Ritka együttállás a sportvilágban: a legalázatosabb fickó a legnagyobb bajnok

Szerző: Lakinger Béla

Az újdonsült NBA-győztes Nikola Jokic a játékával és a személyiségével is nagyszerű példát mutat.

“Csináltam már jó néhány interjút az NBA-nagydöntő MVP-jének választott játékosokkal, és te vagy az első, aki a széria legjobbjának járó díj nélkül érkezik. Hol van a trófea?” – ezt a kérdést szegezte Nikola Jokicnak Malika Andrews, az ESPN sportcsatorna riportere a Denver Nuggets-Miami Heat párharc ötödik, a 2023-as NBA-bajnoki címet végleg eldöntő mérkőzése után.

Ritka együttállás a sportvilágban: a legalázatosabb fickó a legnagyobb bajnok

Az újdonsült NBA-győztes Nikola Jokic a játékával és a személyiségével is nagyszerű példát mutat.

Aki hallott már az Amerikában egyszerűen csak Joker becenéven emlegetett Jokic mentalitásáról, sejthette, hogy a válasz feljegyzésre érdemes lesz, és nem kellett csalódnia.

“Nem is tudom. Sparky szobájában hagytam, de nincs már ott. Szóval fogalmam sincs, remélhetőleg visszakerül majd hozzám”

– mondta a világ jelenlegi legjobb kosárlabdázója az e minősítését hivatalosan is igazoló kitüntetésről, amely egyben az egész sportvilág egyik legnagyobb becsben tartott elismerése. (Mielőtt a története első NBA-elsőségét megszerző Nuggets szurkolói hajtóvadászatot indítottak volna a Bill Russellről elnevezett trófea után, Andrews maga nyugtatta meg őket egy tweetben, hogy a nevezetes tárgy időközben megkerült.)

Oké, én vagyok a legjobb. És?

Nehéz lenne a szerb kosarasra ennél jellemzőbb történetet találni. Nikola Jokic az ismerkedős NBA-szezonjai után nagyon gyorsan kiemelkedett a mezőnyből egy olyan klub tagjaként, amely korábban sosem nyerte meg az NBA-t – és ezt nagyjából egy kedves félmosollyal vett tudomásul. A mostani szezonban úgy lett a liga első számú, minden hozzáértő által az egekig dicsért, a sportág valaha volt legnagyobb figuráival együtt emlegetett ásza, hogy közben

szinte karikaturisztikusan antisztárjelenség.

Nyolc év amerikai tartózkodás után is erős akcentussal beszéli az angolt, finoman szólva nincs se filmcsillagokat idéző arcéle, se atletikus termete, mentes minden színpadiasságtól, és hírből sem ismeri az önfényezést (ugyanakkor öltözködni tud!). Ahogy az egykori remek játékos, Kevin Garnett  egy podcastban rámutatott:

“Joker a legszerényebb faszi, akit valaha láttam. Teljesen unikális. Sohasem találkoztam még olyan, bajnokcsapatról készült fotóval, amin a legjobb játékos a harmadik sorban áll.”

A lenti képről van szó. Elöl, középen ott az edző a trófeával, körülötte az összes játékos, többnyire a bajnoki címet ünneplő pólóban és sapkában, és a bal felső sarokban, 15-ös számmal, az ember, aki talán a legtöbbet tette a sikerért – a kislányával a nyakában.

A szerénység valószínűleg nem elég kifejező szó a fickó hozzáállására. Sugárzik belőle, hogy noha igyekszik tiszteletben tartani a furcsa helyi szokásokat, tán érteni is véli, hogy mire fel a nagy felhajtás, de a maga részéről teljesen fölöslegesnek tartja, hogy a kosárlabdázás után még ilyesmivel is foglalkozni kell.

Azonnal legendás lett a döntő utáni nyilatkozata, amit arra a kérdésre adott, hogy milyen érzés a győzelem.

“Remek. Elvégeztük a munkát, mehetünk haza”

– jelentette ki, szemlátomást megfeledkezve a denveri győzelmi parádéról. Nagyon indult volna már vissza a szülővárosába, a vajdasági Zomborra, hogy meglátogassa a családját, valamint a kedvenc lovait.

Persze ha már úgy alakult, hogy a meccs után nem repülhetett rögtön haza, lenyomta az egészen Las Vegasig érő bulit, és egy pontot kénytelen volt elismerni, hogy “kurvára maradni akar” a végéig:

Bruce Brown Jr., a Nuggets dobóhátvédje pedig a vegasi muri másnapján erősen panaszkodott, hogy irtózatos másnaposságnak Nikola az oka, ő vette rá valahogyan, hogy ájulásig igyon. És Jokicnak akadt ezen kívül is néhány emlékezetes gesztusa Jamal Murray medencébe dobásától a sajtószobában szétlocsolt pezsgőig. Szóval azért megmutatta, hogy

alapvetően nem savanyú alak ő, csak nem szeret folyton a középpontban lenni.

De nemcsak ebből a szempontból lóg ki a csapattársai közül. Szembetűnő volt az utolsó dudaszó utáni pillanatokban, hogy míg a többiek természetes módon azonnal ünnepelni kezdtek, ő előbb lepacsizott az összes Heat-játékossal, akihez csak hozzáfért – mindegyiküknek jutott tőle egy elismerő ölelés vagy hátbaveregetés.

Ez a jelenet többről árulkodik, mint puszta szerénységről. Egy olyan ember képét rajzolja elénk, aki az ellenfeleinek kijáró tiszteletről akkor sem feledkezik meg, amikor épp élete legnagyobb sikerét érte el, tehát minden oka megvolna rá, hogy saját magával és az övéivel foglalkozzon.

És azt ismeritek, hogy a szerb bemegy a csarnokba?

Meglepő, de a legjobban talán egy hirdetés készítői fogták meg a Jokic-tüneményt. A Nike jött ki a döntő után nem sokkal egy egyszerűségében zseniális reklámvideóval, amely mindenképp különleges a maga nemében, hiszen az alapanyagul használt celebritásról egyetlen fotót mutat csak, és azonkívül egyáltalán nem is tartalmaz képeket.

Van benne viszont jellegzetes balkáni zene, és a következő szöveg:

“Egy szerb pasas bemegy egy sportcsarnokba.
Nyer egy MVP-díjat.
Meg egy másikat.
A rájátszásba vezeti a csapatát.
Aztán a döntőbe.
Megnyeri a bajnoki gyűrűt.
Összehoz egy egész várost.
És mindenki boldog.
Ennyi.
Ez a poén.”

– a végén pedig még belefért egy szójáték a Joker becenévvel, miszerint No Joke, vagyis nem vicc.

Nos, tényleg nem vicc. Nincs itt szó másról, mint elhivatottságról, kitartásról és alázatról. A rajongóid vagyunk, Nikola Jokic!

Itt van még jó kis kontent