Mi lenne, ha mindannyian elfelejtenénk őket?

Olyan nincs, hogy valaki semmiben sem jó. Minimum a kifogáskeresésben bárki remek eredményeket érhet el – illetve érdemes persze elgondolkozni azon, hogy ha az illetőnek van egy kibúvója arra, miért nem tud még kifogásokat sem találni, akkor tulajdonképpen mi is történt.

De félre az önnön farkába harapó paradoxonnal, most igenis a kifogásokról lesz szó, azok közül is a leggyakoribbakról, amelyek rendszerint kamu szövegek, ezért aztán érdemes felhagyni az ismételgetésükkel. Biztonsági hálóként érzékeljük őket, holott egyszerűen csak távol tartanak a céljainktól.

#1 Nincs elég időm

Talán a leggyakoribb, amelyhez időnként mindannyian nyúlunk, és persze nem kizárt, hogy esetenként joggal. De többnyire túl könnyen mondjuk, mintha nem egyformán 24 óra lenne egy nap mindenkinek. Az számít, hogy miként használjuk ki. Az idő ott van, csak szakítani kell arra, amit fontosanak tartunk.

A gyakorlatban kezdd egy egyszerű adminisztrációval: néhány napig kövesd nyomon, mire megy el az időd. Meglepődhetsz, mennyi elpazarolt percet vagy akár órákat találsz majd, amit értelmesebben is használhattál volna.

#2 Nem vagyok elég tehetséges

A szakmájuk csúcsán lévő emberekről gyakran gondoljuk, hogy mennyire tehetségesek. De minden, látszólag erőfeszítés nélküli teljesítmény mögött kemény munka, fáradhatatlan gyakorlás, kudarcok sorozata áll: valaha az összes profi kezdő volt. Ha van valami, ami iránt szenvedélyesen érdeklődsz, akkor mindent beleadni már fél siker.

Ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem vagyok elég tehetséges”, próbáld meg azt mondani magadnak: „Még tanulok”. Ez a rögzült gondolkodásmódról a fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Ne hagyd magad, ha támad az önbizalomhiány!

#3 Már elbuktam egyszer, miért próbálkoznék újra?

Ilyen sebeket sokan viselünk, a kudarc igenis fáj. A fülünkbe suttogja: „Emlékszel, amikor megpróbáltad, és pofára estél? Ne csináljuk ezt még egyszer.” Pedig a kudarc elkerülhetetlen állomás a sikerhez vezető úton. Aki elért valami figyelemre méltót, az mind ugródeszkaként, tanulságként, sőt motivációként használta a saját fiaskóit.

Ha elbuktál, szánj rá egy kis időt, gyászold meg, ha kell. De aztán boncolgasd. Mi ment rosszul? Mit lehet tanulni belőle? Mit tehetnél másképp legközelebb?

#4 A tökéletes pillanatra várok

Romantizált elképzelés, hogy van egy varázslatos, személyre szabott pillanat, ami csak arra vár, hogy belevágjunk a cselekvésbe.

A csillagok együttállnak, az univerzum helyeslően bólogat, és minden a helyére kerül.

Csakhogy nincs tökéletes pillanat. Amíg a megfelelő csillagképet keresed, az élet elszáguld melletted, a lehetőségek elszállnak. Ez a várakozás ugyanolyan káros lehet, mint az impulzív, meggondolatlan cselekvés. Pihenj bele, hogy egy elég jó pillanat már épp elég jó.

#5 Nincsenek meg a megfelelő erőforrásaim

Infrastruktúra, pénz, kapcsolatok… valami mindig hiányzik, igaz? Pedig ha meglenne az az egy dolog, akkor minden varázsütésre összejönne. Nos, a valóságban a legritkább esetben fordul elő, hogy mindenünk megvan, ami kell. Ha arra vársz, hogy minden darab a helyére kerüljön, talán örökké várni fogsz. Nem akarjuk felemlegetni a lepukkant garázsban induló világcégeket és a szalvétára írt sikerregényeket, de mutatják, hogy a lendület, a kreativitás és az akarat sok mindent helyettesít.

Aki nagyon rá van csavarodva a hiányokra, készítsen egy listát róluk. Aztán minden egyes elemről ötleteljen kicsit, szedjen össze alternatívákat, helyettesítőket. Vayg egyszerűen csak tegye fel azt a kérdést: „Mit tehetek azzal, amim megvan?”

#6 Félek, hogy mások mit fognak gondolni

Ismerjük az aforizmát, miszerint

kérdezzük meg azokat, akik egész életüket úgy élték le, hogy „mit szól majd a falu népe”: végül mit szólt?

Mások véleményének fenyegetésében élni valóban fojtogató, mégis sokan önként zárjuk magunkat ebbe a ketrecbe? Elszalasztjuk a lehetőségeket, befogjuk a szánkat, még az álmainkat is eláruljuk – csak, mert féltünk az ítélkezéstől, a kritikától, vagy egyszerűen attól, hogy nem felelünk meg mások elvárásainak.

Szóval minden alkalommal, amikor úgy érzed, a mások véleményétől való félelem tart vissza, kérdezd meg magadtól: „10 év múlva kinek a véleménye fog többet számítani? Az enyém vagy az övék?” Egyértelmú lesz a válasz.

#7 Túl öreg/túl fiatal vagyok ehhez

Amikor fiatalok vagyunk, a korral járó bölcsesség és tapasztalat hiányzik, amikor meg idősebbek, a fiatalság energiája és bátorsága. Amiből következik, hogy mindkét állítólagos hátrányban megláthatjuk az előnyt. Amit korlátnak érzünk, lehet az erőforrásunk is.

A narratíva megfordítása tényleg nem nehéz, bár persze ehhez előbb el kell fogadnia az embernek a korát. De az ambíciókat tényleg nem feltétlenül érdekli a leélt életévek száma.

#8 Ez most nem célszerű

Ez a kifogás gyakran az ész hangjának álcázza magát. Űgy tűnik, racionalitás, logika, felelősség van abban, ha meggyőzzük magunkat, hogy óvatosnak kell lenni, nem pedig kockázatot vállalni. Pedig ez a gondolkodás a komfortzónánk legjobb barátja.

Amikor egy lehetőséggel szembesülsz, ahelyett, hogy azonnal túl kockázatosnak bélyegeznéd, próbáld átgondolni, hogyan lehetne legalább részben a magad javára fordítani.

Forrás: Hackspirit