Ahogyan kapcsolódó cikkünk ételeit, úgy ezeket a zenéket is kár volna kihagyni.

Ha megkérdezel tíz embert, aki rendszeresen és rutinból főz, nyolcan egész biztos azt fogják mondani, hogy imádnak zenére főzni, vagyis főzés közben zenét hallgatni – nézőpont kérdése. Rendhagyó módon ez most egy főzős podcast lesz, ami annyit tesz, hogy

– az eddigiekben megszokott, nyolc zeneszámból összeállított lejátszási listáinkkal ellentétben –

kapcsolódó cikkünk ételeinek elkészítéséhez ajánlok valami hosszabbat az adott országból.

#1 Mexikó – egy jó Filulas Juz koncert por favor?

Ők valószínűleg az egyik legizgalmasabb és legeredetibb mexikói jazzbanda jelenleg. Nyugi, nem az az eltartott kisujjas! A fővárostól nem messze fekvő, az ország központjában fekvő Querétaro városából érkezett Filulas Juz modern hangszínek eklektikus skáláját egyesíti zenéjében, melynek egy egészen egyedi, kategóriákon túlmutató hangzás az eredménye.

#2 Grúzia – meglepődtél volna, ha nem a Trio Mandilit választom

Ezek a szívrabló grúz leányok idén tavasszal Magyarországon is adtak egy koncertet, miután az elmúlt időszakban akkorát mentek a közösségi platformokon, hogy bolygószerte egymással acsarkodva álltak értük sorba a rendezvényszervező-irodák.

Lényegében néhány hét alatt világsztárokká váltak.

A modernkori mese egy átlagos napon kezdődött, amikor a három barátnő falujukban sétálva énekelni kezdett. Tatuli a telefonjával fel is vette egyik kedvenc és sokszor énekelt, azóta világslágerré vált Apareka című dalukat, amit aztán feltöltött az internetre. Ez az apróság drámaian megváltoztatta a lányok életét, hiszen a nóta két héten belül többmilliós nézettséget ért el.
A váratlan siker ellenére Tatuli Mgeladze, Tamara Tsiklauri és Mariam Kurasbediani alázatosak maradtak az énekléshez és a dalokhoz.

#3 Portugália – a Buraka Som Sistema megmutatja, milyen közel van hozzánk Afrika

A cataplana könnyedségéhez valami lendületes zenét tudok elképzelni. A Buraka Som Sistema egy – a Lisszabonhoz közeli – Amadorából származó együttes, amely elektronikus tánczenében utazik. Beleolvasztják az afrikai zouk és kuduro hangzást is, gyakran keverve más műfajokkal, mint például a house, a techno, a drum’n’bass és a hiphop. Lényegében ők a kortárs portugál zene cataplanái.

#4 Litvánia – egy velem egyidős felvétel Saulius Šiaučiulis bandájától

Itt aztán tényleg nincsen mit magyarázni, az 1951-es születésű Saulius Šiaučiulis zenekara számos átalakuláson ment keresztül, ám a mai napig elképesztő fúziós dzsesszt tol – aki erre a lemezre nem vigyorogva készíti el a cepelinait, az rendeljen pizzát, vagy mit tudom én.

#5 Franciaország – bármi is a kérdés, a válasz: Louise Attaque

Életem egyik legmeghatározóbb zenekara. Nagyjából húsz évvel ezelőtt, szegről-végről családi – francia – kapcsolatok révén csusszant be a látóterembe a Louise Attaque, ami

akkoriban kábé annak felelt meg Franciaországban, mint idehaza az épp fénykorát élő és indokolatlanul népszerű Kispál és a Borz.

Na nem, nem zeneileg, mert ez egy teljesen más kávéház. Státuszilag értettem a hasonlatot, mert a franciáknál a Louise Attaque volt egy darabig a mainstreamben is tortaszelethez jutó „alternatív” zenekar. Zenelileg azonban máris összehasonlíthatatlan a Kispállal vagy bármi egyébbel, nehogy félreérts.

Itt iszonyú nehéz dolgom van, mert minden mukkanásukat imádom, minden lemezük briliáns, mindent legalább háromszoros megunásig hallgattam tőlük az elmúlt évtizedekben, és az összes magyarországi koncertjükre elmentem – ez szám szerint kettő, ha jól emlékszem.

#6 Brazília – itt nem számítasz reggae-re, de épp azért Banzzai

Brazília zenei életében – amennyiben eltekintünk a szívemnek oly’ kedves extrémmetál-műfajoktól – jópár éve már az megy, hogy szinte mindent leöntenek az úgynevezett phonkkal. Ez eleinte lehet, hogy érdekes volt, de mostanra pont ez tett rengeteg megjelenést érdektelenné és – már-már irritálóan – uniformizálttá.

Szerencsére egy bitang nagy és pezsgő kultúrájú országról van szó, szinte áttekinthetetlen zenei felhozatallal, ezért nem nehéz gyöngyszemeket találni – ilyen a Banzzai zenekar is, akik olyan magas minőségű reggae-t tolnak, hogy nem hiszed el.

#7 Peru – érzéki eklektikus elektropunkok Limából: a Mi Puga Mi Pishgo trió

Reményeim szerint ez a lemez is egy erős versenyző a nem láttad jönni kategóriában. Az eredetileg Valeria Valencia és Johann Frech duójaként indult limai formáció újabban trióként funkcionál Paulo Pereyrával kiegészülve. Zeneileg volna mit elemezni rajtuk, mert lemezeiken a lo-fi elektropunktól a trapen át a funkon és a bigbeaten keresztül a reggeatonig bármi megtörténhet – tényleg baromi nehéz nem imádni őket.

#8 Dél-Korea – gitárnehéz füstös groove-ok barbecue-hoz a Black Medicine-től

Dél-Koreáról vélhetően neked sem a stoner rock, a doom vagy a heavy psych hangzásvilága ugrik be elsőre – csakúgy, ahogy

sokaknak a barbecue sem jut eszébe, ha az országra gondol.

Egyrészt pontosan ezért, másrészt pedig azért választottam ezt a briliáns Black Medicine-lemezt, mert szerettem volna egy nagyon éles kontrasztot az elsőszámú exportcikk K-poppal – szerintem sikerült. Arról már nem is beszélve, hogy úgy általában is mennyire passzol ez a fajta koszos, dögös, gitárnehéz hangzás a húsok átszellemült sütögetéséhez.

Beledobáltam őket egy YouTube-playlistbe is, parancsolj: