Jennifer Anistont megdöbbenti, hogy egy egész generáció bántónak találja az egykori szitkom poénjait.
Manapság már elég nehéz viccesnek lenni – ez a rezüméje Jennifer Aniston Variety által idézett minapi interjújának, amelyben főleg arról beszélt, hogy milyen volt a kilencvenes években komédiát forgatni, és milyen ugyanez most.
Bár Aniston sosem tartozott a legjobb hollywoodi színészek közé, az őt híressé tevő Jóbarátok a tévétörténelem legsikeresebb szitkomja, és ő azóta is játszik vígjátékokban – most épp az Adam Sandlerrel közös Gyagyás gyilkosság 2 áll megjelenés előtt, ennek apropóján is nyilatkozott az AFP-nek.
„Most egy kicsit bonyolult dolog ez, nagyon óvatosnak kell lenni, ami megnehezíti a komikusok dolgát. Elvégre a komédia szépsége az, hogy kigúnyoljuk magunkat, kigúnyoljuk az életet (…) Ez régebben arról szólt, hogy megmutassuk az embereknek, milyen nevetségesek vagyunk. Most pedig ezt nem tehetjük meg”.
A színésznő beszámolt arról is, hogy tapasztalata szerint van egy egész generáció, amelynek tagjai bántónak találják a Jóbarátok epizódjait, noha a készítők sosem akartak senkit szándékosan megsérteni – az érzékenység szintje változott meg.
Nem rejtette véka alá azt sem, hogy mit gondol erről a változásról: „A világnak szüksége van a humorra! Nem vehetjük magunkat túl komolyan. Különösen nem az Egyesült Államokban, ahol annyira megosztott a társadalom.”
A Jóbarátokat már régóta bírálják a sokszínűség hiánya miatt, pedig feltűnt benne fekete, ázsiai, leszbikus, sőt még transz szereplő is – igaz, nem feltétlenül pozitív kontextusban, de hát, mint Aniston is jelezte,
a szitkom lényege, hogy esendő karaktereken nevetünk.
A Phoebe-t játszó Lisa Kudrow egyszer azt mondta, ha sorozat valaha visszatérne, nem lehetne tisztán fehér a szereplőgárda. Holott ennek egyszerűen az volt az oka, hogy a massachusettsi elitegyetemre, a Brandeisre járó két alkotó, David Crane és Marta Kauffman a saját fiatalkorának élményeiből inspirálódott.
„Egy karakterközpontú vígjáték esetében arról írsz, amit ismersz. Nekik pedig semmi közük nem volt a színesbőrűek mindennapi életéhez.”
– mondta Kudrow. Kauffman ennek ellenére azóta is önkritikát gyakorol, tavaly júliusban például közölte, olyannyira bűntudatot érez, hogy 4 millió dollárt adományoz a Brandeisnek egy afroamerikai tanulmányokkal foglalkozó professzori ösztöndíjra.
A Jóbarátok Rachelje nincs egyedül a véleményével: