Ezért is javasolták, hogy az apák lelkiállapotának gondozására is legyen elfogadott szakmai gyakorlat.
A Torontói Egyetem munkatársai 2015 és 2019 között vizsgáltak friss gyermekes párokat. Külön kellett kitölteniük egy-egy kérdőívet közvetlen a gyerek születése után, majd negyedévente újabbak jöttek egészen addig, amíg a poronty 2 éves lett.
Az első évben 2544 apa válaszolt a kérdésekre legalább egyszer, és a második évben is még 2442-en küldték be a válaszokat. Kiderült, hogy
az első évben 22 és fél százalékuknak egyszerre voltak depressziós és szorongásos tünetei,
márpedig ezek erősítik egymást, vagyis ilyen esetben a delikvens egyre jobban belecsavarodik a parába. A második évre ez az arány nagyjából megfeleződött, akkor már „csak” 13,2 százalék küzdött a szorongás és a depresszió együttes, ún. komorbid tüneteivel.
Hogy mindezt a gyerek születése váltotta ki, aligha lehet kérdés, tekintve, hogy az első kérdőív kitöltésekor a válaszadók mindössze 2,2 százaléka küzdött efféle tünetegyüttessel.
Felerősítik a szóban forgó komorbiditást a rossz gyerekkori emlékek, az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitási zavar), de az is, ha az illető korábban bármikor párkapcsolati erőszakot szenvedett el (az meg pláne, ha terhesség előtt/alatt is már depressziós volt, vagy ha az anya/gyerek a szülés után rossz egészségi állapotban volt).
„Eredményeink azt mutatják, hogy a szülés utáni időszak a nőkhöz hasonlóan a pszichés betegséggel küzdő apák esetében is a visszaesés vagy esetleg a tünetek súlyosbodásának különösen sebezhető időszaka lehet.
A kockázati tényezők alapján javasoljuk az apák mentális egészségét támogató beavatkozások protokolljának kidolgozását a szülés utáni első két évre”
– írták a Depression and Anxiety nevű szaklapban megjelent tanulmány készítői.
Nos, ez utóbbi idézet/kijelentés fontos lépésként értékelendő az apai emancipáció bukkanókkal és gödrökkel teli útján. A teljes tanulmány itt van, az apaságról, a gyermekvállalásról és az ezzel kapcsolatos dilemmákról pedig nálunk is olvashatsz: