Mert a hátranyalt frizkón túl is volt élet gengszteréknél – alább áttekintjük az éra komplett stílusesztétikáját a hajviselet vonatkozásában.
A Peaky Blindersről, ami itthon Birmingham bandái címen futott, sokat cikkezgettünk, elsősorban mert a kosztümök és a karakterek stílusának megteremtői tökéleteset alkottak a produkcióban. A sztori egy észak-angliai gengsztercsoport útját követi az 1900-as évek elején, miután a karizmatikus Tommy Shelby (Cillian Murphy) az első világháborút követő években a banda élére áll.
Ez a galeri annyiban különbözött a korszak más angliai gonosztevőitől, hogy jól szabott ruhákat viseltek, rendezett, divatos frizurákat hordtak, és úgy általában igényesebbek voltak a megjelenésükre. Az igazán remek színészi alakításokon túl (Tom Hardy és Sam Neill is tolja benne többek között) ezért is érdemes nézni.
A séró mint szimbólum
Mint arról számos alkalommal szót ejtettünk, a frizura az ember megjelenése szempontjából igen fontos, hiszen az elrendezése nagyban meghatározza az arc esztétikáját.
Miért rövid oldalt mindenkinek?
Az emberiség rövid hajhoz való viszonya a történelemben évszázadonként, sőt bizonyos korokban még társadalmi osztályonként is változott. Olykor a rabszolgákat bélyegezték meg ezzel, máskor a katonaság praktikus viseletét szimbolizálta, de a rómaiaknál a gazdag rétegek fejezték ki így, hogy képesek megfizetni a szakképzett borbély rendszeres szolgáltatását, az egyiptomiak meg azt, hogy kényesek a személyes higiéniára.
Az 1800-as évek második felére elterjedtek a különböző hajfixálók, legfőképpen a zsíralapú pomádék, ami módot adott a fazonra vágott hajkorona stabilan tartására egy káosszá tequilázott illinois-i éjszaka után is. Lassan a rendezett,
rövid haj lett a módi a polgárságban, és ahogy az egyre jobb minőségű borotvák és pengék széles körben elérhetővé váltak, úgy lett egyre népszerűbb a borbélymesterség is.
(Ne feledjük, hogy az első elektromos borotvát már az 1890-es években szabadalmaztatták!) A frissen organizált, rövidebbre nyírt hajszerkezetek így egyre szélesebb körben terjedhettek el.
A rövid haj merész eleganciája
A Peaky Blinders stílustanácsadója szerint a sorozat színészei nehezen akartak csak belemenni, hogy a fodrászok a már meglévő frizkójukat teljesen átformázzák a korszakban divatosra, vagyis egy fullos disconnected undercutra. Az ok nyilvánvaló: bármennyire is menő volt az első világégés után az a hajdivat, az ember nehezen hagyja, hogy lerántsák tövig, ha nem ahhoz szokott hozzá.
Schiavo szerint egy hétbe is telt, mire minden szereplőt meggyőzött; miután Iddo Goldberg (a sorozatban Freddie Thorne alakítja) először belement a dologba, látva a pompás végeredményt a többiek is hagyták az ollót dolgozni.
Ez volt a valóság
Az inspiráció forrását egyrészt a stílustörténeti ismeretek adták, másrészt pedig Peter Doyle fotógyűjteményes kiadványa, a Crooks Like Us, melyben rengeteg eredeti fényképet gyűjtött össze a gengszterkorszak bűnözőinek rendőrségi archívumából.
Az undercut és a fade (vagyis finom átmenetes) férfifrizurák alapvetően a katonai kaszárnyákból kerültek az utcára, és a századelő nagyvárosaiban egyszersmind számítottak igényes és zsiványos viseletnek a polgárság körében.
De mi a disconnected?
A disconnected azt jelenti, amit tükörfordításban is jelentene: kapcsolat nélküli vágást, vagyis egy olyan megoldást, amikor a fejtető frizurája és az oldalsó, rövid terület között a fodrász/borbély nem képez átmenetet. Ilyen értelemben a legtöbb undercut is az, de a kontraszt mértéke mégis attól függ, milyen stílust helyez a fejtetőre a mester. A sorozat stylistja elmondta, hogy
a konzervatívabb sérókhoz szokott színészek eleinte annyira nehezen barátkoztak meg a stílussal, hogy kényszeresen sapkát húztak rá, aztán ahogy népszerűbb lett a Peaky Blinders is a nagyvilágban, úgy ők is egyre jobban megkedvelték a jellegzetes formát.
Meg kell jegyezni, hogy ezek a frizurák már a kétezres évek közepe óta, tehát jóval a sorozat befutása előtt is taroltak az európai városokban, és ahogy a sorozatban, a valóságban is elég változatos fazonírozással futottak (és futnak ma is).
Szükséges még hozzátenni, hogy annak idején a variálhatóság csak a népszerűség egyik oka volt, a másik meglehetősen praktikus: a kedvezőtlen higiéniai feltételek szükségessé tették, hogy a tetvekkel együtt rántsák le a tarkót minél rövidebbre.
Az undercuthoz és a fade-hez a slicked back, a side part és a fringe-dzsel megtolt caesar (ilyesmi van a főszereplő Cillian Murphy-nek is) egyaránt passzol, sőt, akár egy modern faux hawk-ot is bevállalhatsz hozzájuk.
Rövid és rövid nem ugyanaz
A három milliméteres és a nullás között egyébként igazi szakadék tátong. Az ok kézenfekvő: a 3-as hajhossz még simán eltakarja a fejbőrt, de a nullás már nyilván nem, így azt jóval nehezebben vállalja be az ember egy konzervatívabb munkahelyen. Nem csoda, hogy a sorozatban is az egyik legtökösebb figurának, Arthur Shelbynek adták a legrövidebb, lényegében tökig felnyírt verziót.
Ha az ember az érdekeinek tommy gunnal érvényt szerző, szervezett bűnözők karizmájához kíván hasonulni, a fejére applikált matéria legalább olyan fontos, mint a vágástechnikai megoldások. Ha teljesen autentikus megjelenést akarsz, akkor a magasabb fényű, kvázi csillogó dolgok adják, amiket annak idején a zsírt tartalmazó pomádé biztosított.
Fun fact: Azt beszélik, hogy a peaky blinders bűnbanda a nevét onnan kapta, hogy a sapkájuk hegyibe’ pengét varrtak, hogy összetűzéskor rögvest előkaphassák, és fegyverként használhassák. A szakemberek szerint ez azért valószínűtlen, mert bár létezett már a század elején vékony, cserélhető borotvapenge, ám nehezen hozzáférhető és rendkívül drága luxuscikknek számított, így valószínűtlen, hogy ilyesmire használták volna.
A Keleti Part-i balhék
Anglia után úgy illik, hogy a szesztilalom cefreszagában megfogant amerikai gengszterlegendákra is ránézzünk. New York természetesen a bűnbandák számára is kifogyhatatlan bevételforrást jelentett akkor, mikor a kormányzat (egyébként egy keresztény nőmozgalom nyomására) alkotmánymódosításban rögzítette az alkoholfogyasztás tilalmát.
Ennek a sokszor vászonra vitt, jól ismert miliőnek a legismertebb feldolgozása A Keresztapa, majd ugyanennek a New York-i alvilágnak az ötvenes évekbeli verziója a Goodfellas, a hetvenes évekbeli pedig mondjuk a Donnie Brasco.
Itt jegyezzük meg, hogy a modern frizkók nagy része nem annyira a csillogásra, mint inkább a természetes hatásra épül (legyen szó akár ziláltabb, akár rendezettebb kontúrról), ennek okán manapság főleg a jó minőségű waxokat használják a borbélyok, vagy az olyan pomádékat, melyek a napfény lumenjeit inkább elnyelik, semhogy a retinád kiégetésére irányítsák.
A század elejének városi polgársága azonban a csillogó matériával lebetonozott, rohamsisakszerű keratintömböt vélte férfiasnak, így
ha tényleg autentikusban gondolkozol, alkalmasint bevállalhatod az erős tartású, fényes kencéket is.
Az igazság az, hogy ezeknek a stílusoknak némelyike (kiemelten a slicked back) szinte csak úgy működik, ha nehezebb, jobban kötő anyagot teszel rá, azok pedig többnyire eleve fényesek.
Az igazság az, hogy a felnyírt, nagyon katonás verziók főleg a század legelején voltak arcpirítóan menők, a harmincas évekre az undercutok fokozatosan eltűntek, és a később már inkább az oldalt is hosszú, de malterral hátraszárított, klasszikus slicked back maradt meg mint tipikus gengszterhaj. Ezeket már nem is stuccolták oldalt, hanem a 8-10 centis hajhosszt teljesen hátracsapták, majd úgy fixálták, és erre a fazonra vágták vissza néhány hetente.
A chicagói hadszíntér
New York ide vagy oda, az alkoholtilalom idején virágzó gengsztervilág kulturálisan legnagyobb hatású helyszíne mégis Chicago volt. Itt tevékenykedett Al Capone, és az itteni alvilág munkásságát dolgozta fel a legtöbb film és regény. Ha megnézzük ezeket a figurákat, elég világos képet kapunk azokról az ecsetvonásokról, melyek a korszak magára igényes férfiének stílusát megfestették.
De bármennyire is voltak patentek ezek a palik a fotók alapján, a legtöbbjük kivétel nélkül szar arc volt. Bűnözők, gyilkosok, haramiák, de ha már a popkulturális hatás generációkon át öröklődött, nem bűn stílustanulmányra használni ezeket a régi archívumokat.
Állítólag az egyetlen ember, akitől Al Capone is tartott Henry Earl J. Wojciechowski (röviden Hymie Weiss, lásd a képet) volt, akinek a séróját a mai napig büszkén kicsapná az Instájára bármelyik pesti borbély. Őt már fiatalon megtámadta egy halálos kór, amitől féktelen és vakmerő lett, és azt mondják, ő használta először a let’s take him a ride kifejezést arra, ha valakit kocsiba ültettek elhallgattatás céljából.
A fenti képpáron Vincent Druccival, egyik emberével szerepel. A fotókból elég világos, hogy a mai belvárosi hajdivat jól reinkarnálja az eredeti gengszterstílusokat, mégpedig sokszor szándékolatlanul.
A végére pedig egy végképp off topic, de érdekes adalék: a fentebbi két, jól fésült pali felelős közvetve Al Capone hatalomra jutásáért is a Chicago Outfit bűnszervezetben. Johnny Torrio, Al Capone bandájának eredeti vezetője ugyanis azután vonult vissza Olaszországba, és adta át a stafétát Caponénak, hogy Drucciék kis híján szitává lőtték a háza előtt.
Torrio több lövést is kapott, és csak az mentette meg az életét, hogy a hozzá odalépő Weiss pisztolya a kritikus pillanatban bedöglött.
Elképesztő, de a rendőrök a kórházban előállították szembesítésre Weisst és Druccit is, de Torrio nem volt hajlandó rájuk vallani. A spiclikkel szembeni megvetés és a betyárbecsület még ekkor is erősebb volt a bosszúvágynál, így azt hazudta, nem ők lőtték meg.
Weist végül 1926-ban tommy gunnal és shotgun-lövésekkel végezték ki a nyílt utcán, Druccit pedig egy évre rá egy nyomozó lőtt agyon egy rendőrkocsiban egy szóváltást követő dulakodás közben, mialatt Drucci meg volt bilincselve. A sors fintora, hogy Torrio később, 1957-ben épp a borbélynál ülve kapott szívrohamot.