A kreatív, érzékenyebb idegrendszerű emberek nagy része küzd vele, pedig nem lenne muszáj.

Bizonyos szituációkban könnyen elhangzik: „Ne gondold túl!” – de aki mondja, valószínűleg nem is sejti, hogy amire utal, az sokak számára mindennapi, nehezen kezelhető nyűg. Rendszerint éleslátó, empatikus, lelkiismeretes embereket érint az a jelenség, hogy hajlamosak szó szerint túlgondolni dolgokat, és ezzel komplikálttá tenni a saját, egyébként kimondottan értékes munkájukat.

Egyes pszichológusok az érzékeny törekvők (sensitive strivers) gyűjtőfogalommal írják le őket, arra utalva, hogy jellemzően kreatív, nyitott, jól teljesítő emberek, akik kimondottan mélyen gondolkodnak és éreznek, feltehetően az átlagosnál finomabbra hangolt idegrendszerük miatt.

Nincsenek kevesen:

a népesség akár 15-20 százaléka tartozhat ebbe a kategóriába.

Az információfeldolgozásuk intenzitása miatt gyakran küzdenek a túlgondolás problémájával. Bár sok elismerést kapnak azért, amilyen gondossággal mérlegelik a különböző szempontokat, megbéníthatja őket a kétség és a határozatlanság – írja a Psychology Todayen megjelent cikkében Melody Wilding, a New York-i Hunter College professzora.

Nehéz döntések

Példaként említi egy amerikai nagyvállalat képzési vezetőjét, aki azért fordult hozzá coachingért, mert miután előléptették, a megnövekedett stressz hatására túlgondolóvá vált, nehezen hozott döntéseket, a megbeszéléseken túlbonyolította a megszólásait, ráadásul idővel a munkája belefolyt a magánéletébe, nehezen tudta kikapcsolni az agyát.

A szakember négy stratégiát sorol fel, amelyeket az illetőnek ajánlott, és amelyeket bárkinek érdemes követnie, ha hasonló gondokkal szembesül.

#1 Vedd észre, és nevezd át!

A túlgondolási minták azonosítása, majd átfogalmazása segít elkerülni a mentális zsákutcákat. Például ha sokszor jut eszedbe, hogy „Ha nem sikerül jól csinálnom, akkor teljes kudarcot vallok” vagy „Mindig elszúrom a dolgokat”, akkor lassíts, és próbálj árnyaltabban gondolkodni. Ne használj olyan szélsőséges szavakat, mint „mindig”, „soha”, „minden”. Csak azért, mert valami egyszer megtörtént, nem jelenti azt, hogy újra meg fog történni.

#2 Szakítsd meg a mintát!

Amikor azon kapod magad, hogy haszontalan gondolatokba merültél, megpróbálhatsz kilépni a túlgondolási spirálból néhány faék egyszerűségű technikával. Mondd ki csendben, hogy „stop” vagy képzelj el egy piros stoptáblát a fejedben, esetleg képzeled el, ahogy az aggodalmaid vagy félelmeid ellebegnek egy léggömbben vagy elsodródnak egy patakon. Az elméd meglepően könnyen átverhető ilyen trükkökkel, hogy a feladatra koncentrálhass.

#3 Csavarj egyet a „mi van, ha” narratíván!

Ahelyett, hogy elképzeled a lehetséges kritikákat, tegyél fel magadnak konstruktívabb kérdéseket:

• Mi van, ha a vezetőknek tetszik, amit csinálok?
• Mi van, ha az én ötletem az áttörés, amire a projektnek szüksége van?
• Mi van, ha ez a javaslat forradalmasítja a csapatmunkát?

Az érzékeny törekvők agya arra van beállítva, hogy a kérdésekre válaszokat keressen. Ezért jó módszer a kreativitást olyan forgatókönyvek felé irányítani, amelyek erősítenek, mintsem lehúznának.

#4 Bátran cselekedj az értékeidnek megfelelően!

Jó esetben az alapértékeink irányítják a tetteinket, segítenek abban, önmagunk lehessünk – és szűrőként is működnek, hogy csökkentsék a túlgondolást. Segítenek feloldani a belső feszültséget, amely mentális zsákutcákba vezet. Például ha fontos neked a szakmai integritás, akkor egy nehéz döntés előtt állva kérdezd meg magadtól: melyik lehetőség visz közelebb hozzá?