A pusztából virágzó fővárost felhúzni pár év alatt, mely akár az egész bolygót meghatározza, nincsen ennél nagyobb dolog a világon.
Az országok székhelye nem törvényszerűen a legnagyobb település, és erre Ottawától Bernig lehetne sorolni a példákat. Vannak azonban olyan fővárosok, amelyek kimondottan erre a feladatra lettek felkészítve vagy éppen átépítve, akár komolyabb történelmi háttér nélkül. Összeállításunk végén persze ott vannak a régóta ismert mesterséges fővárosok, hogy teljes legyen a kép, de kezdjük inkább azokkal, melyek most történnek, de valahogy keveset tudunk róla.
#1 Egyiptom: Kairó nevenincs utódja
Egyiptom fővárosa túlnőtte saját magát, és az ország rohamos gazdasági fejlődése ellenére a város már nem tud mit kezdeni a túlzsúfoltsággal, a szennyezett levegővel, a kaotikus közlekedéssel és a vízhiánnyal, ezért a jelenlegi fővárostól mintegy 45 kilométerrel keletre, félúton a Szuezi-csatorna felé zajlik az új székhely kivitelezése. A 2015-ben elkezdett projektnek még nincs neve, jobb híján New Administrative Capitalként (NAC) utalnak rá.
Idén májusban már beköltözött számos kormányzati intézmény, de persze még követik őket hamarosan továbbiak is. Az NAC lakosainak száma várhatóan eléri a hat és fél milliót, akik a Budapestnél nem sokkal nagyobb, 700 négyzetkilométeres területen, 10 különböző stílusú lakónegyedben fognak élni.
Kényelmükről többek közt a 35 kilométer hosszú, a Central Parknál hatszor nagyobb Green River Park fog gondoskodni, sportmeccsekre a 90 ezer fős stadionba járhatnak, de a városban készülnek látványos mecsetek is a Közel-Kelet legnagyobb katedrálisa mellé.
Az NAC fontos része az Octagon, vagyis a katonai intézmények gigantikus gyűjtőhelye. Üzleti központja kínai segítséggel épül, és az ide tervezett 20 felhőkarcoló kivitelezése komoly kihívást jelent a sivatagi körülmények között. Ezek legnagyobbika,
a jövőre elkészülő Iconic Tower 393 méter magasan tör majd az ég felé, ezzel Afrikában nem lesz riválisa.
A tervek szerint készül még itt hatalmas szórakoztatópark, miközben a város komoly hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, az okosmegoldásokra és a biztonságra. Az NAC-t Kairóval gyorsvasút is összeköti majd, és ahogy egy fővároshoz illik, külön repülőteret is kap.
#2 Indonézia: menekülés a tenger elől
Az immár több mint 30 millió lakosú indonéz főváros Jakarta süllyed, ezért a világ legnagyobb lélekszámú muszlim országa is új fővárost épít. Mégpedig Borneó szigetének keleti részén, és az első etapnak mindössze két év alatt kellene elkészülnie. Az indonéz kormány 2019-ben döntött a költözésről, több shortlistes közül az ország földrajzi középpontjához legközelebb esőt választották. Így
nem csupán ellensúlyozni szeretnék a gazdasági egyenlőtlenségeket, hanem esélyt látnak arra is, hogy szimbolikusan közelebb hozzák egymáshoz az ország sokszínű etnikumait és vallási felekezeteit.
Az építkezésnek a Nusantarának (vagyis szigetvilágnak) nevezett területen 2020-ban kellett volna kezdődni, a covid azonban eltolta a startot, és csak tavaly vágtak bele. Az IKN-nek (Ibu Kota Nusantara) is nevezett város az indonéz kormány szándékai szerint a számos veszélyeztetett fajnak otthont adó, közeli őserdőkkel összhangban épül, ám ennek egyik legnagyobb kihívása az illegális bányák, az erdőirtás és a pálmafaültetvények.
A Jakartánál hatszor nagyobb város kialakítása során minimalizálni szeretnék az autóforgalmat, így a tömegközlekedés kapja a hangsúlyt, miközben a cél, hogy a zöldterületek aránya elérje a 60 százalékot, az energiaellátást pedig teljes egészében megújuló forrásokból intézzék. Idén év végére már 60 ezer főt be is költöztetnek, Nusantara hivatalos átadását pedig 2024. augusztus 17-re, az indonéz nemzeti ünnepre időzítik.
