Nem egészen olyan az ügy utóélete, mintha más társadalmi csoportot ért volna a sérelem.
Korábban írtunk már arról a botrányról, amelyet a brit légierő (RAF) egy tisztje robbantott ki még tavaly: Elizabeth Nicholl százados többször felszólalt a fehér férfiakat diszkrimináló toborzási politika ellen, majd más eszköze nem lévén, tiltakozásul lemondott. A vizsgálat igazolta az állításait – a légierő legfelsőbb vezetői valóban elvárták, hogy a pilótának jelentkezőket ne pusztán a szakmai alkalmasság alapján válogassák, hanem az etnikai kisebbségeket és a nőket előnyben részesítve.
Haszontalanok
Kormányzati körökben is nagy felháborodást okozott, hogy számos, az újoncpopuláció diverzitását csökkentő jelentkezőt – akiket a kiszivárgott belső emailek tanúsága szerint csak „haszontalan fehér férfiakként” emlegettek – érdemtelenül utasítottak el. A vizsgálat 161 esetben állapított meg jogellenes pozitív diszkriminációt.
Vannak, akik már kaptak ezért kártérítést, és mások is számíthatnak rá, de ettől függetlenül többen azt akarják, hogy az elutasított pályázatukat vizsgálják felül. A többség pedig nagyon dühös amiatt, amilyen következményei lettek a történteknek a seregen belül.
Egy szóval: semmilyenek.
Az ügyről először beszámoló Sky News legutóbbi riportjában név nélkül megszólaló katonai forrásokat idéz, akik megdöbbenésüknek adtak hangot a vezetők elszámoltatásának hiánya miatt, és ezt összehasonlították azzal, ahogyan a hadsereg a kisebb-nagyobb kihágásokat elkövető katonákkal bánik.
Egy, az idén hat hónapos észtországi bevetésen lévő brit egység tagjait például összesen közel 10 ezer fontra (kb. 4,5 millió forint) büntették meg alkohollal kapcsolatos vétségekért – nyilvános helyen vizelésért, a kétkorsós sörfogyasztási korlát túllépéséért vagy a kijárási tilalom megszegéséért.
Jogi malőr, nincs itt semmi látnivaló
Ehhez képest azért, hogy a légierő a toborzás során két éven át jogellenesen diszkriminálta egy jól körülhatárolható csoport tagjait, senkit sem vontak felelősségre. Elhangzott ugyan egy bocsánatkérés, de az egészet ráfogták az állítólagos – és persze külsős, így meg nem nevezett – jogi tanácsadókra. Senki ellen nem indult fegyelmi eljárás.
A Sky News azt is összeszedte, hogy mi történt az ügy nyilvánosságra kerülése óta azokkal, akik a parancsnoki láncban bizonyíthatóan hatással voltak a jogellenes toborzási tevékenységre.
- Sir Mike Wigston, a légierő akkori vezérkari főnöke, aki a sokszínűség javítását prioritássá tette (és egy, az ügyről tartott parlamenti meghallgatáson megtévesztően nyilatkozott róla) júniusban kitüntetéssel vonult nyugdíjba;
- Maria Byford, a személyzeti politikáért felelős helyettese életkorából adódóan hamarosan szintén nyugdíjba vonul, addig jogosult az évi 179 ezer fontos (kb. 80 millió forint) fizetésére;
- Jo Lincoln, egy másik magas rangú személyzeti tiszt, új pozícióba kerül;
- William Dole százados, a toborzás akkori vezetője, előléptetés előtt áll.
Dacára annak, hogy James Heappey védelmi miniszter tavaly nyáron kijelentette: ha a RAF toborzása során pozitív diszkriminációra derül fény, a felelősöket “szigorúan felelősségre fogják vonni”. A dolgok jelenlegi állása szerint az egyetlen személy, akinek derékba tört a karrierje, maga Nicholl százados.
Egyébként a Sky nevük elhallgatását kérő belső forrásai szerint nem Nicholl volt az egyetlen, aki annak idején megfogalmazta az aggályait a toborzás visszásságaival kapcsolatban.
“Többen is folyamatosan jelezték, hogy ami történik, nem helyes. Azt mondták, nem érzik jól magukat, ha ezt csinálják, mert ez nekik pozitív diszkriminációnak tűnik”
– idézte egyiküket a cikk.
A RAF vezetői megpróbálták azzal igazolni a gyakorlatot, hogy egy belső körlevélben tolmácsolták az állítólagos jogi szakvéleményt, miszerint a védett tulajdonság alapján adott előny a megengedhető pozitív intézkedések körébe tartozik, tehát nem minősül megkülönböztetésnek. A címzettek azonban továbbra sem gondolták, hogy helyes lenne.
Nagy-Britanniában nagy a hadsereg pilótáinak a presztízse, a helyekért óriási a verseny, sokkal több a jelentkező, mint amennyit fel tudnak venni. A RAF pedig mindig is azt kommunikálta, hogy a legjobbakat választja ki, ezért okozott hatalmas csalódást a kimaradóknak, amikor azt hallották, hogy esetleg nem a teszteket nyújtott teljesítményük miatt buktak el.
Ezek a döntések
“sokak életét befolyásolták, némelyekét talán talán tönkre is tették, mert ez a karrier olyasmi, amiről az emberek egész életükben álmodoznak”
– magyarázta egyikük.
Mint a visszaemlékezésekből kiderül, a toborzási folyamat kimondottan, hosszú, vontatott és megterhelő volt, és a végül elutasított jelentkezők jellemzően nem kaptak világos magyarázatot arra, hogy pontosan miért nem feleltek meg.
Természetesen senki sem gondolhatja, hogy általában a férfiak vagy a “fehér férfiak” lennének a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoport akár Nagy Britanniában, akár máshol a nyugati világban, de az eset jól mutatja, hogy a jogellenes megkülönböztetés napvilágra kerülése után a következmények egészen mások, mint a kisebbségek esetében.