Ez az egyik oka annak, hogy a kiskorúak szexuális zaklatása kizárólagos férfiproblémának tűnik.

Amikor a kiskurúak szexuális zaklatása szóba kerül, általában egy felnőtt férfira gondolunk elkövetőként, holott nem ez a dolog egyetlen megjelenési formája. Viszonylag gyakori, hogy idősebb gyerekek molesztálnak fiatalabbakat, és az sem ritka, hogy felnőtt nő csinálja – írja a Psychology Todayen Beverly Engel, a téma szakértője, arról több könyvet is publikáló terapeuta.

A cikkben az utóbbi szereposztásra koncentrál. Megjegyzi, hogy az áldozatok jellemzően nem is tartják magukat gyermekkori szexuális visszaélés áldozatának, ha a tettes nő volt – részben azért, mert a nők elsősorban gondozókként jelennek meg a közbeszédben a gyerekekkel összefüggésben. Sokan épp ezt használják ki, és a nem megfelelő viselkedésüket fürdetésnek, öltöztetésnek álcázzák.

Ez nagyon megnehezítheti a gyerek számára, hogy megértse, valójában szexuálisan bántalmazták.

A zaklató nők között előfordulnak rokonok, például anyák, nővérek, nagynénik és nagymamák, valamint tanárok, bébiszitterek, edzők, cserkészvezetők. Ami az arányokat illeti, egy 1995-ös kutatás azt találta, hogy a női elkövetők többsége családtag, aki gondozói szerepkörével él vissza, 25 százaléknyi pedig bébiszitter, tanár vagy óvodai/bölcsődei dolgozó volt.

Meglepő számok

A női elkövetők fiúkat és lányokat egyaránt molesztálnak, beleértve a kisgyerekeket és a serdülőket is. Egy amerikai tanulmány szerint a gyermekkorukban szexuálisan zaklatott férfiak 40 százaléka számolt be arról, hogy az elkövetőjük nő volt, míg a nők esetében ugyanez az arány 6 százalék volt.

A női gyermekmolesztálóknek több kategóriáját különböztetik meg:

• Olyanok, akik maguk is kiterjedt fizikai és szexuális bántalmazást szenvedtek el, gyakran patologikus személyiségjegyeket mutatnak és valamilyen függőséggel küzdenek;
• Anyák, akik úgy látják, hogy a gyerekük veszélyezteti a kapcsolatukat a partnerükkel, vagy épp ellenkezőleg, partnerpótlékként kezelve, érzelmi és szexuális szükségleteik kielégítésére használják a gyereket;
• Hatalmi pozícióban lévők, például tanárok – jellemzően serdülő fiúkra rámászó, 30-as éveikben járó nők, akik diszfunkcionális felnőtt kapcsolataikat és kötődési hiányosságaikat kompenzálják, és többnyire nem is tekintik bántalmazónak a viselkedésüket;
• És végül olyanok, akiket valaki más, jellemzően a saját partnerük késztetett vagy kényszerített a szexuális bűncselekény elkövetésére – őket a félelem és a kapcsolati függés motiválja.

Engel hangsúlyozza, hogy a női elkövetők áldozatai ugyanolyan pusztító következményeket tapasztalhatnak, mint akiken férfiak követtek el valamilyen erőszakot: az önhibáztatás, a szégyen és a bűntudat, az alacsony önbecsülés, a szexuális élet problémái, az alkohol- vagy drogfüggőség mind visszatérő jelenség a körükben.

– írja a szakember. Holott abban a korban nem képesek szabad döntést hozni erről, és a felnőttekkel való szexuális kapcsolatuk mindenképp káros. A hosszabb távú következmény lehet hiperszexualitás, szexuális agresszió és bizalmi nehézségek.