A cím alapján akár szarkazmust is orronthatsz, pedig nincs erről szó.

A semmitmondó, ám patetikus idézetek óceánjában néha tényleg találni olyan értékeket, melyek hosszú távon elkísérnek, és jótékony hatásukat valóban kifejtik akkor, amikor nehéz. Olykor

lelki pacemakerre talál az ember, ha a tanokat nem egy gimnazista tiktokkertől vagy egy proteinárus gym-bloggertől várja,

hanem olyanoktól, akik fogyasztottak már írásos tartalmat Netflix-filmfeliraton túl is. Például könyvet meg ilyeneket.

Mennyire szofisztikált a való?

Nem jó persze az sem, ha fölényeskedve becsmérlünk olyan igazságokat, melyek esetleg egyszerűbbek az általunk elvártnál, noha kétségtelen, hogy eltérők az igényeink az intellektuális felfrissülésre. Szóval volt egy okos pali, Alexis Carrelnek hívták, még az orvosi Nobelt is megkapta, hogy, hogy nem, az érvarrat, és az ér-, illetve a szövetátültetések területén végzett munkásságának elismeréseképp. Általában Bobby Carlisle szobrával illusztrálják egy remek gondolatát. Kábé így: