Egy elég nagy mintán végzett amerikai vizsgálat szerint azoknak a gyerekeknek, akik az átlagosnál többet játszottak, jobban nőtt az IQ-juk.
A svéd Karolinska Intézet és az Amszterdami Szabadegyetem vizsgálata több mint 9000 gyerek részvételével zajlott. Őket 9-10 éves koruk körül vetették alá először mindenféle pszichológiai tesztnek, hogy felmérjék a kognitív képességeiket és az intelligenciájukat. Ezen túlmenően megkérdezték tőlük és a szüleiktől is, hogy mennyi időt töltenek tévézéssel, videónézéssel, közösségi médiával és videójátékokkal – vagyis a képernyő előtt.
Ezután két évvel több mint 5000 alanyt vizsgáltak meg közülük újra, vagyis elvégezték rajtuk ugyanazokat a pszichológiai teszteket, melyeket korábban. A kutatásban részt vevő gyerekek átlagosan két és fél órát tévéztek, fél órát lógtak a közösségi médián és egy órát videójátékoztak.
Akik azonban ennél az egy óránál többet játszottak, 2,5-szer nagyobb mértékben növelték az IQ-jukat a két mérés között.
Ezzel szemben a tévénézésnek és a közösségi médiának nem volt releváns hatása az eredményekre.
Fontos leszögezni, hogy a kutatás csak az intelligenciaszint változását vizsgálta, ám számos más tényezőt, melynek szerepe van a szellemi teljesítményben és az ennek nyomán kibontakozó sikeres életben, nem. Továbbá:
„Nem vizsgáltuk a képernyőhasználat hatását a fizikai aktivitásra, az alvásra, a közérzetre vagy az iskolai teljesítményre. Eredményeink azonban alátámasztják, hogy a képernyő előtt töltött idő általában nem rontja a gyerekek kognitív képességeit, és hogy a videójátékok valóban segíthetnek az intelligencia növelésében. Ez összhangban van a videójátékozással kapcsolatos számos más vizsgálattal”
– tette egyértelművé Torkel Klingberg, a Karolinska Intézet Idegtudományi Tanszékének kognitív idegtudományi professzora.
Az eredmények azokkal a kutatásokkal is összhangban vannak, amelyek szerint az intelligencia nem egy velünk született állandó, hanem változhat. Sőt, változik is, környezeti hatások által, de akár tudatos módszerekkel befolyásolható, még ha nehezen is. Úgyhogy azt azért
nem javasoljuk, hogy csípőből told le egy hétvégén az Elden Ringet, hogy aztán hétfőre megokosodva borítsd az irodai status quót, előléptetést és fizetésemelést követelve.
A tervek szerint a vizsgálat folytatódik, megnéznek más környezeti tényezőket is, továbbá azt, hogy a kognitív hatások miként kapcsolódnak az agy gyermekkori fejlődéséhez.
Az eredményeket egyébként valamelyest érdemes fenntartással kezelni, mivel nem tett különbséget a videójátékok között azok műfaja, típusa szerint, valamint az adatok önbevalláson alapulnak. És mivel az iskolai és gyakran családi környezet némiképp démonizálja a képernyőhasználatot, feltételezhető, hogy mind a gyerekek, mind pedig a szüleik által bevallott képernyőidő valamivel kevesebb lehet, mint a valóság.