Az amerikai szerző kissé aggódik, nem lesz-e gond a tanulmányuk eredményéből.

Új kutatás bizonyítja, hogy az emberek általában pozitív előítéletet táplálnak a nőkkel, és negatívat a férfiakkal szemben. Ezek az elfogultságok a rasszalapú prejudikációknál is erősebbnek tűnnek – írja a Psypost.org.

A Journal of Personality and Social Psychology nevű folyóiratban megjelent kutatást a társadalmi csoportokkal vagy fogalmakkal szembeni tudattalan attitűdök mérésére alkalmas, úgynevezett implicit asszociációs tesztekkel végezték. Lényege, hogy az alanyok különböző kategóriákba sorolnak szavakat vagy képeket – a tapasztalatok szerint a művelet gyorsasága attól függ, milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz a fejükben a fogalmak.

Keresztező identitások

Az efféle kutatások általában egy identitásra összpontosítanak, az új tanulmány szerzői azonban több, egymást keresztező társadalmi identitás összefüggésében koncentráltak az az előítéletekre. Négy tesztet végeztek el, összesen 6000 résztvevővel.

Először összegyűjtöttek 130, fekete és fehér felnőttekről készült, teljes alakos színes fényképet, és megmutatták 1800 amerikai felnőttnek, arra kérve őket, hogy sorolják be a fotókon látható személyeket a vélt éves jövedelem, a vélt életkor, valamint az alapján, hogy feketének vagy fehérnek látják-e őket. Ezen értékelésekből nyolc, faji és jövedelmi szempontból eltérő, de életkor szerint homogén csoportot állítottak össze, és 840 egyetemi hallgató asszociációs tesztjeiben használták. Azt találták, hogy a résztvevők elfogultak a magasabbnak vélt jövedelmű alanyok javára, a bőrszín azonban nem bizonyult döntőnek.

Egy jómódú nő számíthat a jóindulatra

Másodszorra kiterjesztették a vizsgálatot a nemre és az életkorra. Megállapították, hogy az emberek implicit értékeléseit leginkább a nem és társadalmi osztály kombinációja befolyásolta – a felsőbb osztálybeli nők például különösen pozitív értékelést kaptak. A harmadik vizsgálatban, ahol 1500 egyetemista válaszait összesítették, ismét azt találták, hogy a nem hatása „többszörösen nagyobb volt”, mint a rasszé, a társadalmi osztályé vagy az életkoré.

Hogy az eredmények általánosíthatósága könnyebb legyen, negyedszerre nem egyetemi hallgatókat, hanem egy országosan reprezentatív, közel 2500 amerikai felnőttből álló mintát toboroztak. Az implicit torzítást három különböző teszttel mérték, és megint csak arra jutottak, hogy a nem a legjelentősebb befolyásoló tényező:

a nők mindhárom szisztémában több pozitív értékelést kaptak, mint a férfiak.

Ugyanígy egyértelmű, de jóval kisebb mértékű volt társadalmi osztályba tartozás torzító hatása. A faji hovatartozás esetében ugyanakkor más-más eredményeket hozott a három metódus a három rasszra (fehér, fekete, ázsiai).

Érdekes, hogy a válaszadók valamennyi alcsoportjában kimutatható volt a nők iránti elfogultság, de maguk a női válaszadók szociálisan ennél is előítéletesebbek voltak.

Lehetséges, hogy mindez a láthatósággal függ össze – hiszen a nemet az arc és a ruházat is közvetíti, míg mondjuk, a faji hovatartozást csak a fedetlen bőr -, de a kutatók szerint az eredményeknek így is érvényesnek kell lenniük a valós interakciókra, mert a nemi hovatzartozás a mindennapi kontextusban ugyanígy jelenik meg.

Conner arról is beszélt, hogy gyakran megkérdezik tőle, a tudományos közösségen belül mások negatívan reagálnak-e az eredményekre, és elismerte, hogy jogos a kérdés.

De azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag mindenki, a szerkesztőktől a bírálókon át a tudományos közönségig, őszintén fogékony volt, és hajlandó átgondoltan foglalkozni ezekkel az adatokkal, még akkor is, ha meglepőek lehetnek vagy ellentétesek egyesek feltételezéseivel. Ez nagyon kellemes meglepetés volt.”

Több okból is érhető a tudós aggodalma: