Már megy az idei Wimbledon, ennek örömére felidézünk egy zseniális történetet a tenisz egy másik korszakából.
A tenisz mindig is jó terepe volt az ingelligens sportolóknak – bár akad példa az ellentétére is, lásd valaha Marcelo Ríos, illetve manapság Nick Kyrgios esetét -, sajnálhatjuk, hogy nem látunk bele a legnagyobb játékosok fejébe, hogy átélhessük a szellemi csatáikat is.
Ugyanezt gondolhatta Boris Becker, amikor a kilencvees években vívott 11 meccsükből csak egyszer tudta megverni Andre Agassit, elsősorban azért, mert képtelen volt mit kezdeni annak kiváló adogatásfogadásával. Becker és Agassi nagyjából hasonló tudású játékos volt, utóbbi ugyan több tornát nyert, de annyival hosszabb is volt a pályafutása, a fölénye ezért sokaknak feltűnt.
Az amerikai egyébként is a nagyszerű ritörnjeiről volt híres, de Becker ellen különösen jól ment neki a dolog. Ez azonban, mint később elmesélte, egyáltalán nem volt véletlen.
Aki keres, talál
Élete első három Becker elleni mérkőzését, még a nyolcvanas évek végén, elbukta, mégpedig azért, mert a német „úgy szervált, mint előtte senki”. Ekkor elkezdett videózni, kikockázta a rivális jellegzetes mozgását, mígnem észrevett valamit. Azt, hogy a szerva előtti pillanatokban Becker rendre kidugja a nyelvét – és hogy merre, abból le lehetett olvasni a szervája irányát. Ami a sportágnak azon a szintjén, ahol ők játszottak, óriási előny.
Agassi történetének azonban nem az a legérdekesebb része, hogy kiszúrt valamit az ellenfele játékában, amit senki más (még az illető edzői sem), és kihasználta. Hanem az, amit ezután mond: hogy innentől a tudása elrejtése volt igazán nehéz.
Egy kevésbé okos teniszező, miután rájött a titokra, feltehetően minden alkalmat megragadott volna, hogy felkészülten támadja az érkező adogatást. Ezzel azonban azt kockáztatta volna, hogy Becker előtt egyértelművé válik, valamivel elárulja magát – és talán idővel rá is ébredt volna, hogy mivel.
Agassi ehelyett fegyelmezte magát, és a tudását csak az igazán fontos pillanatokra, a mecsek fordulópontjaira tartogatta.
Egy fontos bréklabdára, a rövidített játékokra, a saját hullámvölgyeire. Ezzel a stratégiával úgy tudott győzni, hogy nem leplezte le a kémfegyverét. Így nyert meg 10 meccset, köztük három különböző Grand Slam-tornán három elődöntőt és egy negyeddöntőt.
Hogy mennyire jól döntött, azt bizonyítja, hogy Beckernek még így is gyanús lett a dolog. Amikor ugyanis a visszavonulásuk után egy sör mellett mindezt elmesélte neki, Becker csak annyit felelt,
„én meg otthon azt mondgattam a feleségemnek, olyan, mintha ez a fickó olvasna a gondolataimban”.
Agassi türelme, hosszú távú, stratégiai gondolkodása ugyanaz, ami a Kódjátszma című film híres jelenetében is felbukkan: miután a britek feltörik a német Enigma-kódot, a zseniális matematikust, Alan Turingot játszó Benedict Cumberbatch megakadályozza, hogy társai rögtön kihasználják a tudást egy civileket szállító hajó megmentésére – nehogy a nácik megneszeljék a kódtörést.