Az indonézek ugyanakkor hangsúlyozzák: csak a főváros mint igazgatási egység költözik, Jakarta továbbra is az ország legfontosabb gazdasági központja marad,
és felkészülnek rá, hogy 2030-ra 35 milliós lakosságával a világ legnagyobb metropoliszává válhat – például megpályázzák a 2036-os olimpia rendezését.
A város további süllyedését a Giant Sea Wall projekttel állítanák meg, és további ikonikus felhőkarcolók is készülnének. És miközben a költözés várható költsége 32 milliárd dollár, Indonézia 40 milliárd dollárt fektet be Jakarta megmentésére.
#3 Dél-Korea: van baj a költözéssel
Az ország keleti-középső részében fekvő Sejong hivatott leváltani Szöult, az elképzelések szerint 2030-ban. Az új főváros létrehozása mellett érvelők Szöul túlzsúfoltságát, a regionális különbségek kiegyenlítését és az észak-koreai határ túlzott közelségét hozták fel, de csak hosszú politikai csaták után határozták el magukat véglegesen.
Sejong már az adminisztratív főváros szerepét be is tölti, 465 négyzetkilométeres területén 350 ezren élnek, amivel az ország egyik leggyérebben lakott települése. Bár Sejongot előszeretettel pozicionálják okos- és zöldvárosként, nehézkes megközelítése, illetve átgondolatlan várostervezése miatt sok kritika éri.
Sokan azért vonakodnak is ideköltözni, mert az államigazgatáshoz szükséges infrastruktúra önmagában nem elég,
szórakozási lehetőségek és oktatási intézmények híján nehezen lesz Szöul riválisa, ami amúgy egészen közel, mindössze 125 kilométerre van Sejongtól.
#4 Elefántcsontpart: elnöki szülőfalu és a világ legnagyobb bazilikája
Yamoussoukrót eredetileg az elefántcsontparti függetlenség atyjának, a több mint 30 évig elnökként regnáló Félix Houphouet Boigny-nak a szülőfaluja, amely még az 1983-as fővárosi kinevezése előtt alig ötezer lakossal rendelkezett, és mai, 300 ezres lélekszáma is messze elmarad az ország gazdasági központjától, az 5 milliós Abidjantól.
Elhelyezkedése sem túl szerencsés, a szárazföld belsejében, az óceántól több mint 200 kilométer távolságra, az ország szimbólumának számító kakaóültetvények kellős-közepén fekszik. Elefántcsontpart de facto fővárosával, Abidjannal autópálya köti össze, ám a várost büszkén átszelő négysávos utakon forgalmat alig látni.
Az államigazgatás átköltöztetése sem teljesen valósult meg, Yamoussoukróban csak a kormány székel, a minisztériumok, állami hivatalok és a gazdasági élet legfontosabb szereplői továbbra is Abidjanban találhatók. A főváros
legnagyobb látványossága a Basilique Notre-Dame de la Paix, vagyis a Miasszonyunk, Béke Királynője nevű bazilika. Ez írd és mondd, a világ legnagyobb bazilikája,
amelyet Boigny hálából építtetett a római Szent Péter mintájára 1985-90 között, annak ellenére, hogy az ország lakosságának mindössze egyötöde vallja magát római katolikusnak.
Mindenesetre az építmény valóban lenyűgöző: 18 ezren férnek el benne, és a hatalmas oszlopok, kupolák alatt állva mindenki majdhogynem porszemnek érzi magát. A központi része 58 méter magas és 100 méter átmérőjű, az épület legmagasabb pontja pedig 158 méter, ezekkel a méretekkel már nem csak a zarándokokat, hanem a turistákat is szép számmal vonzza.
#5 Brazília: madárforma remekmű szuperkockákból
Brazíliaváros kialakítása ugyan közel másfél évszázadot vett igénybe, de végül modernista építészetének köszönhetően még világörökségi címet is kapott. A Rio de Janeirót felváltó főváros ötletét az Atlanti-óceán partvidékére koncentrálódó gazdaság és lakosság kimozdítása inspirálta, először 1827-ben, majd a központi helyre való költözésről az 1891-es alkotmány is rendelkezett.
Innentől kezdve egészen Juscelino Kubitschek elnök 1956-os színre lépéséig mintha elfelejtődött volna a terv, ő azonban azonnal megbízta Le Corbusier tanítványát, Lúcio Costát a város megtervezésével. A város mesterterve leginkább egy szárnyát kitáró madárra emlékeztet: a két (lakó)részre osztott várost egy hosszú központi rész köti össze, amely az állami intézményeknek és minisztériumoknak ad otthont.
A lakónegyedeket pedig úgynevezett superquadrákra, vagyis szuperkockákra osztotta, ezek maximum 10, legfeljebb 6 emelet magas épületet és a hozzájuk tartozó infrastruktúrát foglalják magukba.
Az átgondolt tervezésnek és a kemény politikai akaratnak köszönhetően Brazíliaváros mindössze 4 év alatt elkészült.
A főépítész az ország számos híres épületét megálmodó Oscar Niemayer lett, aki itt igazán kibontakoztatta kreativitását. Niemayer a XX. századi építészet egyik legismertebb és legtovább élő alakja volt, másfél héttel 105. születésnapja előtt hunyt el, de még a kilencvenes évei második felében is kapott felkéréseket.
Az ő nevéhez fűződik többek közt a parlament, az elnöki palota és a székesegyház lenyűgöző kompozíciója, amelyek az új fővárost nem csupán funkcionális, hanem élhető várossá tették. Ma Brazíliaváros az ország negyedik legnagyobb településeként 2,5 millió ember otthona, ám a lakosok nagy része nem a Costa által megálmodott részeken, hanem az időközben hozzáépült külvárosokban él.
#6 Kazahsztán: minek nevezzelek?
Asztana 3,5 fokos éves átlaghőmérsékletével a világ második leghidegebb, de a legtöbbször átnevezett fővárosa is egyben.
Az Akmolaként alapított település volt már Akmolinsk, Celinográd, majd a kazah függetlenség elnyerésekor visszakapta eredeti nevét. De 1997-ben leváltotta az addigi fővárost, az Almatit, és Asztanaként fogadta a költözködést.
2009-ben azonban Nursultan Nazarbajev elnök lemondása után az iránta való tiszteletből Nur-Sultanra keresztelték, de 2022-ben egy újabb rendelettel ezt semmissé tették.
Asztana voltaképpen az eddig kihasználatlan mezőgazdasági területek megművelésére indított Szűzföld-program keretében indult fejlődésnek, majd fekvéséből adódóan a déli periférián található Almati helyett jobb geopolitikai választásnak bizonyult. Az azóta eltelt időben a város lakossága nagyjából megháromszorozódott, és ma már igazi modern metropolisz.
#7 Ausztrália: megkésett fejlődés
Canberra csupán a szárazföldön fekvő ausztrál városok legnagyobbika, a part mentén azonban több nála jelentősebb települést is találni – és épp ennek köszönheti létét. 1908-ban ugyanis a Melbourne vs Sydney vita eldöntése érdekében született meg az új főváros építését célzó kompromisszumos javaslat.
A város igazi fejlődését a XX. század elejének gazdasági-politikai körülményei alaposan megnehezítették.
Canberra csak a második világháború után nőtte ki magát pozíciójához méltó várossá, és bár a kormányzat itt működik, lakosainak száma még mindig csak 400 ezer körül mozog.
#8 USA: főváros kongresszusi képviselet nélkül
Washington is a semlegesség elvét követve született meg. A város alapja egy 1790-ben definiált szövetségi kerület, amely a kongresszus fennhatósága alá tartozik, a szövetségi főváros létrehozásáról pedig az alkotmány első cikkelye rendelkezett, ám helyét nem definiálták.
Végül egy kompromisszumos javaslat szerint délen, a Potomac folyó partján alapították meg, épp ott, ahol Washington is szerette volna. Ő sajnos az első kongresszusi ülést az új fővárosban 1800-ban már nem érhette meg, az 1791-es névadást viszont még igen.
Washington azonban alapítása miatt speciális státuszt élvez, ahogy a helyi rendszámtáblákon is olvasható, a
legnagyobb probléma a taxation without representation, vagyis az, hogy bár adókat fizetnek, nincs képviseletük a kongresszusban.
Ezt a problémát nagyjából 200 éve próbálják megoldani – egyelőre sikertelenül.