűnik, megéri majd várni az Álmaid hőse (Dream Scenario) januári magyarországi bemutatójára. A Spectator cikke egyenesen úgy fogalmaz, hogy
„Hollywood végre kigúnyolja a cancel culture-t”.
Sőt, nem is csak azt, hanem a bocsánatkérő videóktól a célzott reklámokig sok mindenhez viszonyul egészséges szatírával. De az elefánt a szobában mégiscsak
az a borzasztó ismerős jelenség, hogy ismeretlen emberek felelősségre vonnak valakit, aki semmi, de tényleg semmi rosszat nem tett velük.
A sztori szerint Cage karaktere, Paul Matthews, egy végtelenül unalmas tudósember, elkezd feltűnni más emberek álmaiban. Ezt eleinte élvezi, mert afféle celebbé avatja őt, de idővel alaposan megváltozik a helyzet, mindenki ellene fordul.
A mindössze második filmjét rendező Kristoffer Borgli azt mondta, a történetet azok az esetek ihlették, amikor egyetemi oktatókat kisebb-nagyobb vádak miatt kirúgtak.
„Különböző dolgokról volt szó, de többnyire ostobaságokat mondtak vagy nem voltak elég tapintatosak bizonyos nézetekkel, személyes preferenciákkal. Talán volt olyan is, akinek az eltávolítása megérdemeltnek tűnt, más esetekben viszont nevetségesnek”
– idézte a norvég rendezőt a Yahoo.
Borgli ugyanakkor nem egyszerűen cancel culture-ellenes filmet akart csinálni, hiszen épp az a baja, hogy a viták túlságosan leegyszerűsítők: „Szerintem az a probléma, hogy sok témához sematikusan közelítünk, pusztán csak azzal a kérdéssel, hogy támogatjuk, vagy ellene vagyunk?”.
Személyes élmények
A film további érdekessége, hogy épp az a Cage játssza a főszerepet, aki maga is megélte ha nem is az eltörlését, de a renoméja megváltozását. Egy időben sok hulladék filmben szerepelt, és egyik-másik jelenete mémalapanyag lett, ami érthetően zavarta.
„Nem értettem. Nem tudtam, hogyan dolgozzam fel. Élveztem? Nem, egyáltalán nem. Ösztönző volt de frusztráló is, mert mindig arra gondoltam, jó lenne, ha az emberek nemcsak a videókat látnák, hanem a filmeket is. A fő élményem az volt, hogy elvesztettem az irányítást, semmit sem tehettem a dolog ellen. Ha mindezt nem éltem volna át, nem játszhattam volna el Paul Matthewst.”