Nem kamu, hanem tudomány: amit magunknak mondogatunk, még a testünk reakcióit is megváltoztatja.
Émile Coué az 1900-as évek elején fejlesztette ki a tudatos autoszuggesztió gyakorlatát. Nem is dió-, hanem mogyoróhéjban összefoglalva a lényegét: önmagunknak ismételgetett rövid kijelentésekkel – úgynevezett megerősítésekkel – befolyásolható a stressz szintje, a magabiztosság, a teljesítmény és még sok minden más.
Az leszel, aminek mondod magad
Ha ismeri ezt a módszert, ha nem, mindenkinek vannak hangok a fejében, amelyekkel saját magához beszél. Ezek részben tudatos gondolatok, részben tudattalan hiedelmek. A cél, hogy pozitívak legyenek, mert ha eleget győzködjük magunkat arról, hogy „Olyan hülye vagyok!”, „Teljesen béna vagyok ebben”, „A Földön nincs még egy akkora lúzer, mint én”, akkor előbb-utóbb igazunk is lesz.
A megerősítések lennének hivatottak arra, hogy az efféle önostorozás helyébe lépjenek. Le is lehet írni őket, és olyan helyeken elhelyezni, ahol mindig láthatók, de pusztán tudatosan hajtogatott gondolatokként is alkalmazhatók – írja a Psychology Todayen megjelent cikkében David J Bredehoft pszichológus, író, egyetemi tanár.
A pszichoterápiában a depresszió, az alacsony önértékelés és az önbizalomhiány kezelésére használják a módszert, mert
bizonyítottan javítja az élettel való elégedettséget és a jólétet.
Egyesek szerint egyébként a dolgot már az ókori egyiptomiak is ismerték, az amulettekre és más tárgyakra írt pozitív megjegyzéseik legalábbis erre utalnak. Mások a mantrameditáció hindu és buddhista hagyományában vélik felfedezni az ősi eredetet. Az említett francia pszichológus, Émile Coué mindenesetre sikereket ért el azzal, hogy a kliensei minden nap elején és végén 20-szor megismételték a következő mondatot:
„Minden nap, minden tekintetben egyre jobban és jobban vagyok”.
Coué munkássága számos szakemberre volt hatással a 20. században, az 1980-as évektől kezdve szociálpszichológusok tudományos kutatásokat is végeztek a megerősítésekről. Kimutatták, hogy a megerősítések javíthatják a tanulmányi teljesítményt és a fizikai egészséget is – bár meg kell azonban jegyezni, hogy mint szinte minden, ez sem működik mindenkinél.
Bredehoft egy faék egyszerű kísérletet is leír a cikkében, amelyet tanárként számtalanszor elvégzett, rendre ugyanazzal az eredménnyel. Megkért egy egészséges alanyt, hogy álljon mellé, és tartsa az erősebb karját egyenesen kinyújtva, a padlóval párhuzamosan. Azt mondta neki, hogy háromig számol, majd megpróbálja lenyomni a kinyújtott karját az oldalához – és azt szeretné, hogy minden erejével álljon ellen.
A szavak ereje
Az illető általában képes volt ellenállni, és megtartani a karját az eredeti pozícióban. Ekkor azonban a tanár arra kérte, hogy lassan, hangosan, 10-szer mondja ki, hogy „gyenge és értéktelen ember vagyok”. Amint végzett, megismételték a próbát – és ekkor a kinyújtott kart már nagyon könnyen le lehetett nyomni.
A testünk ugyanis reagál a hangunkra, az üzenetekre, amelyeket magunknak mondunk. Ha azt állítjuk, akkor „elhiszi”, hogy gyengék és értéktelenek vagyunk. Éppen ezért Bredehoft a gyakorlatot mindig úgy fejezte be, hogy 10-szer kimondatta az alannyal: „erős és értékes ember vagyok” – és az ekkor megint képes volt ellenállni.