Pató Pál úr helyett végy példát a punk királyairól! Ha megkérdeznék tőled, a zeneipar mely műfajának sztárjai közé tippelnéd százalékosan a legtöbb zsenit, diplomást, PhD-st, vélhetően nem a fiatalon kimúló, hamar elvirágzó punkra böknél. Pedig kapaszkodj meg: a zsáner 1980-as és 90-es évekre eső, füstös-szeszgőzös aranykorának legnagyobb alakjai közül feltűnően sokan ültek be az egyetem padjaiba két zúzós világ körüli turné között. Vagy után.
Mindezzel csak azt akarjuk mondani: fiatalság, bolondság! Persze, eszünk ágában sincs bármit letagadni a (khm…) nehezebben védhető döntéseink közül, sőt még abba is beleállnánk, hogy semmit sem csinálnánk másképp. De az is épp ilyen igaz, hogy
sosem késő kicsit lenyugodni, és az életen át tartó tanulás oltárán vezekelni bohó éveinkért. Hidd el, magadért teszed – mert megéri.
Mert a punk-rock-metál szférának és a Mensa által verbuvált, az IQ-spektrum felső egytized százalékát tömörítő zsenik halmazának igenis van közös metszete. Nem is kicsi. Sokukról ráadásul csak a viharos kezdeti évek-évtizedek után derült ki, mi többre, másra hivatottak. A tanulság: túl vagy a harmincon/negyvenen/ötvenen? Nem kifogás!
Elvégre Emmet Brown is jócskán hatvan fölött járt, amikor feltalálta a fluxuskondenzátort! Mindenki kedvenc főgenyája, az épp 100 éve született Christopher Lee, Hódító Nagy Károly egyenes ági, Erzsébet királynő által lovaggá ütött leszármazottja pedig
90 évesen csapott a húrok közé, kezdett metálkarrierbe,
és mutatta meg a világnak csodálatos baritonját – hogy Charlemagne nevű bandájával a járókeret mögül egyenesen a slágerlisták élére repüljön.
De ha olyanokra lennétek kíváncsiak, akik nem Hollywoodot váltották könnyűzenére, hanem épp a a rockszektorból ültek át az iskolapadba, arra is számos példát találunk a gyertyát látszólag két végén égető rockistenségek listáján. És ugyan ki más tudna jó példával elöl járni, ha szürkeállományunk mozgósításáról van szó, mintsem kamaszkorunk idoljai?
#1 Duff McKagan – Rehabról a közgázra
Duff McKagan, a Guns N’ Roses és a Velvet Revolver 57 éves basszusgitárosa nehezített pályáról indult, hiszen a Guns befutásával a banda többi tagjával együtt – az egész napos piálás mellett – rászokott a kólára is. A legdurvább bulijai egészen 1994-ig pörögtek, amikor orvosai szigorúan figyelmeztették: a következő pohár alkohol lesz az utolsó. McKagan nem lógatta az orrát, épp ellenkezőleg:
egy gyors és hatékony rehab után diplomát szerzett a Seattle-i Egyetem közgázszakán, majd pénzügyitanácsadó-céget alapított.
#2 Dexter Holland – doktor frontember
Brian Keith Holland, ismertebb nevén Dexter Holland, az Offspring frontembere osztályelsőként zárta a gimit, hogy aztán a University of Southern Californián továbbtanulva két diplomát is szerezzen – ezt kapd ki – molekuláris biológiából, mielőtt még a banda a világ legnagyobb fesztiváljainak headlinerévé avanzsált.
A rocksztárság (ez egy hétköznapi halandó esetében mondjuk a csajozás/utazás/bulizás tengelyen bármivel behelyettesíthető) tehát lehet tudatos választás is, melynek kereteket szabunk az életünkben. Épp ahogy ő tette: néhány éve
két turné között pilótaképesítést szerzett teherszállító repülőgépekre, aztán 2017-ben még az elmaradt PhD-t is megszerezte molekuláris biológiából.
Mindeközben pedig odaadó apuka is. Ja, és persze a punk-rock-világ atyaúristene. Szóval sosem késő fogni magad, és ellustult agysejtjeidet valami újra / rég félbehagyottra megtaní-tani.
#3 Jeffrey Kim Schroeder – beugró gitárosból kritikus
Jeffrey Kim Schroeder már 32 éves volt, amikor 2006-ban, az alapító James Iha helyére beugorva, vendéggitárosként csatlakozott az alternatív rockot játszó amerikai együttes, az 1988-ban 4 taggal induló, legendás Smashing Pumpkins csapatához. Sőt, a 2007-es, nagy visszatérésként promózott Zeitgeist turné olyan jól sikerült, hogy pikk-pakk meg is kapta az állandó zenekari tagságot.
