A világ egyik leghíresebb színésze színjátszásról, önismeretről és az univerzumról.
Chris Evansre gondolva szinte mindenkinek a csillagos-sávos lobogós szupergöncben feszítő, jószívű hős ugrik be, holott a karrierje kezdetén igazi nagyképű seggfejeket játszott, elég csak a Scott Pilgrim ellenfeleként virító exbarátra vagy a balul sikerült Fantasztikus Négyes-adaptáció Fáklyájára gondolni. Ehhez képest a színész mindig is szelíd, introvertált srác volt, aki a saját fejében élt – ez pedig, ahogy a GQ interjújában elmondja, a mai napig sok problémát okoz neki.
Nem titkolja, hogy szorongással él, aminek legfőbb oka, hogy túlzásba viszi az önreflexiót.
„Már korán megtanultam, hogy ha mindent elemezgetni kezdek, abból szenvedés lesz. Mikroszkóp alatt vizsgálni az életemet, folyton a tapasztalataimon rágódni boldogtalansághoz vezet. Amikor egyáltalán nem figyelek magamra, hanem például olyasmiken tűnődöm, hogy vajon miért léteznek fekete lyukak, az nagyobb perspektívát ad, és rájövök, valódi csoda, hogy egyáltalán itt vagyok. (…) És ez mélységes békét ad nekem. Ha erre gondolok, nincs több kétségem vagy kérdésem a saját karrieremmel kapcsolatban.”
Próbál ezért inkább a kutyájáról, a menhelyről hozott Dodgerről példát venni:
„Ő nem gondol a tegnapra, nem aggódik a holnap miatt. Mindig jelen van a pillanatban, teljesen tisztán megéli. Kicsit egyszerűen hangzik, de ő igazából arra tanít, hogy mit kellene tennünk. És annyira őszinte, tiszta. Fogalma sincs róla, hogy híres vagyok, azt sem tudja, hogy ő is híres, és soha nem is tudja meg. Nem lehet megrontani”
– bölcselkedett a keverék ebről.
Hogy Dodgerrel ellentétben Evans hajlamos mindent túlgondolni, azt az is bizonyítja, hogy a rengeteg tépelődés miatt kis híján kimaradt a Marvel-moziverzumból. Rengeteget filózott ugyanis azon, hogy elfogadja-e a szerepet, és többször is nemet mondott, mielőtt végül aláírta a szerződést.
„Nem voltam benne biztos, hogy közelebb vagy távolabb kerülök-e magamtól. És valami azt súgta nekem, egyre távolodom – hogy ez az iparág nem igazán egészséges.”
A melója miatt teljesen felborult az élete, saját bevallása szerint a színészkedés megzavarta a lelkivilágát, az életörömét és a saját magáról alkotott képét is. Szóval mielőtt felmarkolta volna a piros-fehér-kék adamantiumpajzsot, alaposan végigbeszélte a stúdióval, milyen mértékű elkötelezettségről van szó, és pontosan hány filmben kell majd szerepelnie.
Végigment a pró és kontra érveken. A szerep mellett szólt, hogy örökké gondoskodni tud majd a családjáról, viszont félt, hogy „nagyon-nagyon boldogtalan lesz a hírnév és a kontrollvesztés miatt”. De nem bánta meg, hogy belement a dologba, és most úgy érzi, akár még arra is van sansz, hogy egyszer visszatér a Marvel szuperhőseinek világába, bár most nem gondolkozik ezen. Ami azt illeti, maga a színjátszás sem hozza annyira lázba.
„Szeretek színészkedni, de tudnék élni nélküle, és nagyon remélem, hogy életem hátra lévő részében kicsit kevesebbet fogom csinálni. Rengeteg más dolog is érdekel, szeretnék csak rágyújtani egy jointra, zenét hallgatni, és mondjuk kerámiákat készíteni. Érted, mire gondolok? Amit Seth Rogen csinál. Ez jót tesz, csak bemész a műhelyedbe, és alkotsz valamit. Nagyon kielégítő, nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi dolog”
– mondta.
Nem ő az egyetlen a Marvel filmekből, akit nem a melója hajt: