Ez a sarki fény egyébként azon roppant ritkák egyike volt, mely látszott Magyarországról is.

Ennek oka pedig egy, a Földet elérő, igen intenzív geomágneses vihar; kizárólag ilyenkor van esély alacsonyabb szélességi körökön, mint ahol hazánk is fekszik, meglátni a sarki fényt. Most vasárnap este Magyarország északi-északnyugati részén pedig ehhez a felhőzet is eléggé elvékonyodott, így este 11 után úgy tíz perccel az ott élőket ez a látvány fogadta:

Akik viszont az Easyjet Reykjavík-Manchester járatán ültek, azokat ez:

A gép a Feröer-szigeteknél repült, mikor

a pilóták fogták magukat, és egész egyszerűen visszafordították a gépet, hogy az utasok minden szögből alaposan megnézhessék maguknak a jelenséget.

Mely jelenség amúgy a déli féltekén is főleg késő ősz és kora tavasz között szokásos; ott úgy hívják latin ékességgel, hogy aurora australis, míg északon a közismertebb aurora borealis névvel illetik. Itt is, ott is akkor keletkezik, mikor a bolygó sarkainál a napszélből a légkörbe hatoló töltött elektronok és protonok energiájuk egy részét átadják a atmoszférának.

Minél intenzívebb a napszél, annál jobban felkavarja a Föld mágneses terét, ami lehetővé teszi, hogy a napszélből származó töltött részecskék minél nagyobb számban érkezzenek a légkörünkbe.

Ennek összetevői a behatolás hatására ionizálódnak és begerjednek (jó, oké, erre a gerjesztődnek a bevett kifejezés), minek hatására, tádám, létrejön a pompás égi fényszínház, vagyis maga a sarki fény. Kicsit tudományosabban: az érkező protonok az elektronok befogásával hidrogénatomokká alakulnak, és a gerjesztett hidrogénatomok színeit bocsátják ki, vöröset, kéket és lilát.

Riporterünk (w/ Zöld Pálya) meg múltkor egy bitang verdából csodálta meg a sarki fényt: