Pontosabban ha kifejezetten maximalizmusról beszélünk, az még kevésbé fordul köz- és önmérgező folyamatokba, de a perfekcionizmus már korántsem annyira veszélytelen.

Az fontos, hogy magasan tartsd az elvárásaid: minden kutatás azt hozza ki, de valószínűleg tapasztalatból, meg józan ésszel is tudható, hogy azok, akik ezt teszik, motiváltak, elkötelezettek és alaposak. De eljöhet a pont, mikor ez már kontraproduktívvá válik, és egész egyszerűen ellehetetleníti a céljaid elérését.

A kiforrott perfekcionizmus a modern pszichológia szerint ugyanis egyfajta defektus:

– mondja Shannon Garcia pszichoterapeuta az amerikai Illinois-ban és Wisconsinban működő States of Wellness Counselin szervezet munkatársa.

Vannak egészen egyértelmű és elég jól detektálható jelei annak, ha túltolod a maximalizmust, melyeket ha észreveszel magadon, érdemes kicsit megállni, és kívülről, meg távolabbról nézni magadat.

#1 Mindig azon kattogsz, mit nem csináltál meg

Nem bírsz elégedett lenni soha azzal, amit elvégeztél, nem érzed jogosnak, ha elismernek vagy megdicsérnek, és megszállottként keresed a hibákat. Amikor eléred egy célodat, nem vagy képes másra gondolni, csak a következőre. Ha sikert érsz el, képtelen vagy kiélvezni.

Folyamatosan a kollégákat vagy a konkurenciát nézed, mit és hogyan csinálnak, és persze általában arra jutsz: szinte mindent jobban csinálnak. Mindez

egyenes út a kiégéshez, ami hosszabb távon könnyen odaveri az egészséged is. Krónikus fáradtság, fejfájás, álmatlanság, depresszió. Nem annyira éri meg

– tanulj meg lazítani, hagyj időt, tarts szünetet, miután elvégeztél egy feladatot, azért is, hogy le tudjanak ülepedni a tapasztalatok. Ezzel az önismereted is fejleszted.

#2 Állandóan azon recsegsz, mi lesz, ha nem teljesíted az elvárásokat

Egy korábban a Journal of Applied Psychology folyóiratban megjelent kutatásban 95 korábbi tanulmány elemezése alapján megállapították, hogy a perfekcionistáknak két típusa van:

• a kiválóságra törekvők, akik túl magas követelményeket támasztanak magukkal és másokkal szemben is;
• és a kudarckerülők, akiket „a rendkívül magas elvárások nem teljesítésével kapcsolatos megszállott aggodalom és ellenszenv jellemez” – fogalmazott a tanulmány társszerzője, Laurens Steed professzor.

A kiégés, a stressz és a szorongás jobban kapcsolódik a kudarckerülő perfekcionizmushoz, míg a kiválóságra törekvő komoly motivációs és elkötelezettségbeli előnyökkel jár/hat. Ám magát a teljesítmény valójában egyik sem növeli.

#3 Rendszeresen lecsúszol a határidőkről, mert attól félsz, nem vagy elég jó

Újra-meg-újra finomhangolod a feladatokat, tologatod a határidőket, nehezen vágsz beléjük, mert attól félsz, nem fogod tudni tökéletesen elvégezni. Ha arról válsz hírhedté az irodában/csapatodban, hogy képtelen vagy a határidőket tartani, akkor okkal-joggal fognak megbízhatatlannak bélyegezni, amit nehéz lesz magadról levakarni, és nyilván az előmeneteledre is komoly hatással lesz.

A csúszások miatt aztán nemcsak te, de a főnököd és a kollégáid is frusztráltak lesznek,

innen pedig már csak egy kis lépés az egészségkárosító stressz.

#4 Nem jársz emberek közé, mert aggódsz, hogy nem vagy tökéletes

Igyekszel minél kevesebbet szocializálódni, mert van egy olyan fejlövésed, hogy ha megismerik az igazi éned, senki nem fog kedvelni, sőt esetleg kifejezetten utálni fognak. Ennél a szimptómánál elkülöníthetők az úgynevezett

társadalmi perfekcionisták, akik úgy vannak vele, hogy a környezetük kényszeríti rájuk az irreális elvárásokat.

Az ebbe kategóriába tartozók sokszor küzdenek depresszióval, illetve más mentális problémákkal is. Gordon Flett pszichológus kutatása szerint ők a perfekcionizmus okozta nyomást a tehetetlenség és a reménytelenség érzésével kombinálják. Emellett hajlamosak úgy érezni, minél jobban teljesítek, annál többet várnak tőlük.