Schroeder 2014-ben, immár világsztárként döntött úgy, hogy visszaül az iskolapadba: a UCLA-n doktorált ázsiai-amerikai irodalomra, frankofón irodalomra és kritikaelméletre specializálódva.
A mai napig 5 albumot készített a Smashing Pumpkinsszal, az énekes után már ő a második legrégebbi állandó tag. Azt mondta, élete egyik legszebb pillanata 2018-ban volt, amikor a két alapító tag végre visszatért a zenekarba. Együtt álltak a színpadon, és ő arra gondolt, hogy 12 évvel korábban, beugróként álmában sem gondolta volna, hogy egyszer
igazi Smashing Pumpkins-veteránként hajolhat majd meg a tapsorkánban.
És persze elméleti kritikusként – tehetjük hozzá.
#4 James Williamson – a sittről a Szílicium-völgybe
James Williamson az 1967-ben alapított, hányattatott sorsú, legutóbb 2016-ban feloszlott legendás brit rockzenekar, az Iggy and The Stooges gitárosa volt. Iggy Pop sokszor vállalhatatlan performanszai, illetve a tagok korai halála miatt a zenekar 2003-ig mindössze 4+2 évet volt aktív, azt is a hatvanas-hetvenes években.
A zűrökben Williamson is nyakig benne volt , a hetvenes években például a sittet is megjárta, miután Los Angelesben letartóztatták heroin birtoklásáért, majd szabadulása után
egy Alice Cooper-bulin részegen verekedve úgy megsérült az egyik ujja, hogy fel kellett adnia a zenei karrierjét.
Williamson azonban nem búslakodott sokáig: a második, tiszavirág-életű turnézás (illetve néhány stúdióalbum elkészítése) után fogta magát, és a lantot gitárt letéve új életet kezdett. 1982-ben jelentkezett a Kaliforniai Műszaki Egyetemre, ahol olyan kiemelkedően teljesített, hogy a mérnöki diploma megszerzése után rögtön zsíros állásajánlatokkal várták a Szilícium-völgyben.
Innen pedig nem volt megállás, egészen a Sony alelnöki (!) pozíciójáig küzdötte fel magát, fáradhatatlanul dolgozott forradalmi technológiákon – olyannyira, hogy
az ő nevéhez fűződik a DVD-t váltó Blu-ray.
2009-ben, mikor a Stooges újra összeállt, egy nagyon sok nullára végződő összegért kivásárolta magát a Sonyból, újra gitárt fogott, és az megint olyannyira jól állt a kezében, hogy bár a zenekar 2016-ban végleg feloszlott, ma is aktív a szólókarrierje.
#5 Brian May – kimatekozott dobok
Köztudott, hogy a zenetörténet egyik legfantasztikusabb hangja, a Queen frontembere, Freddie Mercury sokoldalú tehetség volt. Sokáig úgy tűnt, a képzőművészet mellett teszi le a voksát, a gimnázium elvégzése után grafikus tervező diplomát szerzett.
Kevésbé ismert, hogy a Queen többi tagja is egyetemet végzett. Brian May gitáros már az együttes megalakulása előtt, matematika szakon – tudását a We Will Rock You jellegzetes dobalapjának kidolgozásánál is használta egy matematikai-akusztikai alaptétel csatasorba állításával. May 2007-ben látta elérkezettnek az időt, hogy a padba visszaülve PhD fokozatot szerezzen. Így is tett, pedig ugyanúgy nem kényszerítette rá senki, mint Hollandot.
A fentiek alapján úgy tűnhet, a szürkeállomány és a metálvilla ilyetén együttállását csak az angol ajkú területeken figyelheti meg az egyszeri zene- és tudománykedvelő. Korántsem, sőt! A magyar genom nemcsak feltűnően sok feltaláló, de számos tudós rockert is kitermelt. Lássuk a hazai rockélet legnagyobb koponyáit, az életen át tanulás elkötelezett híveit!
#6 Grandpierre Attila – a csillagokba, és tovább!
A mai tizen-huszonévesek számára talán nem annyira ismert Grandpierre Attila neve, hacsak nem döntöttek úgy, hogy tűzoltó/katona helyett csillagásznak állnak – a 71 éves Grandpierre ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa – azaz, mondjuk ki: atyaúristene volt.
Fizikus, csillagász, egyetemi doktor az ELTE TTK-n, a fizikai tudományok kandidátusa, nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. Továbbá
a magyarországi pszichedelikus vagy etnopunk zsáner máig zenélő atyja.
A saját meghatározásuk szerint sámánpunkot vagy mágikus népzenét játszó Vágtázó Halottkémek a hetvenes évek derekától a második évezred hajnaláig pörgette a csillagokig az erre fogékony fiatalokat, simán megtöltve az ország legnagyobb arénáit.
És bár a korábbi (zenei) sikert nem sikerült megismételnie, az oroszlánsörényre emlékeztető sérót jólfésült, decens frizurára váltó Grandpierre a kétezres évek első évtizedében két új zenekart is alapított, hogy 2009-ben aztán ismét összeálljon az azóta is aktív, ma is a legmenőbb hazai fesztiválok kötelező meghívottjaként koncertező VHK. Mindeközben csak 2000 óta 17 történelmi és természetfilozófiai könyvet írt, mintegy mellesleg. Tud élni az öreg, na.
#7 Both Miklós – a 21. századi Kodály
Both Miklóst először egy Barbaro-koncerten volt szerencsém látni, amelyre a bátyám rángatott el, és már akkor lenyűgözött nemcsak hangszeres tudása, hanem elképesztő alázata. Huszonéves srácként virtuóz módon tépte a húrokat a saját maga által szerzett, a jazzes improvizációkat a pörgős metállal elegyítő, mégis eltéveszthetetlenül magyar számokra, amelyeknek nem mellesleg a szövegét is ő írta. Akkor még nem tudtam, hogy az érettségi után indított együttese, a Napra Ben Mendelson produceri felügyeletével (!) készült bemutatkozó lemeze pár évvel korábban kapásból Fonogram-díjat kapott.
Both azonban nem elégedett meg a könnyen jött sikerrel. Pár évvel később már a Nők Lapjának készítettem vele nagyinterjút, ugyanis akkortájt indította útjára az én fejemben az elmúlt évek egyik legpozitívabb kezdeményezéseként élő Palimo Storyt.
Az országot járva a legsötétebb nyomorban élő településeken kutatott fel elképesztően tehetséges roma fiatalokat,
akiknek apáik adták tovább a hangszeres tudást és a zene generációkon átívelő erejét. Őket aztán egy nagyzenekarrá gyúrta össze, egy mai napig megismételhetetlen nívójú zenei produkciót hozva össze.
Az eredetileg a Pázmány eszétika-kommunikáció szakán végzett Both a harmincas éveiben nonsalansz kitanulta az operatőri és hangmérnöki szakmát, és az évszázadokkal ezelőtti világzene értékmentőjeként nekiállt átfogó népdalkincset gyűjteni Ukrajnából, Kínából, Oroszországból, Erdélyből, Iránból és Indiából. Majd a sok száz órás, felbecsülhetetlen értékű anyagokból ingyenesen elérhető internetes zenei adatbázist hozott létre. A Polyphony Projectért tavaly meg is kapta az Európai Parlament legjobb civil kezdeményezésekért járó European Citizen’s Prize nevű díját.
Az amúgy szintén a VHK-ból induló Both 2020-ban visszaült az iskolapadba, jelenleg is hallgató a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola néprajzi és kulturális antropológiai doktori programjában. Amellett tavaly óta a Hagyományok Háza igazgatója. És még csak 40 éves…
#8 Beck Zoltán – Beck to School
Nem kell tehát messzire mennünk, ha civilben is menő, hiperintelligens, a színpadról lelépve is szorgalmas rocksztárokat keresünk. A fővárosi legendák mellett szót kell ejtenünk a 80-as, 90-es évek hazai rock-kohójaként működő Pécs egy titánjáról. A punkzenekarból kinőtt 30Y frontembere, Beck Zoli a Berzsenyi Dániel Tanítóképző Főiskolán magyar nyelv és irodalomból, és
már bőven a 30Y fénykorában, 2010-ben a PhD-je is meglett irodalom- és kultúratudományokból.
Azóta sem lazsál: két országos turné között a Pécsi BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének adjunktusa (!), az általa alapított Zenélő Egyetem szakmai igazgatója, rendszeresen ad elő az Universität Wienen, könyveket ír, konferenciákon ad elő.
Ha pedig mindez nem lenne elég, Beck Zoli könyvespolca néven ajánlókat, kisesszéket ír, valamint tagja a legrangosabb hazai kortárs irodalmi elismerés, a Libri-díj zsűrijének. Színdarabokat szerez, folyamatosan publikál az Irodalmi Jelenben, öccsével, Lászlóval (aki amúgy a 30Y dobosa) zenestúdiót és kiadót vezet, tehetségeket karol fel, és rendszeresen lép fel Bereményi Gézával, Grecsó Krisztiánnal, Háy Jánossal. Mondhatnánk, hogy bezzeg a kurva Beckek, de inkább azt mondjuk: légy bármilyen sikeres, a rocksztárság és a népszerűség nem feltétlenül jár együtt a tehetséged és az életed eltékozlásával.
Megfelelő kompartmentalizálással nemcsak a kiégést kerülheted el, új oldalaid is felfedezheted – sosem késő elkezdeni egy másik, akár kicsit produktívabb életet! De légy akármilyen idős, egy biztos: azt a bizonyos másik életet mindig csak ma: holnap soha nem lehet elkezdeni.