Mivel a gépet már tesztelték számos helyen a magyar médiában is (mi pedig videót is csináltunk az alapverzióról még ’21 telén), nem technikai specifikációkat listázok, hanem leginkább a Mustang GT-életérzést mutatnám be metaforikus szemléltetőeszközökkel, absztrakt szinesztéziákkal. A Mustang Mach-E GT egy nagyon jó autó.

Férfiasan bevallom, hogy sűrű káromkodások közepette gurultam ki a Mustang Mach-E GT-vel a Ford bázisáról. Nem elégedetlenkedésből, hanem mert ennek a pimasz vérebnek az energiája a gázpedál megnyomására azonnal megbolondított – és a váratlan feszültség levezetésére az azt a k.rva életbe szóösszetétel kényszeres ismételgetése tűnt a legalkalmasabbnak.

Az első kereszteződés után egy pillanatra félreálltam lehiggadni, aztán ezt megismételtem még párszor, elindul, anyázik, félreáll, végül felhívtam Andersen Dávid kollégámat – hátha az élmény megosztása segít csillapodnom. Miután letettem a telefont, néztem csak meg, hogy az autó mindvégig az energiatakarékos módban volt, vagyis a legalacsonyabb teljesítményen. A Mach-E GT tempója akkor is üt, ha hozzászoktál az elektromos gépek ebbéli teljesítményéhez.

„A partner külső tulajdonságai”

Ha fotóval kellene szemléltetnem a Mach-E GT megjelenését, nem is a gépről tennék ide képet, hanem azokról az arcokról, akik mellett elmész az utcán. Chris Walter fantasztikus tervezése töméntelen elismerő pillantást szerez, simán áttapsolnak a szomszéd autóból is a piros lámpánál, és nem kell hozzá piacos igénytelenséggel bömböltetni a motort.

A cyber orange szín meglepően ütős – harsányabb, bátrabb még az előzőleg tesztelt cseresznyepirosnál is, de exhibicionizmusa mégsem olcsó magamutogatás:

A GT verzió megvadított frontja tökéletesen illik ehhez a kontúrhoz, a fekete karosszériaelemekkel áramvonalasított kasztni már-már karikarisztikusan sportkocsis, amit tovább barbárosítanak a 20 inches felnik. A sportverzió orrán a pszeudo-hűtőrács helyén már nem az autó színének megfelelő fedő van, hanem egy agresszívebb megjelenésű szénszálas panel.

Élőben a gép roppant impresszív, a keskenyre metszett profil az ugrásra készülő ambíció, a fenyegető fényszórók pedig a siker szikláinak ormán büszkén széttárt karjaid.

A Mach-E GT-be másként is ül be az ember; a küllem hűen reprezentálja azt a mérnöki eredményt, ami odabent van, így aztán a dög nem csupán tiszteletet parancsol, de tőled is tiszteletet vár el saját maga irányába. Tény, hogy nagyon messzire mozdultak már az eredeti Mustang archaikus formavilágától, de arról a nosztalgiáról a Ford egyértelműen lemondott SUV-fronton. Tegyük túl magunkat rajta.

A teljesítmény, és amit érzel

Gyorsulás szempontjából jelenleg ez a Ford csúcsmodellje a kategóriában. A gyártó adatai szerint 3,7 másodperc alatt van 100-on, vagyis a csajoddal az anyósülésen, hátul néhány csomaggal, álló helyzetből a gyakorlatban is értelmezhetetlenül fürgén, három másodpercen belül kigyorsulsz olyan 70-80-ig. A Brembo vörösen csillogó Flexira féknyerge pedig felkészít a lassulás élményére is; a gép közel 2,5 tonnáját az olasz rendszer szenvedélyes határozottsággal állítja meg.

A vezetési élmény számomra minden igényt kielégít, bár az alapverzióhoz képest a GT jóval keményebb rugózású. A Magne Ride lengéscsillapítók által a jó minőségű utakon garantált fantasztikus menetteljesítmény a belvárosi macskakövön visszaüt.

Kátyús, hepehupás felületen nem fogsz vandálkodni a géppel, pláne, ha kávé van a pohártartóban vagy nagyszülők a hátsó ülésen. A rossz minőségű aszfaltot nem fogod szeretni, ez biztos. Összességében nagyon sportos vezetési élményt ad a GT, ez egyben azt is jelenti, hogy a kocsi híján van azoknak a jámbor vonásoknak, amelyek alapján maga a Mach-E még a családi felhasználásra is alkalmas. A GT már nem családi autó.

Mennyit nyom fekve?

A végsebesség 200 km/h, a 98 kWh-s aksi kapacitása pedig papíron olyan 390-480 km körüli hatótávra elég. Utóbbi nyilván függ a használattól, de elég nehezen elképzelhető, hogy ezt a gépet sokan vezetnék a feltétlenül szükségesnél nagyobb takarékossággal. Reálisan 300 km körül lesz az egy töltéssel megjárható út maximuma, ami autópályás hosszútávfutásra talán kevésbé, de vonzáskörzetben barangolásra tökéletesen alkalmas.

Nekem Budapest-környéki rohangálás során, jó időben 28-30 kWh körül pattant el 100 km-en, de ehhez nem kellett óvatoskodni, maradjunk annyiban. Más a helyzet, ha az éjszakai hűvösben és télvíz idején kalandozol vele, de egy Visegrád-Vác-Esztergom távolságban napi szinten krúzolhatsz anélkül, hogy aggódva kellene a töltöttséget fürkészned.

