A fájdalom természetes, de jó, ha tudjuk hogyan lehet kilábalni belőle.
Érdekes miniinterjút közölt a minap a Goodmenproject.com a Rochesteri Egyetem sportegészségügyi intézetének teljesítménypszichológiával foglalkozó munkatársával, Craig Cypherrel a szurkolói lélekről. Arról, hogy miért olyan erős az érzelmi kötődés a kedvenc csapathoz, és van-e mód arra, hogy elkerüljük a vereség okozta letargiát.
Cypher azt mondja, hogy a vereség miatti csalódottság és szomorúság természetes reakció, az oka a mély azonosulás és az érzelmi befektetés – ezek révén éljük meg személyes kudarcnak. Fontos tudatosítani, hogy
bármilyen rossz átélni egy ilyen mélypontot, ez az elkötelezettséget bizonyítja: azt, hogy őszinték az érzelmeink.
Arra a kérdésre, hogy mi a szurkolói babonák magyarázata, azt mondja, ez egy lenyűgöző pszichológiai jelenség, amelyek mögött a kontrollhiány okozta frusztráció és a „mágikus gondolkodás” áll. A rituálék alkalmazása a végeredmény befolyásolásának megnyugtató illúzióját kelti.
„Otthon ülő szurkolóként nincs ráhatásunk arra, hogy a csapatunk nyer vagy veszít. A babona az elménk módszere arra, hogy megpróbáljunk valamiféle kontrollt találni egy nehéz helyzet felett: érzelmileg rendkívül érintettek vagyunk, de nincs közvetlen befolyásunk”
– magyarázza a szakértő.
És vajon mit tehetünk, hogy minimalizáljuk a depressziót, amikor a kedvenc csapatunk veszít? Cypher szerint a rajongásunkhoz kapcsolódnia kell annak a tudásnak, amit ő „egészséges miért”-nek nevez: egyet hátralépve gondoljuk át, pontosan miért szeretjük a csapatodunk meccseit nézni. Kell az izgalom? Jó együtt lenni a barátokkal, családtagokkal? Vagy a szurkolói közösség érzése miatt?
Meglátni a pozitívumot
Ebből a perspektívából a legnagyobb kudarcokban is meg lehet látni a pozitívumokat. Mert bár a csapatunk kikapott, de közben megtapasztaltuk azt, amiért szurkolók vagyunk. Hasonlóan ahhoz, ahogy a profi sportolók felépítik magukat egy-egy fájó vereség után.