Léteznek ugyan technológiák a feketelyuk szimulációjára, de az Applied Physics még nem gyűjtött elég pénzt, hogy ezeket alkalmazhassa, ezért kitaláltak egy saját, költséghatékony megoldást.

Olyan hétköznapi anyagot vetnek be, mint glicerin, mely nem vezeti túl jól az elektromosságot, ám kiváló tárolója. Ezt finom hanghullámokkal megrezegtetik, majd belelőnek lézerrel, így pedig bizonyos hangfrekvenciákon a glicerinben világító fény úgy viselkedik, mint a fekete lyukak körül szokott.

Azért érdemes fekete lyukat szimulálni a hiperhajtómű létrehozásához, mert ennek iszonyatosan erős gravitációs tere képes a téridő meghajlítására. Az elméletek szerint ugyanis

egy hiperhajtóművel felszerelt űrhajó valójában nem halad a téridőben, hanem az halad körülötte – vagyis így nem „kell” még elméletben sem átlépni azon az einsteini alaptörvényen, miszerint semmi haladhat nagyobb sebességgel, mint a fény.

Ez az egész nem mellesleg pont az a megoldás, amit a sci-fik nagy többségében is látunk. Az Applied Physics nem ma kezdte hiperhajtómű-projektjét – 2021-ben közreadtak egy, a korábbi, NASA által is finanszírozott és futtatott kutatásokat is összegző tanulmányt, melyben alaposan levezetik, hogy miért nem csak a sci-fi-írók képzeletében létezhet a csillagközi utazásokat is lehetővé tevő technológia.

Most újabb lépést tettek e felé, és mivel glicerines feketelyuk-szimulációjuk hovatovább filléres mulatság, érdeklődéssel várják más csapatok, kutatók jelentkezését és kísérleteit, amivel beszállnak a projektbe.