A Bronsonnál azt tartjuk, hogy a rendezett megjelenésben, a jól kinézésben gyökerező magabiztosság a jobb közérzethez is alapvetően szükséges. Hogy szerintünk egészen pontosan mit jelent a jól, az egy határozott tagadásból és egy még határozottabb állításból prímán összerakható: tagadjuk, hogy bárki oktrojálhatná rád, mit hordjál, ugyanakkor kiállunk amellett, hogy soha nem mindegy, hogy mi van rajtad.

Az előíró/kirekesztő beszédmódot az öltözködésről ugyanúgy elutasítjuk, mint az élet más aspektusainál, nem igazán csípjük se a b.zizást, se a stigmát, melyet az önmagukra igényes férfiak viselnek gyakran.

Nagyon könnyű magára húzni a felszínesség vádját annak, aki ilyen vészterhes időkben – mikor a világ számos problémával kénytelen szembe nézni, és még mindig százmilliók élnek akkora nyomorban, amit mi el se tudunk képzelni – olyan úri huncutságokra pazarolja az energiát/pénzt/időt, mint hogy milyen rongyokba csomagolja egyébként biztos elmúlásra ítélt porhüvelyét.

Ismerjük azt az intellektualizáló, arisztokratikus gőgöt, mellyel a divatvilágot úgy általában szemlélni képesek amúgy jóravaló emberek.

És persze érzékeljük sokszor a másik végletet is, mikor a ruha nem más, mint egy körbehurcolt árcédula, amikor pár négyzetcentinyi textildarab több tartalommal és nagyobb hatalommal bír, mint maga az ember, aki viseli. Döntéseket befolyásol, ajtókat nyit meg, és ha kell, nyomorba is dönt, ha erőn fölül akarsz olyannak látszani, amilyen nem vagy.

Persze tény, hogy a ruha alatt mindannyian meztelenek vagyunk, és hogy a valódi személyiségnek, az igazán fontos emberi értékeknek vajmi kevés köze van ahhoz, milyen ruha van rajtad. Legszebb élményeink, legintimebb pillanataink pont azért tartoznak az életünk csúcspontjai közé, mert mentesek a földi hívság béklyóitól.

Jó dolog (lehet) egy Fendi táska vagy egy tökéletesen passzoló Boss öltöny, de meztelenül úszni a tengerben vagy macinaciban átdumálni egy éjszakát a barátaiddal azért mégiscsak sokkal jobb. Különben is fuck this shit, az, aki szép, az reggel is szép, és akik igazán ismernek-szeretnek, azok pontlesz…rják, hogy épp mi van rajtad.

Ez mind igaz is, de

Az emberi fajt többek között épp az esztétikai érzék emeli ki az állatvilágból, mely megteremtette a képzőművészetet, a zenét, a filmet – és a divatot. Az, hogy vonzódunk ahhoz, ami szép, legalább annyira fontos evolúciós vívmány, mint a felegyenesedett járás vagy a képesség, hogy

hosszú távú célokért a legelemibb biológiai szükségleteken is fölül tudunk emelkedni.

Biológiai és kulturális kódjaink kettős játéka tesz minket azzá, akik vagyunk, és mindkettőre ugyanannyira szükség van a túléléshez. Tom Ford egy évekkel korábbi interjúban beszélt arról, miért kapott akkora hangsúlyt az öltözködés a Single Manben.

Ford maga évekig küzdött a depresszióval és különböző függéseivel, és sokszor az segített neki kikelni az ágyból, hogy felhúzhatta egyik tökéletesre szabott öltönyét, és ismét embernek érezhette magát. Meg az, hogy kifényesítette a cipőjét, nyakkendőt kötött, és próbálta önmagát a lehető legjobb formába hozni. Ezzel épp azt a löketet adta meg, ami a túléléshez kellett.

Persze senki sem állíthatja, hogy szép ruhákkal kezelni lehet a depressziót, de azt igen, hogy a jó zene, a klassz filmek és egy-egy remekül összeállított outfit megszépíthetik a napjaid.

De hiába hordozod magadban igazgyöngyként a földkerekség legcsodásabb teremtményét, vagyis magát az emberi lelket, azoknak 99 százaléka, akikkel összesodor az élet, először is nem a lelkeddel, hanem a ruhába csomagolt fizikai valóddal szembesül.

A fentebb említett kettős kulturális kódból kifolyólag az emberek a villamostól kezdve a hivatalon át az esküvődig ítéletet alkotnak rólad, ha tetszik, ha nem. Az alapján, ahogy beszélsz, ahonnan jöttél, és igen, az alapján is, ahogy kinézel. A testtartásod, a hajad, a ruháid mind-mind megannyi címke rajtad, melyekből összeáll a rólad kialakuló kép. A rossz hír, hogy ez akkor is így van, ha lesz…rod, a jó hír viszont az, hogy ezt kihasználva bármiféle üzenetet közvetíthetsz a világ felé magadról.

Kiemelheted az erősségeid, korrigálhatod a hibáid, tudatosan szembe mehetsz az előítéletekkel, nyitott könyvként állhatsz az emberek elé, vagy épp ellenkezőleg, a szigorú formalitás mögé bújva rejtőzködhetsz a világ elől.

És bár furcsa lehet, a külsőségek épp attól igazán fontosak, hogy vannak olyanok, akikkel teljesen megfeledkezhetsz róluk. A barátaiddal pont azért lehetsz melegítőben, és a szerelmed előtt pont azért nem kell szégyellned a reggeli fejed, mert ők tudják, milyen vagy valójában, ismerik a nyers emberi valód.

Vagy azért, mert sikeresen célba ért az üzenet, melyet magadról közvetítettél, vagy pedig mert valami egész különleges, e világon túli pillanatban hozott össze titeket a sors – igen, ilyen is van olykor. De ők egyrészt nagyon kevesen vannak, másrészt az első benyomást, így vagy úgy, de ők is a külsőd alapján szerezték rólad – az öltözködésed nem más, mint idegenvezető mások számára önmagadhoz.

Tehát mi továbbra se mondjuk meg, hogy kell kinézned, de örömest mutatunk irányjelző táblákat, és osztunk meg veled némi felhalmozódott tudást, hisz nem te vagy az első, aki ezen az úton jár.