A nagyformátumú francia színész az ország egyik legnagyobb napilapjában leközölt nyílt levelében védekezik a nyilvánosság előtt.

Gérard Depardieu lényegében tök véletlenül keveredett és szeretett a színházba, aztán 1967-ben került először vászonra, hogy az elkövetkező években leginkább a képernyőn folytassa tovább a pályakezdést.

Az 1970-es évekre azonban végleg kinőtt a tévés produkciókból, az igazi áttörést pedig 1974 és a Herék, avagy a tojástánc című – eleve polgárpukkasztó botrányfilmnek szánt – erotikus krimivígjáték hozta meg számára az improvizációs színészet felől érkező, évtizedeken át imádnivalóan megosztó Miou-Miou, alias Sylvette Hérry oldalán.

Ez egyébként a Dépardieu körül kialakuló jelen helyzet fényében már-már ironikus:

egy szexualitáshoz kapcsolódó botránynak köszönhetően szerzett hírnevet fiatalon, és most, 74 évesen ugyancsak egy efféle botrány fenyegeti mindazt, amit elért.

Körülbelül azóta a botrányfilm óta számít Gérard Depardieu mozisztárnak hazájában, ami aztán az évek és a megragadott lehetőségek egymásutánjában egyszer csak világsztársággá nőtt. Ebben komoly szerepe volt annak, hogy ez a hihetetlenül karakteres fickó már a húszas évei végén és harmincas évei elején olyan olasz és francia rendezőistenek és -istennők keze alá dolgozott a kamerák előtt, mint Bertolucci, Ferreri, Duras, Zidi, Bleri, Truffaut, Pialat, Resnais, Berri és Veber.

Az 1980-as évek elején elkezdett rangos díjakat is nyerni: 1981-ban zsebelte be a legjobb színésznek járó César-díjat, amit 1985-ben a legjobb színésznek járó Volpi-kupa követett a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon – ezt pedig már a hollywoodi felkérések követték, és menthetetlenül felfigyelt rá a világ.

Nincs ez másként most sem, csak sajnos az elmúlt évtizedben leginkább olyan dolgokkal hívta fel magára a figyelmet, mint mondjuk a látványosan kirakatba rakott barátkozás Vlagyimir Putyinnal és kettejük szerelemgyereke, a francia színész örömmel felvett orosz állampolgársága. Persze ennek aztán meglett a böjtje: a francia látványosan kiszeretett a gumicárból és új második hazájából is.

Nem is csoda, hiszen elég rémes lehet egyszer csak azzal szembesülni, hogy

éveken át egy nettó háborús bűnöst simogattál barátodként, és még csak nem is otthon a négy fal között csináltad.

Ennél már talán csak az lehet rémesebb, ami 2018 óta folyik az egykori cannes-i zsűrielnök körül: nemi erőszak és szexuális zaklatás miatt folyik nyomozás ellene. Az öt éve húzódó és terebélyesedő ügy idén áprilisban tovább dagadt, amikor nyilvánosságra hozták egy jelentés tartalmát, miszerint már tizenhárom nő vádolja őt szexuális irányultságű bűncselekményekkel.

Önéletrajza szerint a színésznek már gyerekként és fiatal felnőttként is rengetegszer meggyűlt a baja a törvényekkel, illetve a rendőrséggel – egyszer garázdaság, lopás vagy rablás okán, másszor pedig azért, mert rendszeresen meleg férfiaknak prostituálta magát, és nem ritkán hullákat ásott ki a temetőben, hogy lelopja róluk az ékszereket.

Most azonban – ennyi év kitartó, sőt egyre csak szaporodó vádjai nyomán – kezd kevés lenni az a vastag bőr, amit még a tinédzser Gérard Depardieu kezdett el magára növeszteni. A 74 éves Depardieu már egyre kevésbé érzi magát sérthetetlennek, és ez egyre látványosabb. Hogy azért-e, mert a vádak – vagy akár csak egy részük – igazak, vagy csupán az ártatlan öregember meghurcoltatásának gigantikus stressze miatt, azt még nem tudjuk. Még.

Mindenesetre azt igazán nehéz nem a saját vérében fuldokló ember válogatás nélküli, kétségbeesett kapálózásaként felfogni, hogy a súlyos vádak nyomasztása nyomán Depardieu, aki 1996 óta a Francia Becsületrend lovagja, október elsején nyílt levelet tett közzé Franciaország egyik legolvasottabb napilapjában, a Le Figaróban.

Őt valahogy még a cancel culture rozsdás kaszával járó réme is megkímélte eddig, hiszen a föntiek ellenére a botrány 2018-as kirobbanása óta egészen idén tavaszig folyamatosan szerepekhez juthatott,

évente több és nem is kicsi produkcióban, meg a koncertjei sem maradtak el – most is épp franciaországi turnén van, amire mennek is az emberek rendesen.

Talán ezt a meglepően nehezen kopó bizalmat próbálja meg kihasználni és a saját javára fordítani ezzel a – valljuk be, még ha ártatlan is, rendesen szánalmas – nyílt levelezősdivel? Azzal, hogy némi rubel… khm, euróért cserébe kétségbeesetten belekiabálja a legnagyobb francia jobbközép lap hasábjai közé: ő márpedig nem is szexuális ragadozó és soha nem erőszakolt meg senkit?

Meg azt, hogy az egykori jóbarát lánya, Charlotte Arnould öt évvel ezelőtt igenis „igaztalan vádakkal illette őt„, és ezzel egy évek óta csúszó lavinát indított el, amiben természetesen minden egyes hómorzsa csupán egy „hamis vád”, sőt egyenesen „aljasság„? Hogy egyszerre tizenhárom nő hazudja be ezeket az „állítólagos” bűncselekményeket, és kockáztatja ezzel akár a börtönt is, hiszen öt éve nyomoz a rendőrség a semmiért?

Mert igen, ez van:

Gérard Depardieu szerint minden elhangzott vád hamis,

ott van benne az újságban, meg lehet nézni, megesküszik akár az édesanyja életére is – na, erre varrjál gombot.

Charlotte Arnould vádjaira például – anélkül, hogy néven nevezte volna – Depardieu nyílt levelében nyilvánosság elé tárta a saját verzióját, amely így szól:

„Az egyik nő első alkalommal járt a házamban, amikor könnyedén, teljesen önszántából belépett hozzám a hálószobába. Ez a nő ma azt állítja, hogy megerőszakolták ott. Aztán másodszor is jött. Nem volt kényszer, sem tiltakozás, nem volt erőszak. Aztán el akarta velem énekelni a Cirque d’Hiverben a Barbarát. Nemet mondtam rá, erre ő feljelentett.”

És nem véletlenül pikírtkedtem ám pár sorral följebb az anyám életére esküszöm kártyával, mert Gérard bizony nem szégyellte előrántani azt is, amikor mintegy összefoglalásként hozzátette:

Eszem megáll, Gérard, én művészként irtó nagyra tartottalak mindig, szó szerint a filmjeiden nőttem fel, ráadásul cancelculture-rezisztens is vagyok, de nálam épp most cseszed el, úgy rendesen. Kíváncsi leszek, mennyire fog rosszul öregedni ez a nyílt levél majd a rendőrségi és/vagy bírósági ügymenet alakulásának fényében.