Végül is 45 éves, szóval nem nagyon váratlan, de mégis. Elismert vállalkozó, nemeslelkű filantróp, rendes családapa.
Ashton Kutcher végzős középiskolás volt, amikor egy éjjel az unokatestvérével együtt betört a saját gimnáziumába. A helyszínről távozva elkapták, letartóztatták, és betöréses lopásért ítélték el – három év próbaidőt és 180 óra közmunkát kapott. Az ügy miatt elvesztette a barátnőjét, kiközösítették az iskolában, és bukta az egyetemi ösztöndíj lehetőségét. Meg nem mondta volna róla akkor az ember, hogy lesz még belőle valami.
Kis híján feláldozta magát a testvéréért
Hanem önmagában már az jelzett valamit, hogy ilyen előzmények után nem kallódott el. 1996-ban mégiscsak bejutott az iowai állami egyetemre, ahol biokémiát tanult, mégpedig abból az indíttatásból, hogy szívbeteg – gyerekkorában transzplantáción is áteső – ikertestvérének segíthessen. (Úgy emlékszik, hogy amikor annak idején megtudta, hogy a testvérének új szívre lesz szüksége, azt latolgatta, hogy leugrik egy épület tetejéről, hiszen ő tökéletes donor lenne. Aztán az apja lebeszélte erről, és került máshonnan átültethető szív.)
Azonban attól, amit megkomolyodásnak szoktunk nevezni, még egyetemista korában is elég messze volt. Elsőévesként például kirúgták a bérelt lakásából a túlságosan lármás életmódja miatt.
“Azt hittem, mindent tudok, de fogalmam sem volt semmiről. Buliztam, és sokszor úgy ébredtem reggelente, hogy nem tudtam, mit csináltam előző este. Túl gyorsan pörögtem. Utólag csodálkozom azon, hogy nem haltam meg”
– emlékezett vissza később.
Hogy így is sikerült-e volna elvégeznie az egyetemet, nem derült ki. Pedig igyekezett, nyáron a General Mills élelmiszergyártónál dolgozott, illetve rendszeresen vérplazmát adott, hogy ki tudja fizetni a tandíjat. Egy bárban azonban kiszúrta egy modellügynökség scoutja, és benevezte egy modellversenyre, amit megnyert. Innen egyenes út vezetett New Yorkba, szerepelt Calvin Klein reklámokban, dolgozott Párizsban és Milánóban is.
Ekkor azonban minden átmenet nélkül úgy döntött, hogy inkább színész lesz.
Gyorsan kapott egy értékelhető szerepet: 1998-tól Michael Kelsót játszotta az Azok a ’70-es évek show című, hamar népszerűvé váló vígjátéksorozatban. Ez kezdésnek jó munka volt, de majdnem nyolc teljes szezonra ott ragadt, és közben – úgy tűnt – levakarhatatlanul ráégett az idétlenkedő szépfiú bélyege. Az első filmjeihez (pl. Lányok a csúcson; Hé haver, hol a kocsim?; Szakítópróba; A főnököm lánya) is többnyire ezt az arcát kellett adnia.
Ha jól meggondoljuk, Kutcher első igazán komoly alakítása az volt, amikor 2003-ban a nála 15 évvel idősebb Demi Moore partnere lett – mármint a valóságban. Mai ésszel nehéz felfogni, mit jelentett ez akkor: Moore 40 évesen Hollywood talán legszebb, legkívánatosabb – és persze az egyik legjobb – színésznője volt. Az, hogy túl Bruce Willisen (és a neki szült három gyereken) egy ilyen taknyossal jött össze, majd még hozzá is ment, sokaknak megmagyarázhatatlan volt.
Áthallásos figura
Már bőven házasok voltak, amikor Kutchernek volt szerencséje eljátszani a Toyboy – Selyemfiú a pácban című film címszerepét, amely egy Hollywoodba nagy tervekkel érkező – értsd: minél jobban élvezni az életet, és minél több nőre ráfeküdni – bájgúnárról szólt. A karakter persze találkozik az igazival, aki nem olyan, mint a többi lány. Érdekes sztori, mi?
Kutcher 2011-ben bekerült a Két pasi – meg egy kicsi című szitkomba, Charlie Sheen helyére. Vagyis a 30-on túl sem igen tudott kimászni a skatulyából, holott közben producer is lett (meg akadtak persze komoly szerepei is, eljátszotta például Steve Jobst a róla szóló filmben). A világ azonban alig vette észre, hogy mialatt továbbra is főleg éretlen fiatalambereket alakított, komoly ember lett belőle. De hogyan?
„Ha valami, akkor én egy nagy próbálkozó vagyok. Azt hiszem, ez abból eredhet, hogy apám mindig több vasat tartott a tűzben. Emellett nem akarok kudarcot vallani. Mindig arra törekedtem, hogy legyen B-tervem, ha valami nem jön össze, például ha törlik a sorozatomat vagy a földbe áll a filmes karrierem. Így hát elkezdtem más dolgokat csinálni. Egy félórás szitkom azt jelenti, hogy az ember csak heti 30 órát dolgozik. Ez sok szabadidőt hagy, amit viszont én mindig is munkával töltöttem ki”
– magyarázta egy interjúban.
Olyasmivel kezdett foglalkozni, amiért csak elismerés jár. Még 2009-ben, Demi Moore-ral közösen alapított egy nemzetközi emberi jogi szervezetet: a Thorn nevű alapítvány a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia terjedése ellen dolgozik. Főként technológiai megoldásokat fejleszt a gyermekkereskedelem felderítésére és megakadályozására – olyan eszközöket, amelyek segítenek a hatóságoknak az áldozatok azonosításában és a bűnözők felkutatásában.
Kockatőkemágus
Emellett lassan kirajzolódott, hogy üzletembernek sem utolsó a fickó, ügyesen fektetett be számos csúcstechnológiás startupba. A részben általa alapított A-Grade Investments kockázatitőke-befektetőt 30 millió dollárral indították el, és 6 év múlva a Forbes 236 millió dollárra értékelte. Kutchert közben kreatívigazgatóként is alkalmazta az Ooma,
marketingkampányt tervezett, vírusvideókat készített.
Belekóstolt a gasztronómiába is, amennyiben részesedést vásárolt egy Dolce nevű Los Angeles-i étteremben és egy japán tematikájú étteremláncban, a Geisha House-ban. 2019-ben pedig ismét a divatipar felé fordult: a Veldskoen cipők induló amerikai vállalkozásába tett nem kevés pénzt.
Dollármilliókat gyűjtenek
A Thorn óta más jótékonysági ügyekben is aktív, 2014 óta már új feleségével, Mila Kunis színésznővel az oldalán. Segítik például az ukrajnai háború menekültjeit, de nemcsak azzal, hogy ők maguk rendszeresen adakoznak, hanem adománygyűjtéseket is szerveznek, sokmillió dollár értékben. Valamelyest személyes ügy is ez nekik, hiszen Kunis ukrán származású. A társadalmi aktivitástól eltekintve visszavonultan élnek két gyermekükkel Beverly Hillsben, egy maguk tervezte, fenntartható házban. És a jelek szerint jól megvannak:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon