A videót nézve róla könnyek szöktek a szemünkbe, hogy miért kellett olyan korán megszületnünk.

Időről időre mindenki social-buborékjában beköszön egy múlton merengő, romantikázós szöveg, melyben a mai 30-40-50-es korosztály hájpolja a saját gyerekkorát, amikor internet és okostelefon hiányában nyaranta nem a számítógép előtt ültünk, meg a telóra görnyedtünk, hanem kulccsal a nyakunkban eltűnve otthonról egész nap rúgtuk bőrt, aztán ha megéheztünk, loptunk egy kis cseresznyét vagy barackot, meg ilyenek. A szöveg stílusa, pláne tartalma számomra engem

kifejezetten irritál, mert csípőből kutyázza a mindenkori fiatalabb generációkat, pökhendi módon kvázi felsőbbrendűnek tartva az idősebbeket, csak azért, mert az ő gyerekkorukban nem volt olyan fejlett a technológia, mint manapság.

Ezzel szemben én mindig azt érzem, hogy de jó lett volna később, még sokkal később megszületni, hogy láthassam fajunk még a mostaniaknál is monumentálisabb teljesítményeit és innovációit. Pont így voltam akkor is, mikor rácsekkoltam a Kaliforniai Technológiai Intézet M4 nevű távirányítósautó-méretű szerkezetének bemutató videójára:

Az M4 tényleg meg tudja változtatni az alakját, mégpedig a több motorját irányító számítógép által eldöntve, hogy milyen formában kell közlekednie, illetve közegben/en kell közlekednie. Amikor nincs ki’ a négy kereke, repül, pont úgy és olyan rotorokkal, mint egy drón, majd ha kell, seperc alatt visszateszi magát álló, vagyis guruló pozícióba.

Hibridhajtást is képes alkalmazni, mondjuk egy meredek lejtőn a két hátsó kerék/rotor kerékként, a két első pedig rotorként funkcionál. Semmi para nincs akkor sem, ha egyenetlen a talaj, ilyenkor csak két kerékre áll, és mintegy lábként használja a hátsó kerekeit. Az M4 összesen nyolc mozgástípust tud, és tanuló algoritmusai (köznyelven: mesterséges intelligencia) révén felismeri környezetének körülményeit és a terepviszonyokat.