Régóta tudjuk, hogy szeretett bolygónkon nincsen elég lítium az elektromos autók forradalmához. Amit a nagyok negligálnak, azt lovagolja meg a NamX – nagyon helyesen.
Nyilván feltűnt már, hogy gyakorta dehonesztáló jelzőkkel illetem a kurrens elektromos autókat. Nem véletlenül és pláne nem ok nélkül teszem. Ordas nagy zsákutcának tartok minden jelenleg elérhető villanyautót, amíg nem hidrogéncellákkal működik. Főképp azért, mert
viszonylag régóta tudható, hogy bolygónk nem képes elegendő nyersanyagot biztosítani – még a dél-amerikai indiánok földjeinek elrablása és a természet gátlástalan tönkretétele árán sem.
Másrészt pedig azért, mert az élhető és fenntartható jövő – mármint autózásügyileg – bazi régóta itt van a kezünkben. Talán valamikor gyerekkoromban hallottam először a Delta című tudományos tévéműsorban a hidrogénhajtású autókról. Fun fact: azóta jómagam is szerepeltem a Deltában mint a GPS-alapú flottamenedzsment-rendszerek szakértője. Egy life goal kipipálva.
A helyzet viszont komikus módon azóta sem sokat változott. Mármint a hidrogéncellás autókat illetően. Mióta az eszemet tudom, a hidrogén biztonságos tárolását nevezik meg neuralgikus pontként ebben a témában. Összeesküvés-elméletekre azonban nem vagyok kapható, csak mondom.
Szóval még egyszer a status quo: nincs elég lítium az elektromos autók forradalmához és a hidrogénüzemű autókat nehéz eladni, mert nem lehet őket sehol sem feltölteni. Nos, ebbe az állóvízbe hajított méretes követ nemrégiben a NamX. Előálltak ugyanis egy ügyes megoldással és nem aprózták el: egyenesen a Pininfarinával terveztették meg a Hydrogen Utility Vehicle-t (HUV), hogy az ötlet 2026-ra megvalósuljon.
Hiába nyilvánítoták sokan halottnak a hidrogéncellás autókat még a megérkezésük előtt, és hiába elégítik ki a jelenlegi guruló powerbankek a legtöbb sofőr helyi közlekedési igényeit, a tény az, hogy
jelenleg a hidrogén-üzemanyagcellás hajtásláncok kínálják többé-kevésbé az egyetlen hosszútávú megoldást – már ami a zéró emissziós autózást illeti.
Ez azonban – sajnos – nem jelenti azt, hogy ezek felasználása terjed el, hiszen látjuk mi megy. Ami a hidrogént illeti, üzemanyag-ellátási infrastruktúra szinte nincs is. Jó kérdés, hogy miért. Mindenesetre amint elkezdünk vigyázni a lítiumkészletekre és azokra a földekre, amelyeket tönkre kell tenni annak érdekében, hogy kibányásszuk, abban a pillanatban egy-két évtizedre megtorpan az elektromos járművek jelenleg ismert „forradalma”, az biztos.
Már csak ennek fényében is nagy lehetőségnek tűnik egy olyan alternatíva, mint a hidrogén. Éppen ezért érdemes lehet kiemelni, hogy a NamX afro-európai márkán milyen fejlesztéseken dolgozik a Pininfarinával. A két cég kifejlesztett egy nagyon vonzó megjelenésű HUV-t, amelyet könnyen cserélhető hidrogénpatronok működtetnek. Ezeket a NamX-től akár egyenesen az otthonunkba rendelhetjük, vagy bárhová, ahol – töltőállomás hiányában – szükségünk van rájuk. A cég azt is állítja, hogy idővel más eszközök táplálására is használhatjuk majd ezeket.
Minden ilyen patron elegendő hidrogént tartalmaz ahhoz, hogy körülbelül 150 km hatótávolságot biztosítson. A NamX HUV-jában hat férőhely van ezek számára, ami így összesen 800 km-es hatótávolságot jelent. A hidrogéntöltetek cseréje a lehető legegyszerűbb – ez kulcsfontosságú szempont volt a tervezéskor. Mellékesen pedig baromi jól is néznek ki, lényegében az autó vizuális fénypontjai – ehhez már a Pininfarina kellett.
A 68200 dollár, azaz mintegy 25 millió forint körüli áron induló hátsókerék-meghajtású alapmodell 300 LE teljesítményre képes, elektronikusan korlátozott végsebessége pedig 200 km/h, amihez egy egészséges, 6,5 másodperces nullaszázas sprintidő tartozik.
A összkerékhajtású GTH-változat már teljesítményben is emeli a tétet, méghozzá ilyen számokkal: 500 LE, 250 km/h és 4,5 másodperc, de ez már kicsivel 36 millió forintba fáj majd. Tekintettel a gép kifinomult olasz dizájnjára, a belépő szintű verzió meglehetősen tisztességes ajánlatnak tűnik. A NamX már fogadja az előrendeléseket, de még sok munka vár rájuk, hogy ez a koncepcióautó sorozatgyártásba kerüljön: az első szállításokat 2026 elejére tervezik.