Az egykori úriembersportban egyre kevesebbeket érdekel, mit diktálna a fair play.
„Hány éves vagy? Tizenkettő? Mert úgy viselkedsz, mint egy tizenkét éves”
– ezzel a beszólással lepte meg ellenfelét, Sebastien Baezt a jelenlegi legjobb magyar férfiteniszező, Fucsovics Márton a keddi meccsük egyik szünetében. „Sikongat, mint egy ribanc” – tette még hozzá már inkább magában, de azért jól hallhatóan háborogva.
Nem szép dolog ilyeneket mondani, a nyelvezetet a főbíró is szóvá tette – bár megjegyezte, hogy „megértem a frusztrációját” -, úgyhogy Fucsovics vele is összeszólalkozott. És hogy mi hozta ki ennyire a sodrából? Az, hogy az ellenfele tüntető ordítozással ünnepelte a győztes pontjait.
Sajnálatos, hogy mindez épp egy Fucsovics szempontjából végül vesztes meccsen történt, mert az eset akusztikája így pusztán az, hogy „rosszul viselte a vereséget”. Ami akár igaz is lehet, minimum a szóhasználatában vastagon benne lehetett a feszültség – de
ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az észrevétele igenis ült.
Ha valaki emlékszik, Steffi Graf még igyekezett elfordulva, az ellenfélnek háttal örülni a pontjainak, ehhez képest az amerikai pankráció túlhajtott cirkuszi gesztusait idéző ripacskodás, amit egyesek a teniszpályán előadnak, nyilvánvalóan teljesen indokolatlan. Nem más, mint lélektani hadviselés, célja az ellenfél zsenírozása. Ami az MMA-ban vagy a bokszban oké, sőt a show része, de itt nem.
A szabályok persze megengedik a rikoltozást, ezt Fucsovics is elismeri, de jelzi, hogy ilyet csinálni nagyon nem fair. Ebben a közegben valóban nem korrekt így viselkedni, és ennek oka van: a játékosok megadják egymásnak a lehetőséget a koncentrálásra. Ezért várják el a közönségtől is a labdamenetek előtti csöndet, ami majdnem egyedülálló a sportvilágban.
Felkészül: a testre ütött labda
A tenisz lenne, ugye, az a sportág, ahol még betartanak bizonyos íratlan szabályokat. Például annak ellenére nem ütik a hálónál álló ellenfél testére a labdát, hogy az lenne a tuti megoldás. Inkább vállalják a kockázatot, hogy egy jó röpte miatt bukják a pontot. Ugyanígy, a szervával megvárják, míg a fogadó játékos felkészül, ahelyett, hogy kihasználnák a pillanatot, amikor nem figyel.
Ilyen szokás volt valaha az is, hogy ha nem muszáj, senki sem ad ki szándékosan zavaró hangokat.
És ha még nagyobb kontextusba akarjuk helyezni az egészet: