A rendező a Velencei Filmfesztiválon fejezte ki nemtetszését az átírásokkal szemben.
Az 54 éves Wes Anderson korunk egyik legegyedibb mozgóképes mesélője: filmjei nemcsak különleges látványvilággal bírnak, de a történetei tele vannak mondanivalóval, humorral, izgalommal és érzelmekkel. Időnként saját kútfő helyett másoktól merít ihletet: korábban már adaptálta a néhai Roald Dahl egyik sztoriját A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox) címmel, most pedig ismét az író egyik művéhez nyúlt. A napokban mutatták be a Velencei Filmfesztiválon a Henry Sugar csodálatos története (The Wonderful Story of Henry Sugar) című rövidfilmjét, amely Dahl azonos című novelláját dolgozza fel.
Ennek kapcsán a sajtókonferencián megkérdezték Andersont, hogy mi a véleménye a Dahl-könyvek új, egyesült királyságbeli kiadásáról, amelyeket érzékenységi olvasók bevonásával módosított a Puffin Books kiadó. Többek közt
olyan förtelmesen felháborító, obszcén kifejezéseket írtak át, mint a bolond, őrült, kövér vagy csúnya, így óva meg az olvasók lelkivilágát a borzalmaktól.
Számos író kiakadt az ügy miatt – köztük volt például Salman Rushdie is, aki elmondta, hogy Dahl „bevallottan antiszemita volt, kifejezett rasszista hajlamokkal, és 1989-ben csatlakozott az engem ért támadáshoz”, de annak ellenére, hogy Dahl „nem volt angyal”, Rushdie abszurdnak és szégyenteljesnek tartja a cenzúrát.
Anderson is hasonlóan vélekedett:
„Azt sem akarom, hogy maga a művész módosítsa a művét. Megértem mögötte a motivációt, de én azt az iskolát képviselem, amely úgy tartja, hogy ha a mű elkészült és közönség elé került, akkor már ismerjük az alkotást – úgy gondolom, hogy ami kész, az kész. És természetesen a szerzőn kívül senki sem módosíthatja a művét – ő már elhunyt”
– mondta a rendező, jelezve, hogy nemcsak művészileg kérdéses módosítani a már megjelent művet, de holt szerző esetében felháborító tiszteletlenség is.
Persze Anderson azon kijelentésével lehet vitatkozni, hogy a maga művész módosíthatja-e utólag művét: akadnak esetek, amikor az utólagos változtatások kifejezetten jót tesznek a filmeknek/könyveknek/daloknak. Gyakran előfordul például, hogy a kiadó/filmstúdió nem engedi, hogy úgy jelenjen meg egy alkotás, ahogy alkotója szeretné, és ilyenkor a készítők később megjelentetik saját verzióikat, amelyek valóban megfelelnek az elképzeléseiknek – gondolj csak a filmek rendezői változataira vagy a regények bővített kiadásaira.
Wes Anderson új filmjét szerencsére nem cenzúrázzák: a 39 perces Dahl-adaptáció szeptember 27-én kerül fel a Netflix műsortárába.