Rosszba visz

A Mach-E GT minden egyenesben kísért.

Viszket a talp a pedálon, bizsereg a vádli, szűkülni kíván a látótér – gyengébb pillanataiban még egy jó keresztény is elmormog pár Biblia-idézetet a kísértésről, hogy ne utólag kelljen meggyónni vétkeit.

Amikor nekilépsz, egy láthatatlan, távoli zsinór ránt meg elemi lendülettel, hogy mennyei erejével tépjen a horizont felé. Ez az inger nem segíti az energiatakarékosságot.

Beülni a készbe

A Mach-E enteriőrjét érő kritikákat én nemigen tudom hova tenni. A belső tér összeszerelése masszív, nem recseg, nem ropog, az anyagok kombinálásában ízlésesen balanszíroztak a futurisztikus szénszál, a természetes bőr és szövet elegyében úgy, hogy közben megteremtették az optimális komfortérzetet.

Már az alapmodell tesztjében is elmondtam, hogy ez a belső tér még akkor is az elvárható szint felett lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a tényt, hogy az elektromos gépeiben a legtöbb gyártó szükségtelenül ragaszkodik a minimalista vizuálhoz.

Aki eltartott ujjal reklámozza, hogy az ő nyájas ízléséhez még ez a gyönyörű kárpitozású, dekorvarrott Performance ülés sem felel meg, az tényleg üljön vissza inkább a Fendi Casa hintaszékébe és kevertessen még egy pina coladát az inasával. Ez egy autó, a jó ég áldja már meg.

A digitális vezérlőpult lelke továbbra is az Android Auto- és Apple Car-kompatibilis, monstre monitor, melynek használatát egyetlen fizikai gomb könnyíti csupán. Hacsak nem valami hepehupán vereted éppen, akkor – a nagy mérete miatt – nem okoz gondot a rendszer kezelése.

Ráadásul a Ford saját fejlesztésű hangvezérlője, a Sync4A a tapasztalatom szerint egy viszonylag stabilan, megbízhatóan működő szoftver. Ezért aztán nem mindig szükséges a kijelzőt tapicskolni, sőt, ezt a főnökúr nem is igen engedi, minthogy pár másodpercnyi matatás után, közlekedésbiztonsági okokból automatikusan blokkolja a képernyőt.

A hangzás, amit nem felejtesz el

A következő generáció az autó hangjára nem úgy tekint majd, mint mi tekintettünk gyerekként. A robbanómotor romantikáját elengedhetetlenül felváltja a csúcstechnológia sci-fisen sípoló süvítése, amint állóhelyzetből pár másodperc alatt már száguld. Ha a Mach-E-GT-dben ülve kikapcsolsz minden hangszórót, akkor azt is totál megértem. Ebből a célból az untamed mód motorhangját is ki tudod ütni a menüből: hogy

csak te maradj, a 860 newtonméter nyomaték, a szél, az emlékeid, a hited és az ambíciók.

De ha bekapcsolod a Bang & Oluffsen ebbe a kasztniba tervezett hangszettjét, akkor a mérnöki csúcsteljesítmény egy további spektrumát is élvezheted. A dánok az elmeháborodott precizitásával tervezték meg, és építették ki a kocsi audiotechnikáját.

Bár erősnek tűnhet az állítás, de őszintén nem emlékszem rá, hogy gépkocsiban ennyire egészséges, telt, mégis energikus hangzást hallottam volna. Bármilyen műfajt bármilyen hangerővel küldtem meg, a kocsi beltere egy élvezetes dalszínházat varázsolt a pilótafülkéből.

A mélyek nem berezonálnak feleslegesen az agyalapi mirigyedben, nem nyomják el a szofisztikált részleteket, hanem lágy, de domináns energiával töltik be a teret, miközben szelíd magabiztossággal engedik parádézni a közép- és magas tartományokat. Ilyen lehetett, amikor Luke Skywalker először érezte, ahogyan átjárja az erő. Ha úgy döntesz, rászánod a 30 plusz misit erre az életérzésre, úgyis

előveszed majd szép sorban az összes régi kedvencedet, hogy a B&O totálisan megborult hangmérnökeinek megható víziójában hallhasd újra azokat, olykor a könnyeiddel küszködve.

Legyen szó klasszikus newage-cuccokról vagy a legátgondoltabban maszterelt, nyugati parti hiphopról, a GT-ben minden döbbenetesen hatásosan szól.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor elmondom, hogy nem minden kollégám állt az enyémhez hasonló lelkesedéssel a Mach-E GT-hez. A szakmában egyesek egyszerűen drágának tartják más, általuk preferált márkák hasonló tudású modelljeihez képest (ha szedánban gondolkozol, akkor például egy i4 M-et ennél olcsóbban is kapsz), mások szerint a GT zabolátlansága a napi használatban már túl sok.

Tény, hogy a Ford modelljeinek ára tempósan megszaladt az elmúlt években, és a GT variáns 36 millió körüli cédulájával a kiváltságosoknak kelleti magát. Ám ha van ennyi lóvéd autóra (ha nincs, hát lesz), akkor nyugodtan vesd össze ezt a masinát egy 40+ milliós i-Pace-szal, aminél a Mach-E GT gyorsabb és erősebb is. De az meg egy Jaguar. Ezen a szinten már az érzelmek és az ízlés is dönt, érvekből Mississippit lehet rekeszteni. Ha abból indulok ki, én mennyire tudok emocionálisan kötődni ehhez a géphez, akkor felteszem, a Ford orrba talált egy bizonyos célközönséget.