Dalok születtek Knollsyról, a kemény öklű védelmezőről.

A múlt hét egyik nagy sportsztorija volt, hogy a West Ham United két szurkolója több tucat holland focihuligántól védte meg a csapat játékosainak lelátón ülő családtagjait a Konferencia-liga-elődöntő alkmaari visszavágóján.

0:11-től a jelenetsor egy részlete:

A két fickó nemcsak önzetlenségéről tett tanúbizonyságot, hanem jó taktikai érzékéről is, az ütközethez ugyanis egy lépcső tetején elhelyezkedő, egyfajta Thermopülai-szorosként működő kapunyílást választottak. Kiosztottak jó néhány pofont, de persze kaptak ők is bőven, mire megérkeztek a biztonságiak.

Az egyik instant testőrfenomén a West Ham régi, hűséges drukkere, Chris Knoll, vagy ahogy Észak-kelet-Londonban ismerik: Knollsy. Vasárnap, az esetet három nappal követő hazai bajnokin óriási ünneplésben részesítette őt a közönség – írja a Talksport.

Amikor a Leeds elleni meccs előtt feltűnt a stadionban – egy jókora monoklival a szeme alatt -, a kezét szorongatták, gyerekek fotózkodtak vele, rögtönzött dalok születtek róla – ha jól értjük, mindenekelőtt abban a tárgykörben, hogy legendának tartják, és nagyon szeretik. (Szerényen tűrte, és amikor megkérdezték, hogy hősnek tartja-e magát, rávágta, hogy nem.)

Nos, így működik egy úgynevezett közösség.

Minden ellenkező híresztelés dacára a klubfutballnak pont ez lenne a lényege – függetlenül attól, hogy a másokat saját testi épségük kockáztatásával megvédő bátrakat mindenkinek illik megtapsolni.