7 stratégia a szakításra, a legrosszabbtól a legjobbig

Szerző: Lakinger Béla

Köddé válás, manipulálás, szembenézés és a többi. Te melyiket láttad már közelről?

Viszonylag ritka, hogy egy kapcsolat teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül ér véget. Legalább az egyik fél fokozatosan jut el a meggyőződésig, hogy nem akarja tovább csinálni, ami a legtöbb esetben azt is jelenti, hogy – ha akarja – van ideje felkészülni, és megtervezni a szakítást.

De hogyan történjen? A Psychology Today összeszedte az alapvető szakítási stratégiákat, a legrosszabbtól a legjobbig, és a kutatási eredmények alapján kommentálta.

Az önzés nem mindig rossz

Kérdés persze, hogy az értékítélet miből indul ki. Racionális hozzáállás, hogy a szakítás kezdeményezője azt a stratégiát válassza, amely optimalizálja a saját élményét. Ez önzőnek tűnhet, de valójában ésszerű, és a partnernek sem feltétlenül rossz. A túl sok gondolkodás a partnerről és a szakításnak a partnerre gyakorolt következményeiről ugyanis gyakran oda vezet, hogy az emberek benne maradnak a nem kielégítő kapcsolatokban – pusztán azért, hogy ne bántsák meg a másikat.

Holott ki szeretne olyasvalakivel együtt lenni, aki nem akar ővele?

A feladvány tehát a következő: mely stratégiák kínálják a legjobb kimenetelt, nemcsak a kezdeményező, hanem a partnere számára is?

#1 Eltűnés

A kezdeményező figyelmeztetés nélkül felszívódik. Minden kapcsolat megszűnik, a volt partner lezárás nélkül, bizonytalanul marad, és azon töpreng, mi történt, mi romlott el. Ez inkább alacsony elköteleződés esetén, rövid távú kapcsolatokban fordul elő, és gyakran kényelmi okokból, a vonzalom elhalványulásakor vagy amikor negatív percepciók jelennek meg. Erős kirekesztettségi érzést válthat ki a másikból.

#2 Kerülés

Hasonló, de akik ehhez folyamodnak, nem számolják fel a virtuális kapcsolatokat. Esetleg lájkolják a partner posztjait vagy más módon jelzik, hogy még mindig figyelnek rá. Az ellentmondás a kötődés hirtelen megszakadása és a kapcsolat fenntartása között zavarttá és frusztrálttá teheti a másik felet, de még mindig jobb, mint az eltűnés.

#3 Távoli kommunikáció

Szakítás szöveges üzenetben – nem véletlen, hogy ez egy közmondásos módszer, és elég alacsony a megbecsültsége. Nem hagyja bizonytalanságban a másikat, de az sem valószínű, hogy a felek barátok maradnak. Az előző kettővel együtt a kitérési taktikák körébe tartozik, és többnyire szintén rossz a kimenetele, amennyiben haraggal és szorongással jár.

#4 Manipulálás vagy eszkalálás

Ahelyett, hogy kezdeményezne, inkább ráveszi a partnerét, hogy az szakítson vele. A manipulációt alkalmazó emberek veszekedést szítanak vagy szándékosan követelőzők, idegesítők vagy rosszkedvűek. Esetleg megcsalják a másikat, tudván, hogy lebukhatnak. Előfordul, hogy ideiglenes „szünetet” javasolnak (tudva, hogy részükről végleges lesz) vagy a barátaik segítségét kérik. Nem gyakran alkalmazott, de nem is empatikus formája a szakításnak.

#5 Pozitív hangnem és önhibáztatás

A kezdeményező dönthet úgy, hogy a kapcsolat és a partner pozitív aspektusaira reflektál, és a szakításért önmagát okolja. Együttérző technika? Igen. Segítőkész? Nem feltétlenül. Őszintétlennek tűnik ugyanis: a partnerben gyorsan felvetődik, hogy „ha olyan nagyszerű vagyok, miért szakítasz velem?”. Gyakoribb a szorongóan kötődő emberek körében.

#6 Közvetlen, nyílt beszélgetés

Lehet, hogy nehéz, de a nyílt beszélgetés sokszor kedvező eredménnyel jár. Összhangban van az emberek nézeteivel arról, hogy mi az ideális szakítási stratégia. Az átlagosnál jóval nagyobb esélyt teremt arra, hogy a partner ne haragudjon meg a szakítást kezdeményezőre.

#7 Kölcsönös kezdeményezés

Az ideális, ha a partnerek felfedezik, hogy ugyanazt gondolják a kapcsolatuk befejezéséről, és meg tudják beszélni a dolgot. Így több pozitív érzelmet élnek át, és kevesbé rosszul élik meg a veszteséget. A szakítást követő gyász, bár erős, könnyebben elviselhető, ha a felek közös döntésként tapasztalják meg a történteket.

Melósabb, de megéri

Mint látható, a közvetett stratégiák rosszabbak a másik fél, viszont kétségkívül könnyebbek lehetnek a kezdeményező számára. A közvetlen technikák erőfeszítést igényelnek, cserébe a tisztánlátás és a lezártság érzését nyújtják, ami mindenkit segéthet abban, hogy képes legyen továbblépni.

Itt pedig a megelőzésről:

Itt van még jó kis kontent