Teemu Selänne indokolatlan tetkója vicces módon valóban… nos, indokolatlan. Egy tipikus jó ötletnek tűnt kezdetű férfisztori következik.
„Teemu Selänne az isten” – hangzott el annak idején a Ganxsta Zolee és a Kartel egyik számában. Aki az elmúlt 25-30 évben követte az NHL-t, annak ezt a dicséretet talán nem is kell magyarázni, de én gondolok a többiekre is. A sztori váratlan kimenetelének megértéséhez fontos tudni, hogy tényleg mekkora hokiatyaúristen volt a 2014-ben visszavonult finn válogatott csatár.
Az NHL előtt óvodapedagósusnak készülő Teemu Ilmari Selänne mindig is sportos kiskölök volt, három különböző sportág korosztályos válogatottjában is szerepelt (jégkorong, labdarúgás, curling). Hokis mércével sokáig kis növésűnek számított, így nagyon korán kialakult benne az egészséges, erős kompetitív szellemiség, melynek köszönhetően már süvölvényként a világ legkiválóbb és leggyorsabb támadóinak egyikévé vált. Ami egyenes utat jelentett számára az NHL-be.
A Finn Villám első szezonját a Winnipeg Jetsnél töltötte 1992/93-ban, ahol rögvest fel is állított egy máig megdöntetlen rekordot: 76, azaz hetvenhat gólt szerzett első szezonjában, amit az instant ikonikussá váló, shotgunt imitáló gólörömével tett duplán emlékezetessé a közönség számára. Persze elnyerte az év újoncának járó Calder-díjat.
Később kulcsember volt az Anaheim Mighty Ducks, a San José Sharks és a Colorado Avalanche csapatában, 15-ször pedig az all-star válogatottakban is. Sebessége, technikája, gólérzékenysége páratlan volt, bárhová ment, közönségkedvenccé vált. A ma 52 éves, Stanley-kupa-győztes Selänne 28 évnyi jégkorongozás után vonult vissza, ezalatt
az NHL-ben 1451 mérkőzésen mindösszesen 684 gólt és 773 gólpasszt jegyzett.
Ezzel egyébként csak tizenkettedik az egyéni örökranglistán, de ott olyan szédítő számok szerepelnek, hogy az első ötvenbe eleve kizárólag fél- és egész istenek férnek be.
A finn nemzeti válogatottal pechjére pont kihagyta az 1995-ös, szenzációs világbajnoki győzelmet, ám így is összesen tíz válogatottbéli bronz- és ezüstérem van a tarsolyában. Egy élvonalbeli finn hokisnak természetszerű riválisai a svédek, és ha valaki különösen nem rajong a nagy nyugati riválisért – szigorúan sportügyi keretek között, ofkorsz, mert kultúremberek vagyunk – az éppen ő, hiszen rengeteg brutális csatát vívtak a jégen az évtizedek során.
Akkor hogy kerül ide ez az izé?
Tudvalévő azonban, hogy Selännének egy ügyetlenke svéd zászló díszíti a bokáját. Egy villámmal, méghozzá. A Svéd Villám? Jesszasz… Mégis hogyan történhetett ez? Elmesélem. Elsőre kamunak hangzik, de Selänne annak idején megerősítette az ehhez hasonló inszájdersztorikkal foglalkozó Hockeybeast magazinnak.
Egy alkohol fűtötte legénybúcsú során jó ötletnek tűnt (ugye, mennyi idióta sztori kezdődik így?), hogy Teemu Selännét – az épp karrierje csúcsán lévő jégkorongistent – barátai behurcolták egy teljesen random tetoválóstúdióba, bekötött szemmel méghozzá. Hogy mi volt az ötlet? Semmi túl meredek, csupán egy kisebb bátorságpróba, mely szerint vakon varratnia kellett magára valamit. Jóbarátokról van szó, szóval nem nettó kicseszőcske akart lenni: Selänne megválaszthatta a mintát és annak helyét is, de egészen az elkészültéig nem láthatott belőle semmit.
A rettegett támadó vérprofi módjára állt bele a dologba, még részegen is volt annyi lélekjelenléte, hogy valami olyasmit kérjen magára, amit biztosan nem fog másnap – és később sem – megbánni: egy apró finn zászlót, a bokájára. Megfejelve egy diszkrét kis villámmal, természetesen. A Finn Villám: mi baj lehet, ugyebár.
Mátyás királyt sajnos egyből felismerték
Ez eddig a távolról sem józan körülményekhez képest egész józanul hangzik. Csakhogy azzal nem számolt a kedélyes baráti galeri, hogy akkor az USA-ban beállítani valahová Teemu Selännével olyan volt, mint mondjuk manapság Európában Cristiano Ronaldóval. A meccsenként fél és hárommillió közötti átlagos nézőszámmal bíró NHL egyik legkedveltebb szupersztárja nemigen maradhatott inkognitóban kendővel a szemén sem, csapatának városában meg aztán pláne nem.
Amint betolták ideiglenesen megvakított haverjukat a tetkószalonba, a bent tartózkodó egy szem tetoválóművész – aki történetesen fanatikus hokirajongó volt – annyira megdöbbent és olyan elképesztően ideges lett, hogy a szíve a torkában kalapált, kezdte elveszíteni kapcsolatát a valósággal. Amikor ott feküdt előtte Selänne, és egy finn zászlót kért a lábára, a srácról dőlt a verejték, csak az járt a fejében, hogy a legenda bőrét kell szétlyuggatnia, jaj, el ne rontsa.
Hát persze, hogy elrontotta.
Nem arról van szó, hogy a random amcsi fószer nem vágta az európai nemzetek zászlajait: a tetováló utólagos bevallása alapján hokibolondként nagyon is tudta, hogyan fest a finn zászló. Viszont mivel levegőt sem kapott az izgalomtól, miután a körvonalak megvoltak, véletlenül kék és sárga színt kezdett használni a kék és a fehér helyett. Konkrétan Svédország lobogóját tetoválta minden idők legeredményesebb finn jégkorongozójának testére.
Így emlékezett vissza a történtekre:
„Én magam sem hiszem el, de amikor megláttam, hogy ki az, egyszerűen nem tudtam tovább tisztán gondolkodni, minden bajom volt, gyerekes zavaromban történhetett. A végén csak annyit tudtam kinyögni neki, hogy gyere vissza egy hét múlva, és megoldjuk”
Ám Teemu Selänne soha nem ment vissza.