Ha a szülők nem vacsoráznak együtt a családdal, a gyerek boldogtalanabb lesz, mint a rendszeresen a szülőkkel étkező társai. Ráadásul olyan mentális sérüléseket szenvedhet, amelyek miatt később nem megfelelő viselkedési minták alakulhatnak ki nála.

Egy friss tanulmány ismét rávilágított, mennyire fontos, hogy a család, pontosabban a családi élet közös megélése legyen az első. Egy fárasztó nap végén nem is olyan egyszerű közösen leülni a vacsorához, hiszen az ember ilyenkor leginkább csak azt kívánja, hogy hagyják békében pihenni. Az óhaj alapvetően jogos, ám

komolyabb problémákat vethet fel, mint azt gondolnánk.

Hiába hangzik remekül, és egyes családokban nyilván könnyebben megoldható a közös étkezés, sokaknak mégsem adatik meg sűrűn. A The Little Potato Company és a OnePoll által készített felmérés eredményeiből kiderült, hogy a családok 40 százaléka mindössze hetente háromszor vagy annál is ritkábban vacsorázik együtt, és mindezt úgy, hogy a szülőknek – saját bevallásuk szerint – rendkívül fontos a közös családi vacsora és főleg az azzal járó szociális interakció.

56 százalékuk hiszi ugyanis, hogy ez a család egyben tartásának egyik legjobb módja, mivel többségük úgy érzi, nem töltenek elegendő minőségi időt egymással. Mindemellett bizonyított tény, hogy ha a családok hetente legalább négyszer együtt vacsoráznak, az pozitív hatással van a gyermekek fejlődésére.

Meglepő összefüggések

Sőt, a közös családi étkezéseket összefüggésbe hozták az elhízás, az étkezési zavarok és a kábítószerfogyasztás szignifikánsan alacsonyabb kockázatával. Ráadásul a vacsoraasztalnál folytatott családi beszélgetések bizonyítottan bővítik a gyermekek szókincsét és olvasási, szövegértési képességét.

Egy új kutatás arra is rávilágított, hogy

azoknál a gyerekeknél, akik általában az édesapjuk nélkül étkeznek, lényegesen nagyobb számú nem megfelelő viselkedési minta alakul ki,

mint azoknál, akik rendszeresen a családdal vacsoráznak.

A kutatásban összesen 1400, kétéves gyerekkel rendelkező család vett részt, amelyeknél azt rögzítették, hogy egy-egy héten a család hányszor étkezik mindkét szülővel együtt, és hányszor csak az egyikükkel. Később, a gyerekek négy-öt éves korában, kérdéseket tettek fel szüleiknek a viselkedésükről.

Kiderült, hogy azok, akik ritkábban étkeztek együtt az édesapjukkal, a későbbiekben problémásabban viselkedtek. Hasonló eredményt hozott az édesanya hiánya is, így a kutatók szerint kijelenthető, hogy a gyereknek az a legjobb, ha mindkét szülő jelen van az étkezéseknél.

Fontos minták

A gyerekek számára ugyanis ezek az alkalmak számítanak az egyik legfontosabb tanulási környezetnek. Már a szüleik asztal körüli viselkedéséből is tanulnak: abból, ahogy a felnőttek kommunikálnak egymással és ahogyan megosztják az ételt.

Ráadásul már egy nap is számít, legalábbis a Journal of Family Psychology folyóiratban megjelent tanulmány szerint. A szerzők rávilágítottak, hogy ha hetente mindössze egy olyan nap volt, amikor valamelyik szülő hiányzott az asztaltól, már az jelentősen megnövelte a problémás viselkedés kialakulásának esélyét

A közös családi étkezések elmaradását a szülők általában a hosszú munkanapokra fogják, ám a kutatók úgy találták, valami egészen más lehet az ok. Az adatok ugyanis azt mutatták, hogy

a munkájukkal és anyagi helyzetükkel elégedetlen apák vacsoráztak legritkábban a családjukkal,

vélhetően azért, mert általában nincs elég energiájuk vagy motivációjuk ahhoz, hogy időben hazamenjenek, vagy mert tudat alatt – munkakörülményeikből kifolyólag – nem igazán érzik családfőnek magukat.

Ezeken az eseteken ráadásul az sem segített, ha az anyák próbáltak kompenzálni azzal, hogy az apák helyére ültek le az asztalnál. Ugyanez fordítva is igaz volt, ám az apákkal ellentétben az anyákat a munkájukkal való elégedetlenség nem befolyásolta abban, hogy ott vannak-e a vacsoránál, vagy sem.

Ha a fenti eredmények nem volnának elég ösztönzők: a tanulmány szerint azok a szülők, akik a munkahelyi stressz ellenére is képesek fenntartani a család közös étkezési rutinját, könnyebben el tudják választani a munkát a magánélettől, ráadásul jobb a stressztűrő képességük is.