Újabb sztereotípiától lehetünk könnyebbek egy frissen megjelent, nagyszabású antropológiai kutatás nyomán.

Kevés mélyebben beágyazódott alapvetés munkál az emberiség kollektív tudatában és tudatalattijában egyszerre, mint hogy a férfi a vadász, aki a veszélyekkel dacolva megszerzi a javakat a család számára, míg a nő őrzi a tűzhelyet és neveli a gyerekeket. Szerencsére – legalábbis a nyugati társadalmakban – azért ezen már messze túllátunk, ami akkor is föltétlenül pozitív fejlemény, ha akadnak azért túlkapások és kifejezetten észszerűtlen egyenlősítési törekvések.

Bízunk benne, hogy a világ egyik legrangosabb tudományos orgánuma, a Science által közölt kutatás nem ezek alá ad további lovakat, hanem inkább a

világ azon részein is megalapozza a női jogok érvényesülését, az egyenlő bánásmódot és a nők tiszteletét, ahol idáig a XXI. század első negyedének végére sem sikerült eljutni.

A Cara Wall-Scheffler, a seattle-i Washington Egyetem antropológusa által vezetett kutatócsoport másfél évszázad vonatkozó kutatásait tekintette át, többszörösen lefedve az összes kontinenst; vagyis minden földrészről egynél több kultúrát vizsgáltak.

Köztük volt azt a három évvel ezelőtt megjelent tanulmány is, amiből kiderült, hogy egy 9000 éves andoki temetkezési helyen a 27 vadászeszközökkel eltemetett ember közel fele nő volt. A teljes forrásanyag a D-Place adatbázis közel ezerötszáz népcsoporttal kapcsolatos feljegyzéseiből származik, melyben a gyűjtögető-vadászó csoportok közül 63-nál találtak információkat a vadászatról, ezek közül pedig ötven említett női vadászokat is.

További szűkítéssel 41 olyan csoportot találtak a múltban, melyeknél bizonyíthatóan nem mintegy véletlenül, gyűjtögetéskor találtak elejthető állatokat, hanem konkrétan vadászni indultak a nők is. 45 népcsoportnál

megnézték, hogy mekkorák voltak azok a prédák, amiket nők ejthettek el: az esetek közel felében kisebb állatokat, 15 százalékában közepeseket, egyharmadukban pedig nagyokat találtak.

A vizsgálódásokból az is kiderült, hogy a női vadászok változatosabb és rugalmasabb módszerekkel vadásztak. Több eszközt: íjat és nyílat, hálókat, különféle késeket és más, nagyobb vágószerszámokat, például macheteszerűségeket és tőröket is használtak.

A feltételezések szerint azért, mert egyes csoportoknál nem használhattak mindent, meg azért is, mert – és erre is találtak konkrét példát – volt, hogy a hátukon csecsemővel indultak vadászni, ami megnehezítette például nagyobb és nehezebb eszközök használatát.

A seattle-i kutatás konklúzióját nem mellesleg az is igazolja, hogy a jelenben is vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népcsoportoknál is gazdagon megfigyelhető, hogy a nők részt vesznek a vadászatokban.

„Ugyanannyira meghökkentő nekem az, hogy a vadászatot mint szinte kizárólag férfiak végezte tevékenységet láttuk eddig, mint az, hogy vannak nők, akik gyerekkel a hátukon kimennek állatokat elejteni”

– idézi a New Scientst kutatásvezető Wall-Schefflert.