Magyarországon az energiaital is olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá.
Hollik István és Nacsa Lőrinc országgyűlési képviselők kedden egy Facebook-videóban jelentették be, hogy kezdeményezni fogják, hogy – a gyermekek védelme érdekében – tiltsák meg az energiaitalok fogyasztását a 18 éven aluliaknak Magyarországon. Hozzájuk hasonlóan magam is háromgyermekes apa vagyok, úgyhogy akár be is érhetném a populista megközelítéssel, és tapsikolva nyugtáznám a napot, hogy hejj, de nagyon megvédik a gyermekeimet.
Ez azonban jóval bonyolultabb ügy. Az energiaital-fogyasztás régóta vitatott kérdés, és különösen akkor óriási trigger, ha az ember kiskorúak kezében látja, úgyhogy nem lesz nehéz népszerűséget szerezni a szigorításnak. Én is üdvözlöm, bár inkább a nem ellenzem volna az igazán pontos kifejezés, ugyanis
nem várok tőle többet annál, mint amit általában a fiatalok körében kúlsági faktorral bíró, ám a fiatal szervezetnek egészségtelen dolgok nettó korosztályos tiltásával el szokott tudni érni a társadalom – lásd alkohol és dohányzás.
Alig találni olyan embert ugyanis, aki ne jutott volna hozzá 18 éves kora előtt ezekhez a hagyományosan és régóta tiltott élvezeti cikkekhez – mindezt ráadásul úgy, hogy ezekkel kapcsolatban a társadalom edukáltsága már gyerekkortól kezdve kifejezetten jónak mondható, hiszen ezek a kanonizált, elfogadott társadalmi kábítószereink.
Az a fránya faktor
Legkésőbb tinédzserkorban már mindenki tudja, mennyire károsak, mégis tömegek fogyasztják felnőttként. Az olthatatlan kíváncsiságnak és annak a fönt említett fránya faktornak köszönhetően pedig még azok is megoldják, akiknek törvényileg tiltott. Ez mindig is így volt és vélhetően így is lesz.
Sőt, a tiltás minden esetben még emeli is azt a rohadt faktort, vonzóbb lesz a tiltott gyümölcs. Mi mérnökök efféle kedvezőtlen eredmények birtokában általában el szoktuk kezdeni megkérdőjelezni magát a módszert.
Ugyanakkor az energiaitalokkal kapcsolatban ugyanez a társadalom valami elképesztően alulművelt. Nagyon sokan azt sem tudják, mi van bennük, és hogy valójában mire valók, de azt hallották, hogy károsak, és pont. Épp nemrég szaladtam bele egy környékbeli kisboltosba, aki meg volt róla győződve, hogy az izotóniás sportitalok is energiaitalok. Az ember, aki abból él, hogy dolgokat árul, nem tudja, mik azok. Csak egy kicsit vicces.
Az a kialakult helyzet viszont már rendesen komikus is, hogy ugyanez az alulművelt társadalom azonnal kettős mércét alkalmaz, amint energiaital bukkan fel a környéken: ha egymás mellé ültetünk egy asztalhoz mondjuk két egyforma 17 évest, csak az
egyikük egy doboz energiaitalt, a másik pedig egy csésze kávét fogyaszt, az emberek szemében az energiaitalos lesz a szörnyű mai fiatal,
miközben mind a ketten pontosan ugyanannyi koffeint visznek zsenge szervezetükbe, sőt ha az illető a kávéját sok cukorral issza, akkor még a cukorbevitelük is azonos, azonosan magas lesz, csak a szörnyű mai fiatal úgy mellékesen még némi vitamint és aminosavat is elfogyaszt, ha akarja, ha nem, mert ott van benne. A koffeinnek pedig teljesen mindegy, mivel viszi be az ember a szervezetébe, a hatása ugyanaz.
De továbbmegyek: az emberek nagy része eleve nem is tudja, hogy az a valami, ami miatt károsnak nevezik azt a másik valamit, abból mégis mennyi az annyi. A legtöbb problémát és az energiaitalokhoz köthető egészségügyi rémtörténeteket egyébként pont ez okozza a fogyasztói oldalon is: a tudatlanság. Élelmiszermérnökként nyilván érzékenyebb vagyok erre, de ha félreteszem ezt és hátralépek párat, akkor is ugyanazt az összképet látom.
Sokan egyfajta üdítőként fogyasztják nagy mennyiségben, miközben ez egy funkcionális táplálékkiegészítő, aminek az a dolga, hogy adott pillanatban a cukor és a koffein révén gyors energiával lássa el a szervezetet. Itt megjegyzem, hogy rengetegen, akik nem a kulináris élményre mennek, ugyanezért fogyasztják a kávét is.
Éppen ezért tapasztalva, hogy a bírálói és a fogyasztói oldalon milyen hatásai vannak az ismerethiánynak, én sokkal inkább edukációpárti vagyok, mint mérsékelt eredményességű tiltáspárti. Sokkal fontosabb volna hitelesen elmagyarázni a 18 év alattiak számára, hogy mi az a mennyiség, amit adott korcsoportok biztonsággal elfogyaszthatnak, és mi az, ami már káros a szervezet számára. Hasonlóképp a felnőtt társadalmat – ezeknek a gyerekeknek a szüleit – is
inkább ismeretekkel volna érdemes ellátni ahelyett, hogy a világ legegyszerűbb és legkevésbé hatékony eszközét, az állami tiltást nyomjuk a kezükbe.
Igen, ez egy nagybetűs feladat és jól kell csinálni – pláne adott korosztályt a megfelelő nyelven szakszerűen és hitelesen megszólítani nem egyszerű. Törvénnyel tiltani még annak a betartatásával együtt is könnyebb, ezt belátom.
Ahogyan azt is, hogy egy ilyen korhatáros korlátozás adott esetben segítheti az edukációt. Sőt, ahogyan kollégáim itt a szerkesztőségi konstruktív vita során rávilágítottak: bizonyos személyiségű gyermekeknél önmagában már elég is lehet, hogy távol tartsák magukat az ártalmaktól.
Egyszer azonban az ilyen gyerek is felnő, és nem volna ám rossz, ha akkor, amikor már mindent lehet, egy kicsit többet tudna a dolgokról annál, minthogy tilos vagy nem tilos. A törvényhozóknak is lassan ideje volna belátniuk, hogy egy edukált és tudatos társadalom fölött pásztorkodni még a tiltásnál is egyszerűbb, és ez optimális közös cél is lehetne mindannyiunk számára. Ugyanis