A toxikus maszkulinitás toxikus terminológia. Fel kellene hagynunk a használatával – mondja egy kutató.
Egy több mint 4000 férfi bevonásával készült új kutatás szerint az a meggyőződés, hogy „a maszkulinitás negatívan befolyásolja a viselkedést”, összefüggést mutat a mentális jóllét alacsonyabb szintjével. Magyarul azon férfitársaink, akik elfogadják, hogy férfiasnak lenni bizonyos szempontból gáz, rosszabbul érzik magukat, mint mások.
Egy ideális világban ez magától értetődő lenne, maga a tanulmány pedig értelmetlen szófecsérlés, de ettől az állapottól nagyon messze vagyunk. Ezek az eredmények azzal, hogy rávilágítanak a férfiasság társadalmi megítélése és az egyéni mentális egészség közötti kapcsolatra,
megkérdőjelezik a felfogást, amely szerint a férfias attitűdök eredendően ártalmasak.
Az International Journal of Health Sciences nevű folyóiratban közölt vizsgálatban a kutatók arra keresték a választ, hogy a maszkulinitás negatív reprezenzációja milyen hatással van a férfiak mentális egészségére. Ez annál is relevánsabb kérdés, mivel az öngyilkosság világszerte körülbelül háromszor gyakoribb a férfiak körében, mint a nőknél.
„Amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt elkezdtem kutatni a férfipszichológiát, az akkoriban uralkodó magyarázatból indultam ki, miszerint a rossz mentális egészség és az öngyilkosság a férfiassággal függ össze. A megállapításaim nem támasztották alá meggyőzően ezt a hipotézist, és rájöttem, hogy az főleg a férfiasság meglepően negatív megközelítésére vezethető vissza, amely nem tűnt megalapozottnak a férfiak mentális egészségének realitásában”
– idézi a Psypost a tanulmány szerzőjét, dr. John Barryt. Elismerte ugyanakkor, hogy az összefüggés nem feltétlenül jelent ok-okozati viszonyt: „Ezen eredmények alapján nem tudjuk megmondani, hogy a rossz mentális állapot okozza-e azt, hogy az emberek negatívan gondolkodnak a férfiasságról, vagy fordítva”.
Az online kutatást felerészben brit és német férfiak bevonásával végezték el. Kulcsfontosságú része volt a boldogságérzet, a magabiztosság, az önkontroll, az érzelmi stabilitás, a motiváció és az optimizmus felmérésére szolgáló a pozitívgondolkodásmód-index nevű eszköz. A kérdőív több, kifejezetten a férfiasságra vonatkozó kérdést is tartalmazott, ezek célja annak megértése volt, hogy a válaszadók hogyan érzékelik annak hatását az életükre.
Öregedés? Nem probléma
Azok a megkérdezettek, akik nagyobb elégedettségről számoltak be, szignifikánsan magasabb mentális pozitivitást mutattak. Ez volt a mentális jóllét legerősebb előrejelzője mindkét országban. A kor előrehaladtával csökkenő boldogságról szóló sztereotípiákkal ellentétben az idősebb férfiak mentális pozitivitása magasabb volt. (Az egészségükkel elégedettebbeké szintén.)
És ugyancsak jobb mentális elégedettségről számoltak be, akik kevésbé negatívan ítélték meg a férfiasságot. Tehát azok, akik nem értettek egyet az olyan állításokkal, mint például „A férfiasság megakadályozza, hogy beszéljek a problémáimról”. A legérdekesebb, hogy milyen következtetést vont le mindebből a tanulmány szerzője:
„A toxikus maszkulinitás toxikus terminológia. Fel kellene hagynunk a használatával, mert lehetséges, hogy ezeket a képzeteket a fiúk, férfiak internalizálják, és negatívan hatnak rájuk. Bizonyos esetekben a súlyos mentális problémákkal küzdő férfiaknál ez antiszociális viselkedésformákká alakul, így a médiában, az iskolákban, a közbeszédben jelen lévő toxikus terminológia valójában növelheti azoknak a viselkedéseknek a valószínűségét, amelyeket vissza akarna szorítani. Talán segítene, ha inkább azt hangsúlyoznánk, mi módon lehet pozitív hatással lehet a férfiasság a férfiakra és a társadalomra”.
– mondta Barry a PsyPostnak. Véleményével egyébként nincs egyedül. Egyértelművé tette ugyanakkor, hogy a fenti gondolatmenet nem akarja hibáztatni a terminológia használóit:
„Nem az emberek hibája, hogy azt gondolják, a férfiasság rossz, elvégre mindannyian egy olyan információs közegben élünk, amelyet a politikai döntéshozók, a kormányok, a tudományos élet és a média együtt hoz létre, és amely sokféleképpen mondja nekünk, hogy a férfiasság probléma. A pszichológus szakmának azonban a helyén kell kezelnie ezt, hogy képes legyen megérteni a férfilélektant.”