Igazán köszönjük. Azért szerencsére a határt nem húzzák meg nagyon alacsonyan.

Sokan ismerik azt a jelenséget a családjukból, hogy a nyugdíjhoz közelítve éveken át tengernyi szabadidőről álmodozó emberek aztán a valóságban csak rövid ideig képesek élvezni ezt az állapotot, és esetleg már hetek múlva hiányolni kezdik a munkát vagy legalábbis valamilyen produktív tevékenységet.

A kutatások szerint ennek nem az az oka, hogy képtelenek értékelni a rájuk szakadt jóságot, hanem az, hogy a szabadidő tényleg csak egy bizonyos határig növeli a boldogságot, afölött már inkább csökkenti. Amellett persze rengeteget számít, hogy mivel tölti el az ember a rendelkezésére álló pihenőidőt – írja a Psychologytoday.com.

A túl pörgős és a túlságosan tétlen élet között kell tehát megtalálni a középutat.

A kérdés: mennyi az optimális mennyiségű szabadidő a boldogsághoz? Egy több tízezer résztvevő bevonásával végzett vizsgálatban (Sharif, Mogilner és Hershfield) három fő tanulságot tártak fel:

#1 Napi 2 óránál kevesebb szabadidő túl sok stresszt okoz

Vagyis nem elegendő ahhoz, hogy boldogok legyünk. Azok a résztvevők, akiknek napi 2 óránál kevesebb szabadidejük volt, fokozott stresszről számoltak be: túlságosan lefoglalta őket a munka, a gyereknevelés stb. ahhoz, hogy elégedettnek érezzék magukat.

Ebből könnyelműen arra következtethetnénk, hogy a minél több szabadidő az igazi, de sajnos nem.

#2 Napi 5 óránál több már inkább ártalmas

Ugyanis a produktivitás érzésének hiányát okozza, ami csökkenti a boldogságot. Egyszerűen azért, mert örömet okoz feladatokat teljesíteni, célokat elérni, hasznosnak lenni, és ez az örömérzet elvész, ha egész nap Netflixet nézünk. Megvan persze ennek is a helye meghatározott időszakokban (úgynevezett vakáció), de nem jó, ha állandósul.

Van azonban egy további fontos szempont is.

#3 Nem mindegy, hogyan töltjük el

Ha a szabadidőt produktívan használjuk fel, akkor a napi 5-nél több óra is növelheti a boldogságot, sőt az is hasonlóan pozitív hatású, ha társaságban tesszük.