A férfi nemi hormon, vagyis a tesztoszteron alapvetően befolyásolja a férfiviselkedést: ha túlteng, az úgynevezett kompetitív hajlamok kerülnek az előtérbe, ezt majd’ mindenki tudja. Na, de miféle meglepő változásokat okoz még a férfiaknál, és mit a nőknél?

A legtöbb állatfaj nem csinál nagy ügyet belőle, ha párzási szándékát kell kifejeznie: a nőstény macskák ivarzáskor jellegzetes nyávogásba, afféle vernyákolásba fognak, és az ipari mosószereknek is masszívan ellenálló, hormonokkal telített felhőt permeteznek maguk mögé.

A hím fregattmadarak meg sárgadinnye-nagyságú lufit fújnak a torkuknál lévő tasakba (lásd az alábbi képen), hogy ezzel a bizarr tokafedéssel nyűgözzék le a csajokat. A nőstény csimpánzoknak, makákóknak, páviánoknak pedig akkorára nőnek hirtelen a genitáliái, hogy azt a szemből érkező hímek is simán kiszúrják.

Nálunk embereknél a szexuális érdeklődés szerencsére (?) nem ennyire látványos: a nők viselkedésében a peteérés ugyan előidéz némi változást, míg a férfiaknál legfeljebb a Tinderre pakolt drága autós és kifogott halas képek szoktak árulkodók lenni.

A libidó hullámvasútja

A nemi vágyért a férfiak nemi hormonja, a tesztoszteron az egyik felelős, melynek szintjét sok összetevő befolyásolja. Eleve a női peteéréshez hasonlóan van egész éven átívelő ciklikussága, és itt most nem arra gondolunk, hogy nyáron, a strandon a sztratoszféráig ér, aztán télen a bolygó magjáig, hanem kutatók megfigyelték, hogy az évnek ismétlődő szakaszaiban a hormon alapszintje nagyjából állandó, ami legalábbis halvány zárójelbe teszi a férfiak 365 napos párzási hajlandóságát.

A tesztoszteron mértékét nem túl meglepő módon növeli, ha a férfi számára vonzó nővel beszél (ha a nőnek peteérése is van, a hormonreakció is magasabb), illetve

7 napnyi szexuális tétlenség után is úgy 45 százalékkal emelkedik.

Ellenben egy síró nő látványa pusztítóan hat a libidóra: ez olyan ősi ösztönöket mozgat meg a férfiakban, melyek egy potenciális veszélyhelyzetre készítik fel a testét, amikor is az utódlás kérdése irrelevánssá válik.

A sok tesztoszteron amúgy bizonyos területeken valójában előnytelen: a két agyfélteke közötti kommunikációt például nem teljesen tisztázott módon, de csökkenti. Ezzel hozzák összefüggésbe, hogy a férfiaknak miért rosszabb a figyelemmegosztása, mint a nőknek.

A férfihormon túltengése inkább a túléléshez, meg a bunyóhoz hasznos szkilleket ad: kopaszodás, kisebb fül (nem tudnak belekapaszkodni egyikbe se), csökkenti a derékháj és a csimpánzcs…csnek is hívott, kevéssé nemes kinövés nagyságát, a testszőrzet burjánzása pedig védi a mellkast, a torkot, az arcot.

Aztán a (cső)látás élesítésében is nagy szerepe van: kisebb szögben bár, de messzebb ellát a tesztoszteronos férfi, a térérzékelésük is jobb lesz. Ezek egyébként nyilván az ősidőkben, a vadászatnál jöttek jól, mostanság meg leginkább akkor, ha egy szórakozóhelyre belépve azonnal ki lehet szúrni vele a legordenárébb viselkedésű nőket.

A vonzással és vonzódással összefüggésben idehoznánk, hogy csókolózáskor jelentős mennyiségű tesztoszteron is átszivárog, ami még a kellemes szájszagnál is jobban növeli a nemi vágyat a nőkben.

A humor vonzóbbá tesz, de csak ha férfi vagy

Nem hormonális hatás, de mindenképp meg kell említeni a humor jelentőségét: a nők olyan férfiakat keresnek, akik megnevettetik őket (nem feltétlen a meztelen testük látványával, inkább a kreativitást díjazzák), a férfiak pedig olyan nőket, akik nevetnek a vicceiken. Emiatt a nők ki is fejlesztettek egy spéci flörtnevetést, mellyel azokat jutalmazzák, akikkel szívesen sokasodnának, viszont a ’86-os Hahotából durrogtatják a tréfáikat.

Rossz hír a humoros nőknek, hogy bennük az átlagos, de persze komplexusos férfiak a legtöbb esetben inkább vetélytársat látnak, és félnek attól, hogy egyszer ők lesznek az áldozatai a vicceiknek, szóval hosszú távra csak ritkán terveznek velük. A statisztikák szerint az igazán jó humorú nők nehezebben találnak maguknak elkötelezett társat.