Hari Budha Magar elérte a 8849 méteres csúcsot – azután, hogy mindkét lábát amputálni kellett egy afganisztáni robbanás után.
A Brigade of Gurkhas a brit hadsereg egyedülálló alakulata, amelyben a világ legkiválóbb és legrettegettebb katonái szolgálnak, jelenleg több mint négyezer fő. A gurkhákat Nepálból toborozzák, és évente sok ezer fiatal próbál szerencsét a szervezetben. Minden gurkhát először a nagy-britanniai Catterickben állomásozó Infanteers nevű másik elitalakulat képez ki, majd a Gurkha Brigádnál osztják be a hadtestébe, de gyakran a hadsereg egyéb szervezeteiben is dolgoznak.
A kenti Canterburyben élő Hari Budha Magar 19 évesen hagyta el Nepált, hogy tizedesként szolgáljon a Gurkha Brigádban. A veterán, aki mindkét lábszárát elveszítette egy afganisztáni bevetés során, a Mount Everest tetejére való feljutással egyszer, s mindenkorra beírta magát a hegymászó-történelembe. Május 19-én, délután 3-kor érte el a világ legmagasabb hegyének csúcsát, 28 nap mászás után, melyet pont április 17-én kezdett meg,
pontosan 13 évvel azután, hogy egy pokolgép felrobbantása után elvesztette mindkét lábát.
Miközben az Everest alaptáborában tizennyolc napot vártak az időjárás kitisztulására fagyos körülmények között, a veterán és társai szemtanúi voltak annak is, amint két holttestet vonszolnak le a hegyoldalból. Hari Budha Magar rögtön a táborból nyilatkozott a PA hírügynökségnek:
„Minden kabátom teljesen átfagyott. Szó szerint minden le volt fagyva odafönt. Még a vizünk, amit forrón töltöttünk a termoszba, az is megfagyott, meg sem tudtuk inni. Az oxigénünk is elfogyott. Mindössze 30-40 percre elég oxigénünk maradt a körülbelül két-háromórás útra, hogy lejussunk.”
A rossz idő miatt napszemüvege és oxigénmaszkja is lefagyott, és csak néhány percet tudott eltölteni a hegy tetején. Harit a kihívás során egy nepáli hegymászókból álló csapat támogatta Krish Thapa vezetésével, aki szintén egykori gurkha és SAS-nél is szolgált hegyi csapatvezetőként.
Budha Magar lett az első, mindkét lábán térd felett amputált hegymászó, aki feljutott a világ legmagasabb hegyére.
A volt katona elmesélte, hogy annak idején úgy érezte, élete lényegében véget ért, amikor Afganisztánban elvesztette mindkét alsó lábszárát, emiatt alkoholizmussal és depresszióval is küzdött.
„Nepálban nőttem fel, egészen 19 éves koromig ott éltem, és láttam, hogyan bánnak a fogyatékkal élőkkel azokban a távoli falvakban” – mondta. „Sokan még mindig azt gondolják, hogy a fogyatékosság az előző élet bűne, és te vagy a föld terhe. Magam is ezt hittem, mert ezt láttam, így nőttem fel.”
Így folytatta: „Elég nehéz időszak volt, és egy ponton túl már sokat ittam, hogy kordában tartsam a fájdalmamat, az érzelmeimet és minden egyebet. Több alkalommal is megpróbáltam megölni magam.”
Hozzátette, hogy először akkor gondolt az Everest megmászására, amikor még mezítláb járt iskolába, a sikeres csúcshódítási kísérletet pedig már 2018-ban elkezdte megtervezni, ám rögtön akadályba is ütközött. A kétszeresen amputáltakat és a vakokat ugyanis a hatóságok eltiltották az efféle túráktól, hogy ezzel is csökkentsék az elhalálozott hegymászók számát a csúcson.
A veterán gurkha aktívan segítette a tilalom feloldásáért folyó kampányt, hogy végül ő is megkísérelhessen feljutni a bolygó legmagasabb pontjára.
Szeretne visszatérni Afganisztánba, méghozzá pontosan arra a helyre, ahol elveszítette lábait, hogy köszönetet mondhasson érte. Úgy fogalmazott:
„Ha akkor nem veszítem el a lábaimat, most nem így másztam volna meg az Everestet, és nem is számítana akkora dolognak.”