Összesen négy darab készül belőle, íme az első legyártott példány, a La Rose Noire.

A Sweptail és a Boat Tail után itt a Droptail, ezzel már háromra nőtt a Rolls-Royce Coachbuild elnevezésű részlege által kreált, a fényűzőnél is luxuriőzebb modellek száma. Majd mindjárt meglátod, mennyire nem túlzok. A Coachbuild egyébként már önmagában egy hommázs az autóipar hőskorához,

amikor még szinte tetszőleges autót konfigurálhattak maguknak a mindenféle szerencsésen szituált, nemes ügyfelek.

A Droptail pedig már önmagában is egy rég elfeledett hagyományhoz nyúl vissza, hiszen emberemlékezet óta nem volt roadster a Rolls kínálatában. És ha ennyi meghökkentően éles fordulat nem volna elég a négykerekű konzervativizmus háza táján: a márka történetében először törésvonalakat vittek az ikonikus hűtőmaszk rácsozatába.

De a lázadás itt még nem ér véget! Két éven át dolgoztak ugyanis a csomagtérfedél hosszú, homorú, rejtettszárnyas kialakításán, míg az aerodinamikailag hozta mindazt, amit a mérnökök elvártak tőle. Ja, és diffúzor került a hátsó lökhárítóba, mintha valami otromba, lakótelepi Schumacher volna a célközönség – botrány.

Igen, jól olvasod: aerodinamikai fejlesztések egy Rolls-Royce-on! Mi lesz a következő? Kesztyű nélkül fognak vezetni???

Mielőtt valahol a távolban stroke-ot kapna egy lord, gyorsan hozzáteszem: a beltér és a műszerfal kellőképpen konzervatív maradt, annak ellenére, hogy mintegy négy éven keresztül gondolkodtak és reszelgettek rajta. A vérlázítóan avantgárd könyöklő jópár funkciót rejt, emiatt talán meg lehet neki bocsátani a feltűnősködést.

A hagyományokhoz hűen amúgy rengeteg itt a kézi munka. Ott van például a műszerfalat és az utastérben körbefutó panelt díszítő – lehullott rózsaszirmokat idéző – intarzia, mely kilenc hónapnyi munkával készült összesen 1070 fekete és 533 piros faháromszögből, vagy a megrendelő számára egyetlen példányban elkészített Audemars Piguet karóra. Igen, karóra, ugyanis ez a nemes kronográf kivehető a műszerfalból és máris viselhető.

A Droptail egy vadonatúj monocoque-szerkezetre épül, amelyet alumínium, acél, és szénszálas kompozitok alkotnak. Apropó szénszál – skandalum, de ez a Rolls tele van vele: nemcsak a fönt említett hátsó lökös, de a hátsó kerékdob, sőt a gombnyomásra sötétedő üvegpaneleket tartalmazó tető is abból készült.

Szintén vadi új a fényezési eljárás, melyben az alapszínek – természetesen – titkos összetételűek, illetve a krómozott felületekhez is egy egyedi eljárást fejlesztettek ki, amellyel képesek elérni, hogy minden acélelemet egyetlen mikron vastagságú krómréteggel vonjanak be.

Az erőforrás viszont a már jól ismert 6,6 literes V12-es – igaz, ebben a vérlázító modernkedésben itt is kicsit elszabadultak a mérnökök: addig-addig tuningolgatták, míg 30 lóerővel nagyobb teljesítményt nem sikerült kihozni belőle.

Az igazi 1920-as éveket pedig a végére hagytam. Igen, ez itt egy – szintén intarziás berakású – pezsgős láda, amelyet a Champagne de Lossy borászat szuperritka évjáratú pezsgőivel töltöttek meg:

A Rolls-Royce mindössze négy példányt készít a Droptailből; ez a La Rose Noire névre keresztelt darab egy házaspár megrendelésére készült, és minden rózsával kapcsolatos motívum az egymás iránt érzett szerelmükre utal. És ők mindezért hajlandók kifizetni 30 millió dollárt, igen, annyit, ami csaknem 11 milliárd forint.