Szerintük ugyanis az OSZK weboldala nem volt biztonságos, ezért elkezdték törölni a felületeikről a domaint. A Széchényi erre cancel culture-ről kezdett kiabálni, de meglehetősen benézte a dolgot.
A nagy hatalmú közösségi oldal három napja, szeptember 3. óta minden figyelmeztetés nélkül törölni kezdte az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) webldalára, az Oszk.hu-ra mutató linkeket a posztokból és a kommentekből – az automata üzenet kiberbiztonsági okokra hivatkozott.
Az alábbi posztban azonban az OSZK azt állítja, hogy semmi ilyesmiről nem lehetett szó, mint írták, minden biztonsági tanúsítvánnyal rendelkezik az oldaluk:
Ami egyébként azóta, legalábbis részben meg is történt. Az OSZK Facebook-oldalának főoldalán és névjegyében már kattintható a link, de a posztokban még nem. Nem tudni, hogy azokat is visszaállítják-e, ám az jól látszik, hogy itt bizony a Széchényi Könyvtár alaposan benézte, hogy mi történt. Dühös Facebook-posztjukban a „kultúra eltörléséről”, vagyis a cancel culture-ről írnak, ami nagyon más jelent, például ilyesmit:
Tehát olyasmit, amikor
csupán bizonyos csoportok szempontjai alapján megállapított, mai érzékenységek/érdekek/szempontok alapján kvázi akár az időben visszanyúlva megmásítanak, sőt konkrétan ki is törölnének az emlékezetből bizonyos alkotásokat, művészeket és jelenségeket, illetve ezek narratíváját.
Az is nyilvánvaló, hogy a Meta (a Facebook anyavállalata) nem azért törölte az Oszk.hu-ra mutató hivatkozásokat, mert önös érdekei vagy felerősített hangú érzékenykedők szempontjai alapján bármi kifogása lett volna a magyar kultúra és annak terjesztése ellen.
Ha technikailag tényleg minden rendben volt az Oszk.hu-val, akkor mindössze csak annyi történt, hogy „meghibásodott” vagy eleve rosszul lett beállítva/megírva egy algoritmus, ami figyeli az Fb-re belinkelt oldalak biztonsági dolgait.
Hogy nyomatékosítsuk, miről is szól valójában az eltörlés kultúrája, idetesszük egy másik cikkünket egy igazi cancelculture-ügyről. Mert ugye mindenki ismeri a farkast kiáltó fiú sztoriját?